Mit hozott - és mit vitt a török hódoltság
Az isztambuli bazárban a magyar turistát messziről felismerő és madzsar testvérként rögtön 50%-os kedvezményt felajánló török árus, a rózsakedvelő, békés Gül Baba története vagy a Rákóczit és Kossuthot befogadó török udvar baráti gesztusa - nem beszélve a népszerű Szulejmán-tévésorozatról - időnként elgondolkodtatja az embert: vajon valósak ezek a nosztalgikus elképzelések a török-magyar barátságról? 150 év a mérlegen.
Pro
Persze, a legtöbbünknek eszébe jutnak a korukban valóban újat hozó török fürdők, amelyek az egykori római fürdőkultúrára épültek. A magyarra nem nagyon tudtak, merthogy a honfoglaló magyarok nem voltak nagy hívei a fürdőknek, az aquincumi hévizeket csupán lóápolásra használták.
A tisztálkodást még a legmagasabb körökben is egy vakarópálcával oldották meg, és csak Zsigmond, majd Mátyás idején szökkent szárba a budai hévizek mentén a fürdőkultúra – amelyet aztán a törökök igazi közösségi élménnyé alakítottak, hiszen náluk a hévizes gyógyfürdők a higiéniai és gyógyászati célok mellett a társadalmi élet jelentős helyszínei is voltak.
Léteztek koedukált fürdők is, de általánosságban a mai Rudasban, a Rác, a Császár és a Király fürdőben délelőttönként a férfiak fürödtek, borotváltattak és masszíroztatták magukat, délután pedig a fürdőépületen kívül szigorú muzulmán viseletet hordó nők szabadulhattak meg végre az őket fejük búbjáig beborító ruházatuktól.
A török építészetre az egy-két minaret és dzsámi mellett ez a néhány épségben maradt fürdőépület emlékeztet.
Aztán létezik jó néhány növény, amelyet a törökök hoztak el Magyarországra. Magyar közvetítéssel terjedt el a nyugati világban például a vadgesztenye, az orgona vagy a jácint is. Sőt: a 16. századi Európa legjelentősebb botanikusa, Clusius 1583-ban nálunk járva találkozott egy gyönyörű, számára addig ismeretlen virággal, amely a muzulmánok turbánjára emlékeztetett, ezért perzsául dulbendnek (turbánnak) hívják.
Hazavitte a növény hagymáit Németalföldre, ahol gyorsan népszerű lett a virág, utóbb a nemzeti jelképükké is vált – a dulbend szót kissé elcsavarva tulipán néven, amelyről a hollandok nem is sejtik, hogy a törököktől, magyar közvetítéssel került hozzájuk…
És természetesen a törökök szoktattak hozzá bennünket a kávéiváshoz is, de ugyancsak tőlük tanultuk el a 16–17. században például a gulyás vagy a pörkölt készítését – amelyekről ma büszkén állítjuk, hogy jellegzetes magyar ételek, pedig paprika nélkül egyik sem készíthető el, a paprika pedig a paradicsommal együtt a törökök révén került a magyar konyhába.
Ugyanúgy török jövevény a konyhánkban a darált hús és rizs keverékéből álló fűszerezett húsgolyó is, ami nélkül nem létezhetne töltött káposzta és töltött paprika, vagyis két „tipikus magyar” étel…
Megismertettek bennünket a savanyított tejjel, amit ők jourtnak hívtak; és ekkor kerültek a magyar konyhába a különféle szárított tésztafélék is, mint például a tarhonya (tarhana), amely maga is török eredetű szavunk.
Szintén a törökből származik a kaszabolás, ami az összevágást jelenti magyarul – nem véletlenül, hiszen a török mészárost úgy hívják, hogy kaszab… Mindezt meg lehet főzni egy rézből készült edényben, törökül bográcsban; de török szó az is, hogy tepsi!
