Mondd, te mit viszel magaddal? In memoriam Tompos Kátya
Egyértelműen és eredendően volt színész, előadó, énekes, az érzelmek, a szeretet mediátora. Egyszerre tündérszemű lány és fergeteges bohóc, humorbomba és az élet tünékenységén filozofáló lény. Finomság, kecsesség, játékosság és kirobbanó energia ötvözete. A lélek szépsége és tisztasága izzott át a mozdulatain, a gesztusain, a hangján. Olyan minőséget, külső és belső szépséget képviselt, ami ritka ajándék. Nem akart sem élni vele, sem visszaélni. Civil megnyilvánulásaiban, beszélgetésekben mondatai mögött mindig ott érződött valami önmarcangoló kétely, túlzott szerénység, és egy nem e világi tartalom. Valamiféle áldozatiság hozott anyagként, feladatként munkált benne. A hiúság vására, a megmutatkozni vágyás, a szereplés nagyon távol állt tőle.
A Valami Amerika 2. szinte ismeretlen pályakezdőjétől az utolsó nemzetis években végleg megtalált és gyakorlott zenei vándorlétig, néhány röpke találkozás és interjú emlékét őrzöm vele kapcsolatban. Friss, üde, tettre kész lénye lassan, megfontoltan beszélő, elmélyült gondolkodóba váltott, amint egy téma, az adott szerep, színházi előadás vagy koncert került szóba. A teljes belefeledkezés, az átlényegülés képességén túl ezek a szélsőségek tették izgalmassá a megnyilvánulásait színpadon, filmen, koncerten.
Végig oroszul, talpig fehérben
Egy kivételesen erős és egységes társulat hattyúdala miatt marad emlékezetes Alföldi 2013-as Sirály-rendezése a Nemzeti Színházban, Tompos Kátyával a címszerepben. Felejthetetlen jelenet, ahogy talpig hófehér leplekben ’betáncol’ az előadásba, mint a művészetbe, az életbe és a színházi forradalomra készülő Trepljovba szerelmes lány. Nyina monológját végig oroszul adta elő.
Kétségeket megcáfoló, tántoríthatatlan, rajongó hittel volt jelen a bukott sorsok panoptikumában olyan nagyágyúk oldalán, mint Básti Juli Arkagyinája, Kulka János Trigorinja. A csehovi női sorsoktól igazságtalanul kevés jutott neki, holott származásában és lelkületében is, orosz színésznőként gyönyörű pályaívet rajzolhatott volna fel a Sirály Nyinájától a Három nővér Másáján át a Cseresznyéskert Ranyevszkajáig.
Élt-halt az orosz irodalomért, zenéért. Nyelvet, kultúrát, érzékenységet édesanyjától örökölt, akivel tűz és víz természetűek voltak. A hétköznapokban a köddé válás ’művészetét’ űzte, míg Valentina szereplős alkat.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2024. évfolyama 8. számának 16. oldalán!)
Még nincs hozzászólás