Kocsis-M. Brigitta: Szépen, sorsszerűen alakult az átmenet
Több szakmai életre elegendő végzettséggel, képesítéssel és tapasztalattal rendelkezik harmincas évei elején, mint sokan a szakmai útjuk végén. Kitartás, szorgalom, ambíció, tudásalapú létezés párosul benne ösztönös megérzésekkel. Kocsis-M. Brigitta mögött műsorvezető, coach, tréner, valamint főleg tudományos rendezvények háziasszonyi szerepköre áll magyar és angol nyelven egyaránt. A tévénézők leginkább a Novum című tudományos műsor házigazdájaként ismerik. 2025 januárjától a közmédia egyik legismertebb brandjévé vált Ridikül című női talkshow műsorvezetői feladatát látja el.
– Mekkora kihívás a szakmai életedben, hogy az idei évtől elnyerted a Dunán futó női talkshow, a Ridikül műsorvezetését?
– Még szó sem volt a Ridikülről, amikor már ősz elején jeleztem a Novum tudományos magazin szerkesztői felé, hogy a 2024-es év végével új kihívást keresnék. Aztán valahogy mégis szépen, sorsszerűen alakult az átmenet: december végén még a Novumban láthattak a nézők, egy héttel később már a Ridikülben. Egyébként nagyon szerettem volna megkapni ezt a műsort.
Amikor a castingra hívtak, rögtön éreztem, hogy megtalálnám magam benne. A Ridikül egészen más, mint amit eddig csináltam televíziósként, és ez tetszik. Nekem nagyon fontos a szabadság, a Ridikülnél pedig abszolút bizalmat és szabadságot élvezek: amikor elindul a kamera, lényegében rám van bízva a műsor menete.
– Vélhetően több spontaneitást, itt és most reagálást, komoly témáknál is több könnyedséget igényel a Ridikül – már csak a műfajából adódóan is…
– Hogyne, műsorvezetői szempontból pedig nagyobb falat, nagyobb kihívás. Korábban is elég sokat beszélgettem rendezvények moderátoraként, a podcastemben, a BorPortréban pedig alkalmanként ötvenperces mélyinterjúkat készítettem, ez a rutin most nagy segítségemre van. Persze a kedvenc témáimat szeretném többször becsempészni a műsorba: a tudomány, a technológia világát és az üzleti, vállalkozási ismereteket.
Néhány éve coachként is dolgozom. Ezt a műsort sok olyan ember nézi, aki valószínűleg soha életében nem jut el mentálhigiénés szakemberhez. A stúdióbeszélgetéseken keresztül, ahogy a dinamikát irányítom, ahogy keretezem a hallottakat, át lehet adni sokaknak azt a szemléletet, hogy mindenre van megoldás, bármilyen helyzetből fel lehet állni, vállaljunk felelősséget az életünkért.
– Ez a szemlélet a napi rutinod része?
– Anélkül nem lehet. Szoktam mondani az ügyfeleimnek, ami nekik a házi feladat, abból én ötször annyit csinálok. A reggeli felkelést ma is hálanaplóval indítottam, aztán elmentem futni, hogy feltöltődve érkezzek hozzád erre a beszélgetésre.
– A bor mint életérzés, mint a beszélgetések oldását segítő eszköz, néhány évig szintén a mindennapjaid része volt. Miért hagytad abba a BorPortré-beszélgetéseket?
– Az önazonosság miatt. Felhagytam ezzel a vonallal. Érdekes amúgy, hogy a Covid idején is a nappalimba hívtam meg az interjúalanyokat és a nézőket online beszélgetésekre, és most is hasonló nappali díszletben dolgozom a Ridikülben. Olyan érzés, mintha az egyik műsortípus felkészített volna a másikra.
– Műszaki értelmiségi családból származol. Milyen pályakép állt előtted a felnőtt létbe induláshoz?
– Apukám mondása szerint az az ember, akinek legalább két műegyetemi diplomája van. Mindkettőt megszereztem, de azért a két leginkább humán szakot választottam: a nemzetközi kommunikációt és a menedzsmentet. De azért a média volt mindig a titkos szerelem.