Étkezés után a hívő muzulmán nem iszik alkoholt, legfeljebb jeges, édes gyümölcslevet, azaz szörbetet; és mi kell még egy jó ebéd után? Hát egy pipa dohány, ami szintén török szó, és jöttek a dohány meg a kávé mellé a még keményebb élvezeti anyagok is.
Zrínyi Miklóstól tudjuk, hogy létezik egy olyan szer, amivel a törökök elbódítják magukat: ő török áfiumnak mondta – mi meg ópiumnak hívjuk ma. Ettől az ember olyan állapotba kerül, amit ugyancsak egy török eredetű szóval fejezünk ki ma is: ekkor honosodott meg nyelvünkben az a kifejezés, hogy mámoros…
Kontra
Magyarország sorsa már a mohácsi csata előtt megpecsételődött: a kor egyetlen állandó hadseregével rendelkező Oszmán Birodalom ellen semmi esélye sem volt; az ország elfoglalása mindössze idő kérdése lehetett, amiről I. Szulejmán döntött Isztambulban.
Az egyik – talán legfájóbb, és a történelemkönyvekben nem eléggé hangsúlyozott – következménye a török megszállásnak, hogy Magyarország három részre szakadt. Nyugaton Bécs befolyása érvényesült, az ország közepső, mintegy 40%-át megszállták a törökök, Erdély pedig János Zsigmond fejedelemségével török vazallus államként különvált az anyaországtól – és 1867-ig úgy is maradt.
Ráadásul az elpusztított magyar lakosság pótlására több százezer szerb és román, majd a 18. században sváb telepes érkezett az országba, tovább csökkentve a magyar lakosság arányát – és ezek az etnikai változások nagymértékben hatottak az első világháborút követő trianoni döntésre is!
A 150 év folyamatos háborúskodással telt, az ország másfél évszázadra hadszíntérré vált. A harcok során elpusztultak a virágzó középkori városok, a visegrádi és a budai királyi palota. Pécstől Győrig, Egertől Kanizsáig romok maradtak az ostromok után, a déli megyék települései 70–90%-ban elnéptelenedtek.
A templomokat lerombolták vagy dzsámivá alakították, a szerzetesi közösségeket lemészárolták vagy elűzték, a középkori kolostorokat a földdel tették egyenlővé. A magyar királyok koronázási és temetkezési helyszínét, a székesfehérvári bazilikát dzsámivá alakították át, később lőporraktárnak használták, és 1601-ben – valószínűleg villámcsapás következtében – a felrobbant puskapor romba döntötte a Magyar Királyság szakrális központját. A 15 királysírból mindössze egy maradt érintetlen…
Furcsa dolog, hogy Mátyás király híres, kb. 3000 kötetes könyvtára, a Bibliotheca Corviniana néhány darabja éppen a török hódítás következtében maradt meg épségben. Buda elfoglalása után ugyan sok könyvet elégettek, bár előbb a díszes, ékkövekkel kirakott, aranykapoccsal díszített borítókat letépték, de a legértékesebbnek tartott darabokat Isztambulba szállították – szerencsére, mert ezek legalább megmaradtak, és jó részüket 1877-ben a szultán visszaadta a magyar államnak…
Summa
Azt gondolom, hogy a mérleg egyértelműen a negatív oldalra billen. Vagyis: tévésorozat ide, barátságos isztambuli bőrkabátárusok és emlékezetes antalyai nyaralások élménye oda: ez a másfél évszázad tragikusan mély nyomokat hagyott a Kárpát-medencében.
A Mátyás királytól (még két méltatlan utóda dicstelen tevékenysége ellenére is) örökül hagyott állam, Közép-Európa egyik meghatározó országa, a fényes emlékezetű, Erdéllyel egységes középkori Magyar Királyság – és minden, amit jelentett, a fehérvári királysíroktól a visegrádi palotáig – egyszerűen eltűnt, és itt maradt helyettük néhány fürdő és minaret, meg a töltött paprika és a gulyás…
Még nincs hozzászólás