Közös ponyva alatt
Állami gondozott fiataloknak segít önismeretet tanulni és az egészséges önbizalmat kialakítani három fiatal pszichológus az általuk kidolgozott Magamvadon programmal, amely nemrégiben egy innovációs versenyen fődíjas lett. Rendhagyó adomány az övék, egyfajta élményterápia.
Az egyetemen talált egymásra Gerencsér Dóra, László Noémi és Vámosi Edit; összehozta őket a természet szeretete, és a vágy, hogy a maguk szakterületén segítsenek a hátrányos helyzetűeknek. Még diákként részt vettek egy élményterápiás képzésen, és ettől kezdve egyértelmű volt, hogy közösen fognak valamit kezdeni mindazzal, amit tanultak.
„A képzés során a saját bőrömön tapasztaltam meg, mennyivel intenzívebb élmény és maradandóbb tanulás, ha egy játék során átélek valamit, mintha csak beszélnénk róla. Napokig törtem a fejem egy ötperces bizalomgyakorlaton” – meséli Noémi.
A három pszichológus az élményterápiára építve találta ki a Magamvadont, vagyis a szabadban alvással kombinált kirándulást, és az arra való felkészülést egy féléves tréning formájában. Az elnevezés utal az erdőre, a kamaszok lelkivilágára, a felfedezésre.
„Ha kimegy az ember a természetbe akár csak egy napra is, az rögtön hat, nagyon más lelkiállapotba tudsz kerülni. Sok mindent intenzívebben élsz meg, könnyebben beengedsz új dolgokat” – magyarázza Noémi.
„A fiataloknak ez egy szokatlan környezet, ahol a korábban berögzült megoldási módok helyett muszáj kipróbálni újakat. Ráadásul az erdőben nem lehet a felénél abbahagyni egy 30 kilométeres túrát” – teszi hozzá Dóra.
Az expedíciót teljes mértékben a kamaszok tervezik meg: hová mennek, milyen útvonalon, mit kell magukkal vinniük. És a szabadban alvás sem véletlen.
„Ez azért fontos, mert nagyon gondos tervezést igényel, ráadásul kilépés a komfortzónából. Nem sátorban alszunk, hanem egy közös ponyva alatt, amit nem olyan egyszerű összerakni, együttműködés nélkül például biztos, hogy nem megy” – magyarázza Noémi.
Sokakban felmerülhet, persze, hogy nem lenne-e fontosabb önálló életvezetésre, a pénz beosztására tanítani az állami gondozottakat, mint egy ponyva kifeszítésére vagy tűzgyújtásra.
„Itt nem a konkrét cselekvéssorok a lényegesek, hanem mindaz, amit az élmények, tapasztalatok feldolgozása során a kamasz önmagáról megtanul. Önismeretre tehet szert, ha végiggondolja, miben kell még fejlődnie, milyen erősségeit használta a kirándulás során.
Mindez a tudás az egészséges önbizalom kialakulásához is hozzájárul. A tűzrakás értelmezhető úgy, mint egy cél, amit el kell érnem. Ha egyszer megoldottam egy nehéz feladatot, amihez semmilyen előzetes ismeretem, tapasztalatom nem volt, akkor ezt az utat egy másik cél elérésénél is végig tudom járni, lesz egy mintám. Olyan érzéseket, múltbeli élményeket hoz a felszínre egy ilyen tréning és a kirándulás, amelyeket egyébként meg se tudnánk közelíteni” – mondja Dóra
A program fontos része egy napló, amelynek segítségével a fiatal rögzítheti mindazt, ami a tréningen történik: kérdésekre válaszolva fogalmazhatja meg saját maga számára is az átélt érzéseket, azt, hogy mennyire volt ideges, csalódott, szomorú, hiszen az önkifejezés megtanulása is lényeges.
A naplóba lehet fotókat ragasztani, térképet rajzolni, mindenki a saját kedvére alakíthatja. Fontos, hogy szép legyen, lelkesítő, valami, amit élmény kézbe venni. A gyermekotthonban élő fiatalok többnyire közös szobákban laknak, nincs olyan tér, ami csak az övék lenne, a napló egy kicsit ezt is pótolja.
Az ötlet megvalósulásához még szükség van egy kis szponzori pénzre, de már jelentkezett egy intézmény, hogy ők befogadnák az első ilyen programot. Az üzleti tervezésben két közgazdász önkéntes is segít. A lányok szerint az átalakított változat ideális céges csapatépítésre, az ebből befolyó pénzből pedig hosszú távon finanszírozni lehetne azt, hogy a Magamvadon minél több gyermekotthonba eljuthasson.
Még nincs hozzászólás