Koltay Anna: Nem is kívánhatnék jobbat a munkámnál
Koltay Anna édesapjának, Koltay Gábor filmrendezőnek köszönhetően kamerák között nőtt fel, a forgatások világába már gyerekként belecsöppent. Talán ennek is köszönhető, hogy felnőve a televíziózásban találta meg hivatását. Az M2 Petőfi TV szerkesztő-műsorvezetőjeként alig várja már, hogy a kulturális élet kinyílásával újra elvihesse a nézőknek a fesztiválok és élő koncertek semmihez sem fogható élményét.
Szerkesztő, műsorvezető, dokumentumfilm-rendező egy személyben…, hogyan definiálja magát Koltay Anna?
Szokás mondani, hogy ha túl sok területen dolgozik valaki, akkor egyikben sem mélyült el igazán. Talán ez a televíziózással nem így van, én hiszem, hogy minél több területét látjuk át ennek a szakmának, annál jobban helyt tudunk állni benne. Éppen ezért szeretek a kamera mindkét oldalán állni.
Nem tartanék ott a szerkesztésben, ahol, ha nem lettem volna műsorvezető, és nem tudnám, hogyan kell pl. megírni egy jó felkonferáló mondatot. A műsorvezetésben is segít, hogy átlátom a háttérfolyamatokat, hiszen van szerkesztői tapasztalatom. A műsorvezetés során az élő adás varázsa, az adrenalin is dolgozik bennem, míg a szerkesztői és a dokumentumfilmes munkám során kiélem a kreativitásomat. Mindkettő másra tanít, ettől vagyok teljes egész.
Televíziós karrierjében már a közmédia valamennyi csatornáját bejárta – riporterként, műsorvezetőként és szerkesztőként is. Médiakarrier szempontjából mi az igazi álom?
Szerencsésnek tartom magam, hogy több televíziós műfajban is bizonyíthattam, mert mindegyikben más kollégákkal más feladatokat kellett megoldanunk. Sokat tanultam remek szerkesztő, rendező, operatőr, asszisztens, beszédtanár és más mentoraimtól, akik elindítottak a pályán. Jelenleg úgy érzem, a helyemen vagyok, azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek.
Felelős szerkesztője vagyok az Akusztik című műsornak, ahol magyar zenekarok egyedi, különleges koncertjeit rögzítjük, valamint műsort vezetek az Én vagyok itt! műsorban. Az M2 Petőfi TV-n izgalmas, dinamikus, a világra nyitott csapattal dolgozunk együtt, jobbat nem is kívánhatnék magamnak. Talán még egy korszerű, nem csak a broadcast, de az online világ elvárásainak is eleget tevő portréműsor az, amiben szívesen részt vennék.
A Petőfi TV-vel több fesztivált is megjárt már, az Akusztik pedig a hazai zenei élet kiválóságait mutatja be. Mit gondol, idén milyen rendezvényeket vihetnek el a tévénézőknek?
Bízunk benne, hogy az élet lassan elkezd újra visszaállni a régi kerékvágásba. Ha nem is ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, a világ, és ezzel a kulturális élet lassan elkezd kinyílni, ébredezni kényszerű álmából. Az biztos, hogy mi az M2 Petőfi TV-vel végig fogjuk követni a zenei és a kulturális élet újranyitását, be fogjuk mutatni azt a sok tehetséges művészt, akik arra várnak, hogy feltöltsenek, szórakoztassanak, elgondolkodtassanak minket, befogadókat.
Nemrég gyönyörű piros estélyi ruhában láthattuk a Vigadóban egy díjátadó gálán. Milyen szerepet töltött be ott? Ez volt az első rendezvénye a koronavírus-járvány kitörése óta?
A Kovács László-Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr Díjátadó Gálát már 3. alkalommal volt szerencsém konferálni. Nagyon szeretem ezt az eseményt, mert jó osztozni mind az életműdíjas, mind a fiatal, friss generáció operatőreinek örömében, jó érzés, hogy ezzel a díjjal elismerik a munkájukat.
Én is operatőrökkel dolgozom nap mint nap, ők a szerkesztő, rendező legfontosabb alkotótársai. Ez volt az első gála a vírus óta, ahol háziasszony lehettem, nagyon jó érzés volt újra kiöltözni, megjelenni.
Ha már ruha, az 1983-as István, a király című rockoperából édesapja révén egy statisztaruhát is őriz. Mit jelent önnek ez a darab? Sok kincset rejt még a Koltay-ház?
Ugyan még nem éltem 1983-ban, amikor az István, a király című rockopera elsöprő sikert aratott a Városligetben és a mozivásznon, de mégis ezzel nőttem fel, mert édesapám, Koltay Gábor számos alkalommal rendezte később is a darabot. Ott voltam a sevillai expón tartott előadáson 1992-ben, de később a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon is.
Kívülről tudom a dalokat, és bár sosem akartam színésznő lenni, azért apu becsempészett statisztaként több darabjába is, így szerepeltem 1999-ben a Zúgjatok harangok!, 2000-ben A Megfeszített, később a Napba öltözött leány című rockoperákban, amelyek fantasztikus zenéjét nagybátyám, Koltay Gergely, a Kormorán zenekar vezetője írta.
Nagy élmény volt már szerkesztőként dolgozni az Itt élned, halnod kell és a Trianon című zenés játékokban a Hősök terén is. A Koltay-házban sok az ilyen értékes relikvia, emlék, tárgy, amely csak arra vár, hogy apu narrálásával mesélhessen nekem.
Idén láthatta a nagyközönség a BP Underground című dokumentumfilm-sorozat legújabb részét, amely Turán Eszterrel közös filmje. A zenei stílusok közül melyik áll Önhöz a legközelebb?
A rock, hiszen a családi közegben nagy hatással volt rám az, ami otthon szólt: a klasszikus Stones-Zeppelin-Beatles-Deep Purple-The Who-Sabbath-AC/DC vonal. Aztán amikor elmehettem egy élő koncertre a Petőfi csarnokba, magával ragadott a közeg, onnantól a gimis barátnőimmel bevonatoztuk az országot a Tankcsapda, a Black-out, a Junkies, a Subscribe miatt.
A szöveg, a mondanivaló, amivel azonosulni tudsz, a zene, ami felpörget, vagy épp megvigasztal, ha magadba vagy fordulva. Az élő koncert energiája, a közösségélmény, amelyet a barátaiddal együtt élsz át, de ezen felül a koncertteremben lévőkkel valahogy ugyanazt érzed, együtt dobban a szívetek. Ezt az érzést nem lehet megunni. A film a műfaj iránti hálánk és tisztelgésünk jeléül született.
A Ferencváros labdarúgócsapata a bajnokság megnyerésével 32. bajnoki címét ünnepli. Ön köztudottan Fradi-drukker, a zárt kapus mérkőzések miatt személyesen nem tehette meg, de a televízióban követte a csapat teljesítményét?
Ahogy oda vagyok az élőzenéért, ugyanúgy a meccseket is jobban szeretem élőben átélni, van egy kis társaságunk, akikkel járunk a Ferencváros mérkőzésekre. Ott is az összetartást, a közös energiát lehet átélni 90 percben. A sport iránti tisztelet, a csapatod támogatása és az irántuk tanúsított lojalitás fontos dolgok, amelyek hiányoznak, várom, hogy újra együtt lehessünk az Üllői úton.
Még nincs hozzászólás