A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Király Linda és Király Viktor: Egy pici dráma mindig kell az alkotáshoz

Király Linda és Király Viktor nemcsak sikeres zenész testvérpár, hanem egy összetartó és nagyokat küzdő család tagjai is. A szinte hármas ikrekként (Viktornak van egy ikertestvére, Ben) felnövő Király gyerekek sorsa akár úgy is alakulhatott volna, hogy amerikai hírességek lesznek, de ehelyett Magyarországot választották, és ezt egyikük sem bánja.

Fotó: Fejér Gábor

– ’Normális’ esetben, a sok koncert miatt, talán össze sem tudtuk volna hozni ezt a páros interjút. De még most nem beszélhetünk arról, hogy minden visszakerült a régi kerékvágásba. Hogyan éltétek, élitek meg a pandémiát?

Király Linda: Nem volt egyszerű, és még most sem az. Lassan másfél éve nincs munkánk, nincsenek koncertek, fellépések. Ezt az egész bizonytalanságot nagyon nehéz feldolgozni. Én ráadásul egyedül vagyok – na jó, van egy kutyám –, így talán még nehezebb. Mégis ez az időszak nagyon sok mindenre ráébresztett, sok időm volt a belső munkára, befelé tudtam nézni, hogy mi fontos, mit szeretnék, hogy hogyan nézzen ki az életem.

Király Viktor: Nekem teljes kavalkád volt ez az időszak, hiszen tavaly májusban megszületett a kisfiam. Ilyen értelemben egy boldog időszakról beszélünk, a másik szempont viszont, amit Linda is mond, hogy már megőrülök otthon koncertek nélkül. Ez egy furcsa érzés, amikor az ember egész egyszerűen nem tud mit kezdeni magával. Közben jó is volt, olyan, mint egy legális szabadság.

– Nézzünk vissza kicsit a távolabbi múltba. Milyen testvérek voltatok gyerekként?

Linda: Hú, verekedősök, de hát melyik testvér nem ezt csinálja? Közben persze meg is védtem őket a suliban, de az meg nem tetszett nekik.

Viktor: Persze hogy nem! Ciki volt, hogy a nővérünk kel a védelmünkre. Mi Bennel nagyon nádszálvékonyak voltunk.

Linda: Én meg nagyon nem…

Viktor: Akkor sem volt menő, hogy a nővérünk áll ki értünk, hisz fiúk vagyunk, majd mi megvédjük magunkat, mondogattuk. Az igazi kapocs viszont már akkor alakult ki közöttünk Lindával, amikor Magyarországra jöttünk, és én is elkezdtem a zenével foglalkozni.

– Az egyértelmű volt, hogy mind a ketten a zene irányába indultok el?

Linda: Én úgy mondanám, hogy a zene felé menekültem. Zenész családban nőttünk fel, a szüleink nagyon nem akarták, hogy ezen a pályán induljunk el. Orvos, ügyvéd, vagy valami ’hagyományosabb’ szakmát szántak nekünk. Én olyan kis fura gyerek voltam, nem találtam a helyem, de a zene lett az, ahol biztonságra leltem. Soha nem úgy készültem, hogy híres énekesnő akarok lenni. Valahogy így jött.

Viktor: Én viszont híres énekes akartam lenni. Tényleg volt egy időszak az életemben, amikor valóban azt álmodtam, hogy sok ember előtt lépek fel, és énekelek. De csak 15 éves korom után kezdtem el komolyabban foglalkozni a zenével, és ebben Lindának nagy hatása volt. Motivált az ő sikere!

Fotó: Fejér Gábor

– Érződik, hogy komoly összetartás van köztetek. Ez köszönhető annak, hogy a családotok sok egészségügyi nehézségen ment keresztül? Anyukátok és Ben is küzdött a rákkal, és Linda, a te súlyproblémáidat is az agyalapi mirigyen található daganat okozza.

Linda: Anyu hozzáállása a betegségéhez valóban példaértékű, nagyon sokat tanultam tőle. Egy eszméletlenül erős személyiség, és Ben is pontosan ilyen. Anyunál tök mindegy, hogy milyen állapotban volt, ő felkelt, felvett egy másik parókát, felöltözött, és elment dolgozni. Soha nem mutatta a családnak, hogy rosszul van, pedig nyilván tudtuk.

