Malek Andrea: Szemlélődő típus vagyok
Kortalan jelenség, mindig hatalmas szívvel-lélekkel énekel. Árad belőle a zene, legyen szó népdalokról, jazzről, gospelekről, vagy éppen magyar örökzöldekről. Szűkebb szakmai "hazája" idestova kilenc éve a Jáger Bandi zeneszerző-zongoristával való együttműködésből született Malek Andi Soulistic, amely a jazz és az r&b stílust ötvözi magyar népzenével. Stílusa és megjelenése elegáns, kifinomult, színes orgánuma bensőséges harmóniát teremt az általa előadott dalokkal. Formációja visszatérő vendége sok neves hazai fesztiválnak.
– Magadra ismersz az állandó újrakezdő szerepében, akár zenei műfajokban, akár a privát életedben?
Jelenleg éppen az összegző időszakomat élem, persze a magánemberi vonatkozásait nem osztom meg a nyilvánossággal. Természetemből fakadóan szemlélődő, elemző típus vagyok. Valahogy úgy gondoltam, hogy mindenki ilyen. Ha úgy vesszük, sok korszak követte egymást az életemben, hol itthon, hol külföldön. Időnként hasznos dolog értelmezni az emberi élet különböző állomásait.
– Zeneileg letisztultság, szabad alkotás szempontjából a mostani Malek Andi tűnik önmaga eddigi legjobb verziójának. A jazz, a latin, az r&b pedig a leginkább hozzád illőnek.
Ezt örömmel hallom. A legnagyobb tanítómesterünk jazzéneklés terén Ella Fitzgerald. Nagy szerzők tartalmas dalait a legjobb énekelni, ez sokszor nem könnyű, sőt nagy kihívás, mert komoly szakmai tudást, személyiséget igényel. Hála Istennek korán kezdtem, és ez a mintegy negyven év munka szabadságot is ad, éneklésben már nincs kompromisszum számomra.
– Tudnál példát mondani rá?
Kezdhetném a sort a Rockszínházzal. Számos musical szerepet játszottam nagy produkciókban 18 éves korom óta. Színházról színházra vándoroltunk folyamatosan, mert a Rockszínháznak nem volt állandó helye. Hozzátartozott a színház bájához, erejéhez, bizonyította, hogy akkor is életben maradunk, ha nem olyanok a körülmények.
A nyolcvanas évek nagy musicalkorszakában tanulmányútra mentünk Londonba a színház szervezésében, és én csitriként a West Enden nézhettem meg a Nyomorultakat, a Fantomot, a Macskákat. Elmondhatatlanul sokat tanultam belőle, de belül nagyon megrázott a tény, hogy itthon mi ilyet nem tudunk létrehozni, ez az övéké! Mást tudunk, de olyat nem.
Egyébként, a lényeget illetően a jazzéneklés is legalább annyira színház, mint zene. Alapvetően fontos, hogy míg az első próba lezajlik, megértsem és eggyé váljak a sztorival, a dallal, hogy aztán megtaláljam a helyem a zenekarban.
– Hogyan kezdődött az együttműködésed Jáger Bandival?
Nagyon egyszerűen, megkeresett. Elmondása szerint egyszer csak megszólalt egy hang a fejében, hogy hívd fel Malek Andreát. Addig nem volt köztünk semmilyen szakmai kapcsolat. Egy kolléga lemondta a fellépést egy magyar örökzöldek feldolgozásából tartott koncertre a Rumbach Zsinagógában. Gyakorlatilag a kedvenc dalaimat adhattam elő.
– Mikor dőlt el, hogy zenekart alapítotok a közös együttműködésre?
Úgy hangzik, mint a mesében, de szinte rögtön felmerült. Sok zenekarnak voltam már és leszek is remélhetően a vendége, mégsem alakult ki hasonló kapcsolódás. Bandival más a helyzet. A koncert után azonnal felhívott, hogy megbeszéljük, mi legyen a következő projekt. Megkérdezte, hogy szoktam-e, szeretek-e népdalokat énekelni. Egy nagy igennel válaszoltam.
Mi ketten olyanok vagyunk, mint a zsák meg a foltja. Folt nélkül nem használható a zsák, kifolyik belőle a tartalom. Nekem meg a zsákra volt szükségem, infrastruktúrára, egy igazi zenekarra, amely ezt sokszínűen, finom zenei szövetként ismeri, és játszani tudja. Ahol fontos a dinamika szemben a mainstream középhangerővel, amit sokszor a süketülésig fokoznak. A zene a folyamatokkal, ívekkel fejlődik oda és vissza. A Malek Andi Soulistic egyéni hangzásvilága sokszor ’dögös’, vidám latinos és legtöbbször csendes elgondolkodtató, egy dal elkezdődik, kibontakozik, majd befejeződik.
– Meg tudod élni a hitedet a zenén keresztül?
