Különös házasság - Vihar Biharban
Az indiai Bihar államban olyan mondás járja, hogy a nekivadult férfi nemigen tud különbséget tenni anya és lánya közt. Egy környékbeli fiatalember, Szurádzs Mahta az idén járt csodájára a régi bölcsességnek. Még a nyárelőn a dhámdáhai anyakönyvvezető előtt örök hűséget esküdött Ásá Dévinek.
Errefelé első pillantásra tán még az sem váltott ki meglepetést, hogy az ifjú vőlegény nős ember volt. A környékbeliek hallottak már olyan kósza love storyról, mikor egy hirtelen férfiember belehabarodott a nála húsz esztendővel idősebb, mutatós menyecskébe.
A még mindig csak huszonkét esztendős hamari legény új asszonyt hozott a házhoz. Lehetne az eset akár különös (érdek)házasság, önmagában még ez sem lett volna szenzáció.
Csakhogy az új ara nem volt új, sem a környezetben, de még a háznál sem. Purajni faluban viszont semmi sem maradhat titokban. Rögvest híre ment, hogy a szeleburdi Szurádzsnak elment az esze. Második hitvese ugyanis nem más, mint az addigi anyósa!
A környékbeliek ősidők óta hallottak már ásóról-kapáról, de hamarost félreverték a nagyharangot… Hogy mik meg nem esnek egy ilyen sokat tapasztalt indiai közösségben!
Történt pedig, hogy a családját napszámosként eltartó Mahta fiú tavasszal belebetegedett a fáradságos munkába. Feleségének, Lálitának az édesanyja is gyakorta fölkereste, hogy a gyógyulás érdekében igyekezzen elébe menni a vő kívánságainak. (A kívánságlista részletezésébe ehelyütt nem mennénk bele.) A vége minden esetre az lett, hogy mindketten ágynak estek, méghozzá egyidejűleg.
Miután a fiatalember lábadozni kezdett, továbbra is folyvást (össze)jártak, sőt, felesége, a fiatalabbik Dévi lány nagy meglepetésére olykor naponta több órán át súgtak-búgtak a telefonban. Amikor nős emberünk első neje tudomást szerzett a rettentő románcról, tulajdon anyját próbálta jó útra terelni. Azután apját is bevonta az agitációba, hogy legszűkebb családjukban az vágjon végre rendet.
De a friss szerelmesek egybekeltek. A helyi mércével tán nem is annyira fiatal asszony odaköltözött a leányáékhoz. Lálita jobbnak látta, ha inkább elköltözik Delhiben dolgozó, szintén megcsalt édesapjához…
A falu népe hiába berzenkedett a „szentségtelen” viszony okán. A bizarr hír futótűzként terjedt hetedhét határon át. A rokonok megtagadták őket. Ám ők nem tagadták meg az örömöt egymástól. A szomszédok kilesték: csak addig hagyták el a régi-új családi fészket, amíg a természet szólításának engedelmeskedtek – a házban ugyanis nincs toalett.
Szurádzs öt álló napig bírta. Addig tartott a különös házasság. Az ifjú férj tán hiányolta első feleségét, vagy sokallotta új hitvese megszaporodott, sőt, állandósult jelenlétét, így muszáj volt a dilis dolgot dűlőre vinni. Visszasietett hát ugyanabba a hivatalba, és beadta a válópert.
A falusiak azt rebesgetik, a bűnbánó ifjú elkezdte anyjaként tisztelni az elhagyott asszonyt. Próbálta visszaédesgetni házába a másik elhagyott nejet. Ám nem tudni, hogy Lálita megbocsátott volna-e édesanyjának, egyben öt napig az anyósának, akivel elvben ismét egy fedél alatt kellett meghúznia magát.
A fölösleges esküvő bűnébe esett anya állítólag szintúgy megbánta a dolgot. Esküdözött: mostantól ismét vőként tekint korábbi vőlegényére. Amaz pedig egyre csak azt hajtogatja: „Rájöttem, hogy mekkora őrültséget követtem el. Többé ilyesmi nem fordul elő velem”. Tán egyszer s mindenkorra belátta a régi igazságot: a szerelem vak! Csak nehogy megint ágynak essen…
Még nincs hozzászólás