Viktor: Anya meg Ben valóban nagyon hasonlóak ebben. Eszméletlen példát mutattak. Miattuk van az, hogy megpróbálunk tényleg mindenhez pozitívan állni, próbáljuk a kiutat látni, és nem azon tűnődni, hogy itt a világ vége.

Linda: Én valószínűleg azért tudtam huszonötezerszer újra és újra felállni a padlóról, mert példaként ezt a küzdeni tudást láttam magam előtt.

– Hogy állsz most az egyik legnagyobb küzdelmeddel, a kilók elleni csatával?

Linda: Körülbelül 15-20 kilót szeretnék még leadni, de már nem görcsölök ezen. Az volt a fontos, hogy átállítsam a fejemben ezt az egész fogyás dolgot. Az egész életem arról szólt, hogy gyorsan, azonnal eredményt kell elérni, és rögtön jött a jojóeffektus, így nem működött. Most a lelki részét kezelem az állapotomnak.

Őszintén megmondom, voltam már ilyen súlyú, amikor jöttek felfelé a kilók, akkor nagyon nem éreztem jól magam a bőrömben. Most sokkal jobb a helyzet. Látom, hogy van még plusz, tudom, hogy még mennyit kell még dolgoznom, de végre jól érzem magam. Tisztelem a testemet, mert tudom, hogy min ment keresztül.

Fotó: Fejér Gábor

– Azon szoktatok gondolkozni, hogy miként alakult volna az életetek, ha Amerikában maradtok?

Viktor: Én igen, sokszor megfordul a fejemben ez a kérdés. Annyira más volt ott az életem, más volt a baráti társaságom, nem volt még közöm a zenéhez. Nem tudom, hogy merre vitt volna az élet, ha ott maradunk. Nagy kérdés, hogy a közösség befolyásolja az életünket, vagy a genetika. Nehéz ez…

Linda: Nekem akkor már elindult valami a karrieremben odakint. Ráadásul, én azért hamar visszakerültem Amerikába, de sokkal jobb lett volna, ha az egész család ott van mögöttem mint egy támasz. Azért nagyon kemény ez a szakma, pláne egy fiatal lánynak. Hiszek abban, hogy így kellett lennie. Lehet, hogy nekem kellett ez az egész őrület ahhoz, hogy olyan ember legyek, amilyen most vagyok. Nem bánok semmit.

– A sok hasonlóság ellenére a párkapcsolati helyzetetek nagyon különböző. Viktor nős és édesapa, Linda, te szingli vagy. Hogyan hat ez a zenei munkásságotokra?

Linda: Nagyon jó egy zenész életében a stabilitás, de kell a fájdalom, egy pici dráma, mi valahogy abból építkezünk. Az albumban, amelyet most ki fogok adni, abban például minden szenvedésem benne van. 2019 tavaszán, kilenc év után szakítottam a vőlegényemmel. Úgy éreztem akkor, hogy ha drasztikusan nem változtatok az életemen, akkor nagy gond lesz. Az egész az egészségemről, a lelkemről szólt.

A volt párom egy tünemény, mai napig jóban vagyunk, de egyszerűen azt éreztem, hogy lépnem kell. Sokat fejlődtem ez idő alatt, de az tény, hogy nem számoltam azzal, hogy jön egy világjárvány, és évekig szingli maradok… bezárva egy lakásba. Most kezdek már nyitottabb lenni, érdeklődöm, és ez már egy fontos lépés. Egész ember szeretnék lenni, és nem akarok egy kapcsolatba úgy belemenni, hogy a páromtól várom a boldogságot, a beteljesülést.

Viktor: Valóban, rengeteget számít, ha egy ember mögött nyugodtság van. Imádom a családomat, nagyon fontos háttér. Viszont zeneileg nem ebből táplálkozom. Furcsa, mert kell a dráma, hogy tudjak írni valamit. A zeneszerzés egy folyamat, naponta több órát vesz igénybe. Nekem otthon van a stúdióm, de bizony a munkát mostanában sokszor megzavarja a gyereksírás, és ez egy új, de szerethető helyzet.

Fotó: Fejér Gábor

– Még egy érdekességre felfigyeltem nálatok. Viktor, neked van színészi végzettséged, de sosem játszottál színházban. Linda, te viszont nem vagy végzett színész, mégis otthonosan mozogsz a színpadi deszkákon is. Hogy van ez?

