Lépjük át a korlátainkat
Két évvel ezelőtt vagy kétszáz brit művész jött össze a londoni Tate Modern Múzeumban, hogy a sikerről, a karrierről, a hivatásról beszélgessenek a különböző művészeti iskolák diákjaival. A The Guardian napilap szerint példájukkal, tapasztalataikkal arra inspirálták a fiatalokat, hogy használják a tehetségüket, érjék el a céljaikat, építsenek karriert.
Az esemény során hírességek, nők, akiket jegyeznek a szakmájukban, járkáltak a diákok asztalai között, tanácsokkal segítették őket és azzal, hogy nem csak a sikereiket, a kudarcaikat is elmesélték.
A mozgalom fő szervezője Miriam González Durántez nemzetközi jogász, három gyerek mamája, író, politikusfeleség és titkos kajablogger. Szerinte nem lehet elég gyakran hangsúlyozni, hogy a fiatal nőknek vannak lehetőségeik, van keresnivalójuk a művészet világában.
A nagy kérdés az önbizalom, illetve annak hiánya. ’Ma is az egyik fő gond, hogy alábecsüljük magunkat, szinte mindig, amikor fiatal lányokkal beszélgetek, ezt tapasztalom. Ha visszatekintek a pályámra, tudom, mikor küzdöttem én is azzal az érzéssel, hogy ez vagy az nem nekem való. De kihúztam magam, és továbbléptem.’
A népszerű tévésorozatsztár, Jessica Raine szerint épp az a lényege az ilyen találkozóknak, hogy személyes történetté tegyék a sikert. ’Azt tapasztalom, hogy jusson bármilyen magasra is egy nő, mindig kételkedik: hogy jutottam el ide, valóban sikeres lennék? Egy férfi valószínűleg sosem tenne fel ilyen kérdést. A társadalom, amelyben élünk nem túl elfogadó a sikeres nők iránt.
Ezért is fontos, hogy példát mutassunk ezeknek a lányoknak, megmutassuk nekik az erős nő modelljét, akit kedvük lesz követni. Mert igenis lehet nagyszerű életet élni remek barátságokkal, sikeres házassággal, gyerekekkel és karrierrel együtt.’
Jaime Winstone színésznő, aki nemcsak hogy élete egyik legjobb szerepére várt a találkozó idején (amit később meg is kapott), hanem arra készült, hogy betörjön a férfiak uralta filmiparba, és rendezőként is kipróbálja magát, azt mondta: ’Nehéz egy nőnek – főleg, ha sztárnak kiáltják ki – elérnie, hogy komolyan vegyék, meghallgassák, és érezzék belőle a határozottságot, amikor belép egy terembe.
Vörös rúzst használok, és vörös tűsarkúban járok. Miért jelenti ez azt, hogy nem kell komolyan venni engem?’ Szerinte a csatát először magunkban kell megnyerni, legyőzni az évszázadok óta belénk kódolt félelmet, aggodalmaskodást és kishitűséget. Lépjük át a belső és külső korlátokon!
Még nincs hozzászólás