Mondd, te mit viszel magaddal? In memoriam Tompos Kátya
Egyértelműen és eredendően volt színész, előadó, énekes, az érzelmek, a szeretet mediátora. Egyszerre tündérszemű lány és fergeteges bohóc, humorbomba és az élet tünékenységén filozofáló lény. Finomság, kecsesség, játékosság és kirobbanó energia ötvözete. A lélek szépsége és tisztasága izzott át a mozdulatain, a gesztusain, a hangján. Olyan minőséget, külső és belső szépséget képviselt, ami ritka ajándék. Nem akart sem élni vele, sem visszaélni. Civil megnyilvánulásaiban, beszélgetésekben mondatai mögött mindig ott érződött valami önmarcangoló kétely, túlzott szerénység, és egy nem e világi tartalom. Valamiféle áldozatiság hozott anyagként, feladatként munkált benne. A hiúság vására, a megmutatkozni vágyás, a szereplés nagyon távol állt tőle.
A Valami Amerika 2. szinte ismeretlen pályakezdőjétől az utolsó nemzetis években végleg megtalált és gyakorlott zenei vándorlétig, néhány röpke találkozás és interjú emlékét őrzöm vele kapcsolatban. Friss, üde, tettre kész lénye lassan, megfontoltan beszélő, elmélyült gondolkodóba váltott, amint egy téma, az adott szerep, színházi előadás vagy koncert került szóba. A teljes belefeledkezés, az átlényegülés képességén túl ezek a szélsőségek tették izgalmassá a megnyilvánulásait színpadon, filmen, koncerten.
Végig oroszul, talpig fehérben
Egy kivételesen erős és egységes társulat hattyúdala miatt marad emlékezetes Alföldi 2013-as Sirály-rendezése a Nemzeti Színházban, Tompos Kátyával a címszerepben. Felejthetetlen jelenet, ahogy talpig hófehér leplekben ’betáncol’ az előadásba, mint a művészetbe, az életbe és a színházi forradalomra készülő Trepljovba szerelmes lány. Nyina monológját végig oroszul adta elő.
Kétségeket megcáfoló, tántoríthatatlan, rajongó hittel volt jelen a bukott sorsok panoptikumában olyan nagyágyúk oldalán, mint Básti Juli Arkagyinája, Kulka János Trigorinja. A csehovi női sorsoktól igazságtalanul kevés jutott neki, holott származásában és lelkületében is, orosz színésznőként gyönyörű pályaívet rajzolhatott volna fel a Sirály Nyinájától a Három nővér Másáján át a Cseresznyéskert Ranyevszkajáig.
Élt-halt az orosz irodalomért, zenéért. Nyelvet, kultúrát, érzékenységet édesanyjától örökölt, akivel tűz és víz természetűek voltak. A hétköznapokban a köddé válás ’művészetét’ űzte, míg Valentina szereplős alkat. Az egykori Szovjetunióban tanult villamosmérnök, atomenergetikus Tompos Károly egy moszkvai kiküldetés során ismerte meg Valentinát, akit feleségül vett, majd Budapestre költözött vele.
Kátya szerető, óvó környezetben nevelkedett, anyukája mindent igyekezett megadni neki a családfő korai halála után. Hatévesen vesztette el apját, akire alkatilag és belső tulajdonságaiban is hasonlított. A magyarul és oroszul egyaránt folyékonyan beszélő lány muzikalitását, előadói képességét a mama hamar felfedezte, lényegében ő terelte lányát a színészet felé.
” Anyukám egyszer egy púpos öregasszonyjelmezt adott rám, és elmaszkírozta az arcomat. Azt hiszem, ronda voltam, mint a bűn, de óriási sikerem volt, mert senki sem ismert meg” – mesélte egyszer. Valentina megszerettette lányával a szépirodalmat, a filmeket, az orosz népdalokat.
Húsz év szövetség
Visszahúzódó, csendes természete ellenére a gimnáziumi évek alatt Földessy Margit stúdiójában próbálgatta színészi-énekesi szárnyait. A 2000-es évek elejét a Színművészeti Egyetem falai között töltötte, operett–musical szakos színész hallgatóként.
„Eleinte csak annyi volt a célom, hogy a másodrostáig jussak el, mert úgy képzeltem, aki erre a pályára akar lépni, annak minimum zseniálisnak kell lennie és mindent tudnia. Aztán felvettek, de a nagy elvárások miatt sokáig nem élveztem a színészetet – a zenélést viszont mindig. Amikor végeztem az egyetemen, főleg zenés darabokban játszottam, viszont amikor a Bárka Színházba, majd a Nemzetibe kerültem, inkább prózai szerepeket kaptam – ekkor éreztem, hogy mennyire hiányzik, hogy mennyire szükségem van a zenére. Úgy döntöttem, nem fogok várni, míg zenés darabban szerepelhetek, hanem kialakítom magamnak azt a zenei világot, amire szükségem van” – nyilatkozta a 7 óra 7-nek.
