Milyennek látom magam?
Egy nő életét súlyozottan végigkíséri, hogy miként vélekedik önmagáról. Akármilyen is a külseje, a lényeg inkább az, milyennek látja magát a tükörben. Mert a tükörképünk soha nem objektív, egyik napról másikra is súlyosan megváltozhat.
Elég egy kétértelmű megjegyzés a barátnőtől, egy tökéletes (retusált) sztárfotó látványa a Facebookon, egy szekrény mélyén talált régi farmer, ami már nem jön ránk. És az addig békés énképünk összeomlik, mintha lavina temette volna be.
Kamaszkorban kezdődik
A serdülőkorban olyan jelentős testi-lelki változások következnek be, amelyek az önmeghatározásra is nagy hatással vannak. A serdülőkre kifejezetten jellemző az önmegfigyelés, de egyre fontosabbá válik az is, hogy mások mit gondolnak róluk.
Olyan kérdések megválaszolása is fontossá válik ebben az életkori szakaszban, mint hogy ki vagyok én, miben hiszek, mi a célom az életben. És persze, hogy kövér vagyok-e, hogyan nézek ki, szeretnek-e mások. Persze ezek a kérdések a serdülőkor után is jelentősek maradnak, különösen egy nagy változás vagy krízishelyzet után.
Biztos a siker
A pozitív énképű emberekre a sikerorientáció jellemző, amikor a személy azokat a helyzeteket keresi, ahol biztosan sikert érhet el, ezért olyan feladatokat igyekszik választani, amelyek közepesen nehezek, vagyis képességeiket tekintve még elérhetőek számukra. Ezzel növelik a sikerélmény átélésének valószínűségét. Az énkép minőségéhez hasonlóan az önértékelés minősége is kétféle lehet.
A támogató, megértő család és az elfogadó kortárskapcsolatok a pozitív önértékelésre megerősítő hatással bírnak. Általában kiegyensúlyozottság, optimizmus, kitartás, testi-lelki egyensúly jellemzi azokat, akik magukat pozitív személyként értékelik, valamint elfogadóbbak önmagukkal, elégedettebbnek ítélik az életüket. Azonban a családi és kortárskapcsolatok az önértékelés csökkenéséhez is hozzájárulhatnak, amennyiben sok elutasítás, bántást és kevés megerősítést kap a személy.
Görbe tükör
A csökkent önértékelés hosszú távú hozadéka a testképzavar, melynek jellemzően elég feltűnő jelei vannak. Elménk alattomos játéka ez, aminek során próbálja elhitetni velünk, hogy minden problémánk forrása a testünk, és minden megoldás ennek tökéletesítésében rejlik.
A végletekig kizsigereljük, miközben elvárjuk tőle, hogy a maximumot nyújtsa. Miközben a környezet érthető módon a testképzavarral küzdő táplálásával van elfoglalva, pedig a lelkét kellene gyógyítani.
XS-es a méretem!
A testképzavarral küzdők számára a ruhaméret például soha nem csak egy szám vagy betű. Még akkor sem, ha tisztában vannak azzal, hogy minden márkának más a méretezése. Számukra ez a méret mutatja a szerethetőségüket.
A ruhaméret bűvköréből kikerülni csak úgy lehet, ha megtörténik az igazi elfogadás, ám ez leginkább csak szakértő segítségével lehetséges.
Szörnyű kövér vagyok ezen a képen!
Aki testképzavarral küzd, az nehezen veszi rá magát arra, hogy bárhol, bármikor lefotózhassák. Nem feltétlen azért, mert nem szeretné, egyszerűen csak nem akar szembesülni a végeredménnyel, mert tudja, hogy egy rossz fotó akár az egész napját, hetét beárnyékolhatja.
Számára csak az a fotózás komfortos, ahol végül kiválaszthatja sok közül a legsikerültebbet. Míg másoknak ez csak egy fotó, egy testképzavaros számára bizonyíték arra, hogy a teste még mindig nem úgy néz ki, ahogyan szeretné. És máris kezdetét veszi a szorongás.
Forrás: léleknavigator.hu
Miről ismerhető fel a testképzavar?
- A testképzavar legfőbb jellemzője a saját testtel kapcsolatos erős negatív attitűd, amelynek eredménye a negatív testkép és testélmény – írja dr. Szalai Tamár Dömötör pszichológus.
- A saját test észlelése torzult: a testsúly, testalak vagy egyes testrészek észlelése nem felel meg a valós testi jellemzőknek, míg mások testének megítélése ép.
- Perfekcionista testideál jellemzi.
- Testalak, testtömeg, testméret, izomzat, egyes testrészek vagy más külső jellemzők megváltoztatásának vágya
- Testtömeggel, testalakkal vagy más testi jellemzőkkel kapcsolatos elégedetlenség
- Saját testre irányuló figyelem, amely meghatározza a hangulatot és jórészt az önértékelést
- Saját testtel kapcsolatos szégyen, undor, harag és testi megjelenés miatti szorongás
Mi a különbség az evés- és testképzavarok között?
Sajnos az evés- és testképzavarokat gyakran összemossák, valójában azonban részben összefüggő, részben elkülönülő zavarok. A negatív testkép és a testtel való elégedetlenség hozzájárul a klasszikus evészavarok (anorexia, bulimia) kialakulásához és fennmaradásához. Az evés a test változtatásának egyik fontos ’eszköze’, így a klasszikus evészavarokban az evési szokások a soványságideál és testsúlyfóbia jegyében voltaképpen ’kiszolgálják’ a testképzavart.
Férfiaknál gyakoribb az izomdiszmorfia, az izomzat méretével való kényszeres foglalkozás és az izomtömeg növelésének intenzív vágya. Esetükben speciális étrend, táplálékkiegészítők, szteroidok abúzusa és a testedzésfüggőség a testizomzat növelését célozva szintén testképzavar által űzött.
Több evészavarban és zavart evési magatartásban viszont nincs kifejezett testképzavar, vagy csak enyhe mértékben. Ilyen például a falásrohamzavar vagy az érzelmi evés – amikor az evést használjuk ürességünk, unalmunk, szorongásunk, magányunk téves megküzdési módjaként. Illetve több gyermekkori evészavarban sem találunk testképzavart.
Forrás: pszichologuskereso.hu
A nő és a tükör
Falucskai Henriett klinikai szakpszichológus szerint a kamaszkor meghatározó időszak a testkép kialakulásában. A kamasz lány ki-be ugrál a kislány és a női szerepből. A képeken és a menő lányokon nincsen sem szőr, sem pattanás, és nem zsírosodik a hajuk, éppen ezért minden hibát azonnal el kell fedni.
Hasonlóan zajlik a terhesség és a szülés utáni időszak, ami szintén vágyott és félelmetes is egyszerre. A valóság egészen másképp fest a hétköznapokban, mint a retusált képeken, és ilyenkor a nőnek még ideje sincs arra, hogy a külsejével foglalkozzon, hiszen felelős lett egy másik lényért, akinek az igényei messze felülírják az ő megjelenését.
A menopauzánál a veszteség érzése az, ami mellbevágja a nőket, megélve, hogy nem újabb képességeket szereznek, hanem régieket veszítenek el, úgy érzik, már kifelé mennek a ’vásárból’. Ezt követi az időskor, amikor a testi hanyatlás nagyon erősen rányomhatja a bélyegét a kedélyállapotra, amikor már nemcsak az a bajunk, hogy itt-ott több a zsírpárna és a ránc, hanem az is, hogy nem látunk, nem hallunk, nem tudunk jól mozogni.
Még nincs hozzászólás