Mi legyen a kedvencekkel?
Egy kutya vagy macska családtag, de vannak, akik még a madarakat is aprócska lelkiismeret-furdalással hagyják itthon, ha nyaralni mennek.
A kisebb termetű ebek gazdái sokszor úgy választják ki a nyaralás bázisát, hogy vihetik-e a kutyusokat. Ha nem, akkor más után néznek. Itthon is vannak szállodák, ahol szívesen látják őket, legfeljebb némi térítést kérnek.
Van, ahol a félpanzió árát, ami elég vicces, mivel a kutya nem jelentkezik a főpincérnél, hogy ikszelje már be, másnap melyik menüt kéri. Máshol a szőnyegpadlós szobákat nyilvánítják kutyamentesnek, ami logikus: a parkettát könnyebb tisztán tartani.
De ha ilyen szállásunk lesz, vagy netán járólapos – mint például sok adriai apartmanban, bungalóban –, feltétlenül vigyük magunkkal a kutyus pokrócát. Mert hacsak nem husky az illető, nem szeret a hideg kövön szunyókálni.
Az utazást autón, vonaton nem minden kutya viseli jól, 20 százalékuknak ez szorongást okoz. Foglalkozzunk vele, nyugtassuk meg, kényeztessük jutalomfalatkákkal. A nagyon pánikolóknak enyhe nyugtatót ajánlhat az állatorvos.
Hosszabb úton álljunk meg többször a kedvéért, és itassuk rendszeresen. Persze ha a nyaralás iránya mondjuk a telkünk, a kutya nem attól van extázisban, mert szorong, hanem mert majd' kiugrik a bőréből a boldogságtól.
A macskákat sem kell itthon hagyni, ha ismert helyre, mondjuk a vidéki házunkba megyünk. Van olyan cica, amelyik elfoglalja a bólogató plüsskutya helyét a hátsó ablakban, és jól elvan. De a legjobb, ha a már ismert szállítódobozában szunyókál, amíg célhoz érünk. A kutyák is így utazhatnak a legbiztonságosabban.
Akár belföldre, akár külföldre utazunk a kutyával, chip nélkül meg se próbáljuk!
Az Európai Unión belül kötelező az állatútlevél a kutyáknak, macskáknak és – ha valaki róla sem tud lemondani egy nyaralás erejéig – a vadászgörényeknek. Ez egyben azt is tanúsítja, hogy megkapták a veszettség elleni kötelező oltást.
Ha mégis itthon hagyjuk őket a családtagokra, esetleg egy megbízható panzióba adjuk, vagy olyan ismerősök gondjára bízzuk, akiknél az állataink jól érzik magukat, nem kell úgy éreznünk, hogy galádul elhagytuk őket.
Akkor sem, ha hazaérve világsztárként rajonganak körbe, jelezve hogy alig bírták ki nélkülünk, és akkor sem, ha közönnyel büntetnek egy ideig. A kedvenceink ugyanis alig várják, hogy megbocsáthassanak nekünk.
Még nincs hozzászólás