Alföldi Róbert a József Attila Színház büféjében kérdezte meg a friss diplomás Kátyától, hogy csatlakozna-e az általa vezetett Bárka Színházhoz. Majd amikor a rendezőt kinevezték a Nemzeti igazgatójának, örömmel vele tartott. Húsz év szövetségéről emlékezett meg szívszorítóan Alföldi Tompos Kátya halálakor: „…és ahogy így jönnek elő az évek, a közös évek, emlékek, rájöttem, hogy az elmúlt 20 év legfontosabb pillanataiban, időszakaiban ott voltál. Szövetséges voltál. Erről persze soha nem beszéltünk, de így volt. Köszönöm. És persze hogy Elizát is… köszönöm.”
Kátya Vidnyánszky Attila igazgatása alatt is maradt a Nemzetiben, egészen 2017-ig, de még mielőtt teljes gőzzel beindította volna a koncertező karrierjét, egy visszautasíthatatlan ajánlatot kapott a Centrál Színháztól.
Alföldi Róbert Higginse mellé őt kérték fel a My Fair Lady főszerepére. Ha létezik szívbéli szerep és szívbéli kémia két színész között, akkor azt ők ketten csúcsra járatták. Alföldi a maga egyszerre sprőd és indulatos professzoraként, Kátya pedig Eliza Doolittle szerepében ezernyi árnyalatot, színt, fanyar humort, öniróniát, álmodozást és romantikát csempészett az elmúlt évek egyik legnagyobb színházi sikerébe.
Zene, zene és zene
A Valami Amerika 2. maffiózó Balájának (Csuja Imre) lázadó lánya, aki színpadot, nyilvánosságot akar. Ki ez a lány? – kérdezhették sokan a Magányos csónak című lírai rockdal hallatán, ami a film egyik betétdalaként hangzott el.
A punkosra maszkírozott Tompos Kátya hangjának erejétől az eurovíziós dalfesztivál válogatói is hanyatt estek. Ám az élet végül közbeszólt, színházi elfoglaltságai miatt a színésznőnek vissza kellett utasítania a felkérést. Különösen fájó döntés lehetett a részéről, hiszen abban az évben, 2009-ben Moszkvában képviselte volna Magyarországot a Magányos csónakkal.
Herendi Gábor filmjének legszebb hozama az alkotói és emberi barátság, ami Hrutka Róberthez fűzte sok éven át. 2013-ban a Keresztül Európán című feldolgozáslemezükkel beutazták a kontinenst. A 2017-es Holdjáratot egyenrangú alkotótársakként jegyezték Kátya szövegeivel, Hrutka zenéjére.
Világslágerek, saját szerzemények, cigányrománc, francia sanzon, balkáni népzene: a teljes lényéből a zenét és a ritmust önmagán áteresztve éneklő Tompos Kátya Zorántól a Budapest Klezmer Bandig, Goran Bregovictól a Söndörgő együttesig zenei útitársakra lelt. Egyik legnagyobb bravúrt megkövetelő dala, Jacques Breltől a Valse á mille temps, melyet tökéletes francia kiejtéssel adott elő. Élet-halál kérdést csinált abból, hogy a dalok üzenetét méltó módon adja át akár Holdjáratról, Magányos csónakról, Esküvőről vagy épp Mennyországról énekelt.
Lényének eredendő játékossága, derűje, cinkos bája a 2019-es színházak éjszakája főcímdalában (Viszlek haza), a belőle készült klipben tökéletesen tetten érhető: „Mondd, te mi viszel magaddal? Vigyed örömmel, ne haraggal! Az élet egy színház, egy színpad, ahol könnyen elégsz. A nagyfőnök fentről az megrendez. A végén majd ő dönt, hogy tetszett-e. És ha úgy érzi, jól játszol, megnyílik fentről az ég.”
Tompos Kátya Jászai Mari- és Junior Prima-díjas színésznő hosszú betegség után 2024. május 31-én hunyt el. Gyógyítása külföldi gyógykezelést igényelt volna, ezért pályatársai, barátai gyűjtést és egy jótékonysági gálát is szerveztek ennek finanszírozására. A szükséges összeg összegyűlt, de Kátyának már nem maradt ideje. 41 évet élt.
Még nincs hozzászólás