Miért nem érzed, mit érzek?
Az empátia a lélek csendes dallama. Olyan belső érzékelés, amely nem csupán megérti, hanem át is érzi a másik valóságát anélkül, hogy saját tapasztalatainkat rávetítenénk. A modern világ mégis egyre gyakrabban tükrözi vissza az empátia hiányát: gyors reakciók, elutasító megjegyzések, közöny, sőt, kegyetlenség a válasz.
De mi áll e jelenség mögött? Miért van az, hogy egyes emberek szinte azonnal ráhangolódnak másokra, míg mások érzelmi vakfoltokkal élnek? Az empátia nem csupán érzelmi intelligencia vagy társas készség, spirituális szinten az egységtudat egyik formája.
A lélek természetéből fakadóan kapcsolódni akar az embertársak, a természet, az univerzum minden élő és élettelen lénye felé. Ez a kapcsolódás lehetőséget ad arra, hogy átérezzük a másik rezgését, sőt, olykor még a fájdalmát vagy örömét is magunkban hordozzuk, mint egy hangvillát, amely megszólal a közelében lévő másik hatására.
Az empátia hiánya
Mi történik, ha az ember egyáltalán nem, vagy csak ritkán képes empátiára? Neurológiai probléma ez, lelki elzáródás vagy védelmi mechanizmus? Amikor valaki képtelen megérezni mások fájdalmát, vagy közömbösen, esetleg ellenségesen viselkedik mások érzései iránt, annak gyakran mély lelki okai vannak.
A pszichológia szerint az empátia hiánya nem mindig gonoszság, sokszor inkább sebesültség. A gyermekkorban átélt érzelmi elhanyagolás, elutasítás, trauma vagy rideg környezet megtaníthatja az embert arra, hogy ’ne érezzen’. Ilyenkor a lélek önvédelmi mechanizmusokat épít ki: falakat, zártságot, elutasítást. Ezek a falak nem csak másokat, de még a saját érzéseket is kizárják.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 7. számának 41. oldalán!)
Még nincs hozzászólás