Miért állok a sikerem útjában?
Van, amikor egy lehetőség már karnyújtásnyira van, de mégis visszariadunk. Amikor tudjuk, mit kellene tenni, mégsem tesszük. Ez nem lustaság, nem véletlen, hanem egy mélyebb, gyakran tudattalan folyamat: az önszabotázs. Ez a jelenség nemcsak akadályoz, hanem lassan, alattomosan aláássa az önbecsülést, az önbizalmat és a céljaink elérésébe vetett hitet is. De mi áll a háttérben, és mit lehet tenni ellene?
Az önszabotázs olyan viselkedési vagy gondolati mintázat, amely tudattalanul gátolja a saját sikereinket, boldogságunkat, fejlődésünket. A leggyakoribb formái a halogatás, a túlzott önkritika, a perfekcionizmus, a kudarctól való félelem, vagy éppen a siker elkerülése. Az önszabotázs nem a gyengeség jele, sokkal inkább egy mélyen gyökerező félelemé.
Nem érdemlem meg a jót
Gyakran azok az emberek hajlamosak az önszabotázsra, akik nem kaptak feltétel nélküli szeretetet. Csak akkor vagy jó, ha ötöst hozol haza…, vagy akik nem tanulták meg, hogy hibázni is szabad. A folyamatos önkritika, az ’én nem vagyok elég jó’ érzése sokszor vezet oda, hogy az illető nem meri elfogadni a sikert, a boldogságot, mert mélyen úgy érzi: nem érdemli meg.
A siker is lehet félelmetes
Furcsán hangzik, de sokan nem a kudarctól, hanem a sikertől félnek. A siker új helyzeteket, felelősséget, elvárásokat hoz. A megszokott komfortzónán túl pedig ismeretlen terep vár, és ez szorongással járhat. Az önszabotáló viselkedés gyakran jelenik meg ilyen helyzetekben: egy állásinterjúra nem készülünk fel kellően, egy kapcsolatból kilépünk, mielőtt igazán mélyre menne. Mindez nem tudatos döntés, hanem a félelem megnyilvánulása.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 9. számának 39. oldalán!)
Még nincs hozzászólás