Miért nem érzed, mit érzek?
Az empátia a lélek csendes dallama. Olyan belső érzékelés, amely nem csupán megérti, hanem át is érzi a másik valóságát anélkül, hogy saját tapasztalatainkat rávetítenénk. A modern világ mégis egyre gyakrabban tükrözi vissza az empátia hiányát: gyors reakciók, elutasító megjegyzések, közöny, sőt, kegyetlenség a válasz.
De mi áll e jelenség mögött? Miért van az, hogy egyes emberek szinte azonnal ráhangolódnak másokra, míg mások érzelmi vakfoltokkal élnek? Az empátia nem csupán érzelmi intelligencia vagy társas készség, spirituális szinten az egységtudat egyik formája.
A lélek természetéből fakadóan kapcsolódni akar az embertársak, a természet, az univerzum minden élő és élettelen lénye felé. Ez a kapcsolódás lehetőséget ad arra, hogy átérezzük a másik rezgését, sőt, olykor még a fájdalmát vagy örömét is magunkban hordozzuk, mint egy hangvillát, amely megszólal a közelében lévő másik hatására.
Az empátia hiánya
Mi történik, ha az ember egyáltalán nem, vagy csak ritkán képes empátiára? Neurológiai probléma ez, lelki elzáródás vagy védelmi mechanizmus? Amikor valaki képtelen megérezni mások fájdalmát, vagy közömbösen, esetleg ellenségesen viselkedik mások érzései iránt, annak gyakran mély lelki okai vannak.
A pszichológia szerint az empátia hiánya nem mindig gonoszság, sokszor inkább sebesültség. A gyermekkorban átélt érzelmi elhanyagolás, elutasítás, trauma vagy rideg környezet megtaníthatja az embert arra, hogy ’ne érezzen’. Ilyenkor a lélek önvédelmi mechanizmusokat épít ki: falakat, zártságot, elutasítást. Ezek a falak nem csak másokat, de még a saját érzéseket is kizárják.
A szívcsakra gyógyítása
Az emberek nem egyformák. Vannak, akik feszültség nélkül képesek kiönteni a szívüket, őket könnyebb megérteni, elfogadni. De vannak, akik még maguknak sem vallják be, mi bántja őket, nemhogy beszéljenek róla. Ha gondjuk van, egyszerűen csak megváltozik a viselkedésük, új szokásokat vesznek fel, magukba fordulnak, elzárkóznak, kedvetlenebbek lesznek.
Az egyik fő feladat lenne a szívcsakra gyógyítása és tisztítása. Ehhez gyakran szükség van szakemberre és belső munkára is, önelfogadásra, és arra, hogy saját fájdalmunkon keresztül megtanuljuk: minden lélek sérül, de a gyógyulás kulcsa az egymásra figyelés.
Empatikus vagy empata?
Az empata olyan ember, aki fokozottan érzékeli mások érzelmeit, energiáit, sőt gyakran azok testi vagy lelki állapotait is, mintha a sajátjai lennének. Az empátia minden emberben jelen lehet, de az empata nem egyszerűen empatikus, ő szinte átveszi a másik érzését, gyakran anélkül, hogy tudná, miért van hirtelen rossz vagy jó kedve.
Az ilyen ember finomhangolt energiaradarokkal rendelkezik. Érzi mások hangulatát, jelenlétét, sőt, akár fizikai fájdalmát is, sokszor még akkor is, ha az illető nem beszél róla. Egy szomorú történet után napokig levert lehet, vagy teljesen feldobódik valaki boldogságától.
Az empata gyakran nehezen viseli a zsúfolt helyeket (pl. plázák, tömegközlekedés), mert túl sok energiát érzékel egyszerre, ami kimeríti. Könnyen kapcsolódik az ártatlan, tiszta rezgésű létezőkhöz – gyakran terápiás állatok vagy kisgyermekek körében nyugszik meg. Erős hívást érez arra, hogy segítsen, gyógyítson, vigasztaljon, de emiatt könnyen kihasználhatóvá is válhat, ha nincs tiszta határ.
És vannak, akik tényleg nem éreznek…
A pszichopátiás személyiségzavarban szenvedő embereknél az empátia – különösen az érzelmi empátia – hiányzik vagy nagyon alacsony szinten van jelen. Az érzelmi empátia, amikor valóban érzed a másik fájdalmát, örömét, belső állapotát.
A kognitív empátia, amikor érted, mit érez a másik, de nem feltétlenül hat rád érzelmileg. A pszichopaták gyakran rendelkeznek kognitív empátiával, vagyis pontosan tudják, mit kell mondani vagy tenni ahhoz, hogy együttérzőnek tűnjenek, de nem érzik át a másik belső világát, nem hat rájuk a másik szenvedése.
Híd lélek és lélek között
A világban ma rengeteg zaj, szenvedés és széttöredezettség van. A valódi változást pedig nem hatalmi harcok vagy külső rendszerek hozhatják el, hanem az, hogy újra képesek leszünk egymás szemébe nézni, és érezni, hogy ugyanabból a forrásból származunk. Az empátia nem gyengeség, hanem lelkierő – híd lélek és lélek között. Aki ezzel él, nemcsak saját életét emeli fel, hanem másokét is.
Együtt érzek veled…
Buda Béla pszichológus Empátia című könyvében így ír: „Az empátia beleérző képességet jelent. Hogy ki mennyire hajlik arra, hogy együttérző legyen, a személyiségtől is függ: vannak jó és kevésbé jó empátiás készségű emberek, de ez a képesség is fejleszthető. Ugyanakkor függ a személy pillanatnyi állapotától is. Hiszen ha valaki fáradt, fáj valamije, vagy súlyos gondok nyomasztják, akkor valószínűleg a beleélő képessége is csökken.
Tulajdonképpen minden olyan dolog, ami a személy figyelmét a saját énjére irányítja, csökkenti az empátia mértékét. Az empátia hiányának az énkép védelmében is szerepe lehet: hiszen minél empatikusabbak vagyunk, annál inkább észrevesszük a másik fél ránk vonatkozó negatív gondolatait, érzéseit, ami megrendítheti az önmagunkról általunk kialakított pozitív képet.”
Nincs jogunk sajnálkozni!
Az együttérzés nem azonos a sajnálkozással. A sajnálattal csak azt üzenjük, nem vagy képes felülkerekedni a problémáidon, erőtlen vagy és tehetségtelen ahhoz, hogy megoldd őket. Bármi is történjék a másik emberrel, tiszteletet érdemel, mert ember – a sajnálat pedig nem tisztelet, hanem lekicsinylés.
Lépések a gyógyuláshoz
- Meditáció – A légzés figyelése, a hála érzésének felidézése.
- Mások történeteinek meghallgatása elvárások nélkül – Nem tanácsot kell adni, hanem jelen kell lenni.
- Belső gyermek gyógyítása – Sok empátiahiány onnan ered, hogy saját belső gyermekünket sem halljuk meg.
- Természetben töltött idő – Az élővilág energiája segíti a lélek finomhangolását.
Még nincs hozzászólás