Második arc: a kézírás
A kínai írásbeliség 3-4 ezer éves múltra tekint vissza, és teljesen más gondolkodásmódra utal, mint amit mi megszokhattunk Európában. Hagyományosan a szöveget felülről lefelé olvassák, a sorokban jobbról balra haladnak, a könyvek pedig - európai gondolkodás szerint - az utolsó oldalon kezdődnek. Vajon az ottani grafológusok mit olvasnak ki a jelekből?
Írásuk nem betűkből áll, hanem hieroglifikus eredetű, azaz a jelek egész szavakat vagy fogalmakat jelentenek. „Az autó és az elektromosság jele együtt leírva például a vonat szót jelzi” – mondta lapunknak az összetett szavakról Németh Nikoletta, a japán és a koreai nyelv szakértője.
Nem betűket: írásjegyeket rajzolnak
Ázsiában összesen mintegy 40-50 ezer írásjegy létezik, így az összes megtanulása gyakorlatilag lehetetlen. „A műveltebb emberek 2000-2500 jelet használnak, és egészen a felsőoktatás végéig tanulják őket” – magyarázta Nikoletta.
A gyerekeknek kicsi koruktól kezdve oktatják a szépírást, melynek megtanulása nem egyszerű, hiszen minden vonásnak jelentősége van. „Egy írásjegy több vonásból áll, melyeket egy képzeletbeli négyzetbe kell belerajzolni, a vonássorrend pedig kiemelten fontos. Ha valaki nem a megfelelő egymásutánban húzza meg a vonalakat, a jel könnyen eltorzulhat.”
Az ázsiaiaknak éppen ezért a finomgrafikus képességeik sokkal fejlettebbek az európaiakénál, sőt, a gyorsírásban is messze leköröznek minket.
„Az írástudatlanság felszámolása érdekében az 1950-es években az írásjegyek jelentős részét egyszerűsítették, csökkentették az azokat alkotó vonások számát.” Nikoletta hozzátette, hogy ennek köszönhetően valóban jelentősen megnőtt az írni és olvasni tudók száma.
Kínában sokszor olyan nagy az eltérés a különböző nyelvjárások között, hogy az egyes népcsoportok nem is értik egymás. Ezért kiemelt fontosságú az egységes írott nyelv szerepe. „Azok a feliratok, amelyeket minden kínai filmen látni, ezekkel az írásjegyekkel íródnak, így az ország összes pontján érthetőek.”
Kultúránként eltérő szókészlet
Alapvetően a hagyományos kínai íráson alapszik az írásbeliség Japánban, Kínában, Koreában és Tajvan szigetén is, de léteznek eltérések. Szakértőnk azt mondta:
„Koreában például büszkék a betűírásukra, vagyis ott az egyes jelek hangokat jeleznek. De ugyanúgy jelen vannak passzívan a hagyományos kínai írásjegyek is, melyek egyfajta magasabb szintet képviselnek, például újságokban vagy feliratoknál jelennek meg.”
Japánban először a 6–7. században jelentek meg a kínai írásjelek, melyeket azóta ők is egyszerűsítettek, és kiegészítették a saját írásjegyeikkel. Mivel a kultúra és a szókészlet is különbözik, megjelent a nemzeti karakter.
A szigetországban a Meidzsi-restaurációnak köszönhetően kialakult a nyugati stílus, és az irodalom is megváltozott. Egyfajta szimbiózis jött létre a hagyományos írás és a nyugati hatások között: a könyvek sorai például már többségükben balról jobbra íródnak.
A szépírás magasiskolája Ázsiában a kalligráfia, ami egyfajta írott művészeti formát jelent.
„A kalligráfia a lehető legszebb leírása egy jelnek. Talán leginkább az itthon ismert cikornyás írásra hasonlít. A technikát mesterektől tanulják, az adott nemzetre jellemző papírra festik fel kedvenc jelüket.
Ennek nemcsak művészi értéke van, hanem jelentése is: ha kiírják például, hogy »álom«, az azt jelenti, hogy szeretnék megvalósítani az álmukat, hisznek az álmokban” – magyarázza Nikoletta.
Ki írja a szerelmes levelet?
És hol van mindebben az egyéniség? Yuehping Yen, a kérdéssel foglalkozó kínai szakértő szerint a kalligráfia nem választható el az alkotó személyiségétől, elsősorban erkölcsi mibenlététől. „Kínában úgy képzelik, hogy a kézírás és a személy kölcsönösen teremtően hat egymásra” – írja a Calligraphy and Power in Contemporary Chinese Society című könyvében.
Kifejti: azt vallják, hogy aki erkölcsileg alacsonyabb szinten áll, az nem képes magas művészi értékű kalligráfiák megfestésére. Az ezt jelző erkölcsi tekintélyt „renpin"-nek nevezik, amely a „ren” (személy) és a „pin” (minőség, kvalitás) szó összetett változata.
„Nem véletlen, hogy a kínai fiatalok a szerelmes leveleiket a szépen író barátaikkal íratják meg. Hiszen a kézírás náluk egyfajta második arc. Ha az nem szép, várhatóan az írója sem lesz az” –fogalmaz a szerző.
A kínai grafológia így nem az európaihoz hasonló módszereket használja, tehát nem a toll lenyomásának erősségét, a kapcsolódásokat, a szüneteket vagy épp a méreteket vizsgálja. Itt a részletek analizálása helyett sokkal inkább az a hatás a fontos, amit az íráskép kelt.
Yuehping Yen szerint: „A szép írás belső lelki békét feltételez, a renpin pedig olyan képességekkel van összefüggésben, mint a becsületesség vagy a nemeslelkűség.”
Persze, a képlet nem ilyen egyszerű, hiszen a szépírás valójában elsajátítható készség. És ahogy mindenben, ebben is segítség manapság a technológia. Németh Nikolettától megtudom, hogy az új kor gyermekei egyre inkább ellustultak Ázsiában is. Az írásjegyek pontos lerajzolásához segítségül már inkább az okostelefonjukról „puskáznak”.
Még nincs hozzászólás