Viktor: Nagyon érdekes helyzeteket tud hozni az élet. Én elvégeztem a Gór Nagy Mária Színitanodát, de el nem tudom képzelni magam egy színházban. Nekem valahogy az nem tetszik, hogy nem magamat adom, hanem egy szerepet játszok.

Linda: Nekem meg pont ez tetszik benne. Talán ez azért van, mert gyerekkorom óta beteges lámpalázam van. Volt egy olyan időszak, amikor annyira remegtem, hogy fel kell menni a színpadra, hogy anyu adott egy kalapot. Azt mondta, képzeljem el, hogy valaki más bőrébe bújok. Így gyorsan átváltok, egy másik karakter vagyok, aki nem fél, és nincs gyomoridege.

Viktor: Én meg pont akkor izgulok, ha valaki más szerepét kell eljátszani, vagy csak más dalát kell énekelnem. A sajátomban vagyok magabiztos.

Linda: Igaz, mint minden művész, mi is szenvedünk az önbizalomhiánytól. Ezzel próbáljuk kompenzálni a kishitűségünket, hogy szeretjük, ha minél több ember tapsol nekünk.

– Most még a zene körül forog minden az életetekben, főleg, ha újra lehet majd koncertezni. De van valami, ami új célként már megjelent előttetek?

Viktor: Talán elsőre viccesnek hangzik, de én akarok építeni egy faházat az erdőben. Azt vettem észre magamon, hogy egyre jobban érzem magam a természetben. Szép, szép a város, de arra vágyom, hogy elmenjünk egy tanösvényre sétálni. Valahogy a természetet már jobban a világomnak érzem.

Linda: Jó, majd, ha kész a ház, és te nem vagy ott, akkor én megyek oda. De nekem is megfordult már a fejemben, hogy szeretnék egy farmra költözni, ahol sok állat van. Ki tudja, talán egyszer magam mögött hagyom a várost.

Fotó: Fejér Gábor

NÉVJEGY

Király Linda

1983. február 28-án született New Yorkban. Nyolcéves kora óta énekel Amerikában, iskolájában számos Broadway-siker adaptációban kapott szerepet.1999-ben Linda és családja Magyarországra költözött. Édesapja, Király Tamás az Universal dobosa volt, édesanyja, Király Gabriella a Cini és a tinik nevű együttes énekesnője volt. Linda tizenhét évesen a Dívák éjszakája című produkcióban kapott szerepet, majd két filmbetétdal feléneklésére is felkérték: a Vademberek és Szerelem utolsó vérig énekére.

Az utóbbit és a Két szív című dalt Presser Gábor készítette el, és kizárólag csak Linda hangjára hangszerelte. Azóta számos sláger fűződik a nevéhez. Az amerikai Universal Music által kiadott Can’t Let Go című dala az amerikai Billboard slágerlistájára is felkerült.

2008-ban Iminluvwichoo címmel duettet énekelt az amerikai R & B és soul énekes Eric Benét-vel. A dal A legjobb R & B album kategóriában Grammy-díjra jelölt Love & Life című Eric Benét-albumon jelent meg. Nemcsak énekesnőként, de dalszerzőként is sikeres: számos nemzetközi előadónak írt már dalt, melyek közül a legismertebb a Bob Sinclar számára írt Groupie.

Arra pedig különösen büszke, hogy maga Andrew Lloyd Webber választotta ki Az Operaház Fantomja című musical főszerepére.

Király Viktor

1984. március 29-én született New Yorkban. Viktor Linda sikerein felbuzdulva határozta el, hogy ő is szeretne komolyabban foglalkozni az énekléssel.

2008-ban jelentkezett a Megasztár negyedik szériájába, melyben az addig rekordszámú, körülbelül tízezer jelentkező közül került ki győztesen, így 2008-ban ő lett az „Év Hangja”. 2013-ban és 2014-ben Az ének iskolája című gyerekes tehetségkutató egyik tanára (zsűritagja) volt.

Többször indult A Dal című eurovíziós dalválasztó műsorban is. 2015-ben az amerikai The Voice színpadán tűnt fel, és egészen az élő adásig jutott. Jelenleg már a nemzetközi siker felé halad: a legendás francia DJ, Bob Sinclar már a második dalát játssza, ami Európa több országában is toplistás helyen van.

Címkék: címlap

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!