Másodikos vagy harmadikos lehettem a József Attila Gimnáziumban, amikor jelentkeztem a XI. kerületi televízió tehetségkutató versenyére. Újbuda ifjú alkotóját, előadóját keresték. Az alkotói kategóriát megnyertem, majd a következő évben visszahívtak segédszerkesztőnek. Beleláttam a televíziózásba, és bele is szerettem.
– A tudományos, technikai, innovációs érdeklődést otthonról hozod magaddal?
– Érdeklődés helyett azt mondanám, hogy jól beszélt nyelv. Gyakorlatilag a nagyszüleimtől kezdve a szüleimen át még a nagybácsimig is mérnök mindenki, állandó része volt ez a téma az otthoni beszélgetéseknek. Éppen ezért, ha egy tudóssal beszélgetek, nem illetődöm meg, mert értem, miről beszél, le tudom fordítani a mondanivalóját hétköznapi nyelvre. A műegyetemi újságba, a Műhelybe is sokat írtam, rovatvezető is voltam, ott sem ijedtem meg a tudományos témáktól.
Egyébként is jellemző rám, hogy beleásom magam abba, amit éppen csinálok. A boros műsorba akkor kezdtem bele, amikor bortanácsadóként szereztem papírt. A Műegyetemen két évig tudományfilozófiát tanultam doktori képzésen, hogy a tudományos ismeretterjesztésben hitelesebb legyek a Novum műsorvezetőjeként. Ahhoz, hogy coachként dolgozzak, a Miskolci Egyetemen posztgraduális diplomát szereztem, tehát nem egy gyorstalpaló coach-tanfolyamot végeztem el.
– A médiaismeretek elsajátításához a Komlósi Oktatási Stúdiót választottad…
– Ez egy érdekes történet: éppen a menedzsment mesterképzésemre jártam a Műszaki Egyetemen, és már megvolt a HR-gyakornok-helyem a Nissannál. Mégis végtelenül szomorú voltam, úgy éreztem, nem akarom ezt az életet, nem akarok egy multicégnél robotolni.
Egyszer csak bevillant a 4-es, 6-os villamoson utazva, hogy az Újbuda Tv szerkesztője azt mondta nekem évekkel korábban, hogy ebbe a médiaiskolába járt televíziózást tanulni. Rákerestem az interneten, kiderült, hogy egy hét múlva nyílt hetet tartanak, ahol ösztöndíjat lehet nyerni. Megbeszéltem a Jóistennel, hogy ha dolgom van a médiában, én fogom megnyerni az ösztöndíjat. És lám, így is lett. Ráadásul a nyílt hét első elő adását abban a teremben tartották, ahol a Ridikül adásait vesszük most fel. Mi ez, ha nem sorsszerű?
– Verseket és novellákat is írtál egy időben, két könyved is megjelent. Terápia gyanánt gyakorolod az írást?
– Hegyi Dóra énekesnő-dalszerzővel beszélgettem a Ridikül egyik adásában. Ő is sokat foglalkozik önismerettel. Amióta ki tudja mondani, meg tudja fogalmazni, amit szeretne, kevésbé van szüksége arra, hogy dalszövegeket írjon. Én is így vagyok ezzel. Amióta jobban el tudom mondani asszertíven, mit szeretnék, mit érzek, azóta nincs szükségem arra, hogy bebugyoláljam a mondanivalómat valamilyen művészeti köntösbe.
– Hol tudod leginkább érvényesíteni a női oldaladat?
– A női oldalam sokat erősödött az elmúlt években. Dolgoznom kellett rajta, mert amúgy elég ’pasisan’ működöm. Még mindig tanulok érezni. Szerencsére az a férfi, aki most mellettem van, teret ad annak, hogy nőként működjek. Nem az én dolgom, hogy mindent intézzek, menedzseljek. Szereti a kislány oldalamat, a lágyságomat.
– Hogyan képzeled el magad tíz év múlva?
– Harmonikus életre vágyom, a magánéletben és a szakmában egyaránt szeretnék kiteljesedni. Szeretném, ha addigra lenne családom, szerető férjem, legalább egy vagy két gyermekem.
Fotó: Hámori Zsófia, Koncepció és styling: Vadas Mariann, Asszisztens: Morva Réka, Smink: Tihanyi Nóra, Fodrász: Füzi Artúr
Még nincs hozzászólás