Mindig tudtam, hogy Isten létezik. Nem voltam vallásos, sokan nem tudják, a hit meg a vallás két különböző dolog. Ez olyasmi, mint a gravitáció, létezik, ha hiszek benne, ha nem, ugyanolyan erő. Bandival ilyen értelemben testvérek vagyunk. Megmutatkozik ez a közös munkában, abban, amilyen mélyről merítünk. Hozzon akármit az élet, vele biztonságban érzem magam, mert egyformán jár az agyunk, a legfontosabb dolgokról egyformán gondolkodunk. Ez végül megoldja a kérdéses helyzeteket is.
Tényleg nagyon sokfajta zenét művelünk mi ketten és velünk a zenekar. Kilencedik éve folyamatosan jönnek a saját dalok, népdalfeldolgozások, jazz standard adaptációk, karácsonyi zene, gospel. Idén még két lemeznek ki kell jönnie, az egyik magyar örökzöldek latin átiratban, nagy meglepetés lesz! Áldás az, amikor ilyen termékeny az ember művészi élete. És az is, amikor végre kezdem megérteni az életem történéseit, kezd letisztulni a kép.
– Gospeleket is énekelsz…
Igen, méghozzá saját gospelt! Kortárs amerikai stílusú gospelt játszunk, amihez többnyire nem kell kórus, beöltözés. Két országos turnén túl vagyunk már gospel dalokból, készült három videoklip is. Még a pandémia előtt stúdióba vonultunk, és felvettünk vagy tíz dalt, a testvérem segítségével vokál is került rá.
Köztudott, hogy zenei felvételt csak abbahagyni lehet, befejezni nem, ezért további gyönyörű dalokkal kiegészítve hála Istennek, ősszel megjelenik a Gospel-lemezünk is, Bandi dalai az én szövegemmel. Az idei egy nagyon termékeny év, mert a népdalfeldolgozásokból 2017-ben kiadott első lemezünk után 2025. júliusban jött ki a második népdalfeldolgozás CD-nk, Budapest Vibe címmel.
– A szövegírás amolyan ujjgyakorlat számodra, vagy komolyabban is foglalkozol vele?
Passzióból és kíváncsiságból kezdtem el, először lefordítottam egy dalszöveget, aztán egy magyar népdalra írtam másik szöveget. Ha van némi affinitásod hozzá, valamilyen szinten tanulható. Ma már kifejezetten élvezem, ahogy megtalálják a szavak, gondolatok a helyüket. Kicsit olyan, mint a keresztrejtvényfejtés. Megjelennek bennem bizonyos szavak, súlyos helyekre rakom őket attól függően, mit mond a zene, köréjük építem a többi szót.
– Budapesten élsz a kislányoddal. Bécs, az ottani életformád lezárt fejezet?
Ha akarnám sem tudnám lezárni magamban Bécset, már csak azért sem, mert nagyon szeretem a várost, sok barátom él ott. Elsősorban a fiacskáim családjai miatt fontos, akik Ausztriában élnek. És már van egy két hónapos unokám!
– Léna lányod viszi tovább a zenészvonalat a családban?
Szerencsére Léna nagyon muzikális, egyértelmű a zenei tehetsége. A hegedű lett az első hangszere, emellett vérbeli harmadgenerációs bohóc is. A szereplés nem gond. Még nem tudott beszélni, de már láttam a szemén, majd szétdurran, annyira mondani akart valamit.
– A művészeten kívül miben érzed magad tehetségesnek?
Szeretek és tudok is kertészkedni, ismerem a növényeket, gyerekkorom óta közel állnak hozzám. Értek az állatokhoz is, mindig volt kutyám, macskám. Amikor éppen olyan helyen lakom, ahol nem tarthatok állatokat, bizony szenvedek.
– A neved óhatatlanul is bevonja képzeletben a híres zenész családodat: édesanyád Toldy Mária énekes, pedagógus, édesapád Malek Miklós zeneszerző, karmester, fivéred ifj. Malek Miklós zenei producer. Szakmai kérdésekben, döntéshelyzetekben melyikükhöz fordulsz először?
A szüleimmel korábban beszéltem meg a szakmai dolgaimat, sőt egy pár dologtól még most is el tudnának tántorítani, de már bölcsen hallgatnak a véleményükről. Manapság a gyerekeimet kérdezem. Ismernek engem, rendkívül bölcsen, okosan, támogatóan fogalmazzák meg az álláspontjukat egy-egy felmerülő kérdésben, helyzetben.
Viszonylag új terület az életemben a tanítás. Édesanyám köztudottam kiváló énekpedagógus. Az ő szaktekintélye miatt sem mertem volna korábban arra gondolni, hogy énekeseket tanítsak, de egy napon felhívtak a Pesti Broadway Stúdióból, hogy szeretnének felkérni óraadó tanárnak. Ennek már négy éve. Sőt, szeptembertől a Madách Musical Tánciskolásokat is tanítom! A legfontosabb kincseink a gyerekek, büszke vagyok a tanítványaimra.
Még nincs hozzászólás