Molnár Csilla: A természet körforgása nélkül unalmas lenne az élet
Izgalmas utazást tehetnek a természet varázslatos világába a közmédia nézői, ha az M1 időjárás-jelentésére kapcsolnak. A megújult, látványos műsor egyik meteorológusával, Molnár Csillával beszélgettünk tapasztalatokról, az új stúdiókörnyezet okozta kihívásokról, pályaválasztásról és a szakmával járó sztereotípiákról.
- Milyen újdonságokkal szolgál az M1 csatorna időjárás-jelentése?
Gyakorlatilag az öt meteorológuson kívül semmi nem maradt a régiben. Óráról-órára frissülnek az adataink, a jelenlegi források ugyanis lehetővé teszik a legprecízebb előrejelzést. A látvány is egyedülálló, mindent meg tudunk mutatni akár háromdimenzióban is, élethűen ábrázolhatjuk a legapróbb piktogramot, de a legbonyolultabb időjárási képződményt is.
A világmeteorológia is újdonság, ami fontos, hiszen minden mindenre hatással van, de így több érdekességet is tudunk közölni a nézőkkel. Meg tudjuk mutatni az aktuális holdállást is, amire szintén van igény. Mondhatni végtelenek a lehetőségeink.
- Mitől olyan különleges és egyedülálló a műsor?
Az előbb felsorolt újdonságok is már egyedivé teszik. Az új stúdiónk egy nagy játszótér, abba az egy térbe bele tudjuk varázsolni az egész világot: bebarangolhatjuk New Yorkot, megmutathatjuk London sokszor szomorkás, esős arcát, de egy kattintással a Kínai Nagyfalnál teremhetünk – nincsenek határok.
Felépíthetünk egy egész várost, és azt is tudjuk illusztrálni, milyen pusztítást képes végezni egy természeti katasztrófa. Bármilyen időjárási helyzetet el tudunk magyarázni, vizuálisan szemléltetve a folyamatot.
- Számodra mi az újítás legnagyobb előnye?
Érdekes, hogy nekem soha nem volt célom a médiában dolgozni meteorológusként, mindig a munkám szakmai oldalát, a fizikai részét tartottam fontosabbnak és olyan helyre vágytam, ahol nem kell előadnom, szem előtt lennem. Az élet iróniája, hogy mégis a televízióban kötöttem ki, de cseppet sem bánom. Időközben azonban változott a szemléletem: most már nézői fejjel próbálok gondolkodni és nem csak az hoz lázba, ami egy laikus számára szinte érthetetlen.
Igyekszem érthető, nyomon követhető és figyelmes karakter lenni. Most viszont megadatik, hogy kicsit a kettőt ötvözzem, hogy a nézőket is közelebb hozhassam a szakmámhoz, ezáltal magamhoz – ennek kimondottan örülök.
- Miért ezt a szakmát választottad?
Nálam a pályaválasztás nem volt egyszerű, igazából a mai napig rengeteg minden érdekel, nemcsak a saját szakterületem foglalkoztat. Emlékszem, 18 éves koromig az orvosi egyetem volt a fő cél, azt viszont elvetettem végül, és azóta sem bánom – hiába tartom példaértékű hivatásnak, túl érzékeny vagyok hozzá. Emiatt az álom miatt azonban emelt szinten tanultam a biológiát és a fizikát.
Utóbbi ment jobban, így először fizikusként diplomáztam, de már a kezdeteknél a meteorológia volt az irány, vonzott a szakma ritkasága. Nagyon izgalmas a meteorológusok munkája, rengeteg folyamat és törvényszerűség tud a mai napig meglepetéseket okozni. Ennek a tudománynak is vannak még olyan ágai, amelyek felfedezésre, pontos leírásra várnak, arról nem is beszélve, hogy történelemformáló sajátossága is van.
- A köznyelvben a meteorológust gyakran nevezik időjósnak, azonban a két fogalom nem ugyanazt takarja. Hogyan fogalmaznád meg a különbséget, hogyan definiálnád magad?
Időjósoknak az időjárást bemondó személyeket szokták nevezni, akik alapvetően nem foglalkoznak meteorológiával. Valamint én ebbe a kategóriába sorolom azokat is, akik a népi hiedelmeket, megfigyeléseket összegyűjtötték, hiszen annak sincs tudományos alapja.
Mi a köztévénél mindannyian meteorológusok vagyunk, diplománk van arról, hogy elsajátítottuk ezt a tudományt, és a megszerzett ismereteket nap mint nap használjuk is. Nem csak az égre nézünk, vagy felolvasunk valamit, mint ahogyan azt sokan gondolják.
- Szoktak kérdezősködni az ismerősök, hogy milyen idő várható?
Napi szinten. Van, aki csak poénból, van, aki kíváncsiságból érdeklődik, sokan pedig a munka, vagy valamilyen szabadidős tevékenység miatt. Igyekszem mindig türelmesen és segítőkészen fellépni. Volt, hogy vasárnap korán reggel azzal keltett egy kolléga telefonon, hogy horgászni indul, és szeretné tudni, milyen széljárás várható.
Nem mondom, hogy kellemes ébresztő volt, de még így is választ kapott a kérdésére, úgyhogy tényleg mindig igyekszem helytállni és képviselni a szakmámat. Egyébként nemcsak az ismerősök találnak meg ezzel a kérdéssel, hanem sokszor idegenek is, akik felismernek a boltban vagy az utcán.
- Érzékeny vagy valamilyen frontra?
Amikor mások – sokszor erős fejfájástól szenvedve – a fronthatásról kérdeznek, mindig elmondom, hogy nem igazán vagyok érzékeny az időjárás változásaira. Aztán persze hamar „megnyugtatnak”, hogy ez korral jár és majd idővel nálam is jönnek a tünetek. Az igaz, hogy egy gyerekkori sérülésem miatt a csuklóm néha jelez, de csak a nagyon markáns hidegfrontoknál „segíti” a munkámat.
- Van kedvenc évszakod?
Télen születtem, így azt hiszem kicsit kötelességem is szeretni a telet. A hóért teljesen odavagyok, mindig előhozza belőlem a gyermeki énemet. Érdekes ugyanakkor, hogy a legmelegebb időben is képes vagyok fázni, ezért lehet mégis a nyár lenne a nekem való évszak.
A szememet azonban a tavasz és az ősz kápráztatja el a leginkább. Igazából örök optimistaként mindenben meglátom a szépet, a jót, a szeretnivalót. A változások, körforgások nélkül egyébként is unalmas lenne az élet.
(x)
Még nincs hozzászólás