Kikötözős szex: játék vagy betegség?
A szürke ötven árnyalata című könyv és film óriási hisztériát keltett világszerte. A szende egyetemista és a milliárdos üzletember szenvedélyes, hatalmon és alávetettségen alapuló szexuális viszonya régi tabukat feszeget. Vajon van létjogosultsága a kikötözésnek, a fájdalomnak, a megalázásnak az intimitásban? Betegség, vagy a szexuális élet megfűszerezése, ha ez valakinek gyönyört okoz?
A filmben Christian eleinte szürke nyakkendővel kötözi ki Anát, aztán később előkerül a bilincs és az ostor is. A lány „uram”-nak szólítja a férfit, aki teljes alárendelődést vár el „szolgájától”. Írnak egy szerződést is, amelyben rögzítik a határokat – mit szabad és mit nem, milyen szó elhangzásánál kell azonnal leállnia az irányító félnek.
A szakirodalom az ilyen jellegű szexuális viselkedést BDSM-nek nevezi, ami az angol bondage and discipline (kötözés és fegyelmezés), domination and submission (dominancia és alárendeltség), sadism and masochism (szadizmus és mazochizmus) szavak rövidítése. Nagyon sokféle viselkedésmód tartozik ide, a kikötözéstől kezdve, a szándékos fájdalomokozáson át a szóbeli megalázásig. Minden esetben van egy domináns fél (férfiként dom, nőként domina), és egy alárendelt (sub, azaz szubmisszív). A domináns felet az izgatja fel, ha irányíthat, az alárendeltnél pedig a kiszolgáltatottság, az alávetettség érzete okoz örömet.
Szexuális aktus nem is mindig jön létre, hiszen a gyönyör itt sokkal inkább fejben zajlik. „A BDSM összetett érzelmekkel jár. Izgalmas többek között a félelem, a kiszámíthatatlanság, a fájdalom, vagy épp a másik kontrollálása. Az alá-fölé rendeltség ilyenkor összekapcsolódik a szexuális önátadással. Mindez lehet a hagyományos szexuális élet fűszerezése, színesítése, egyfajta játék. Szélsőségesebb formájában viszont a teljes önalávetést vagy a másik maximális irányítását, öncélú használatát jelentheti. Van, aki csak így képes a szexualitást megélni, ami már nehézségeket okozhat – főleg, ha olyan párt talál, aki a szexben inkább az egyenrangúságot, a kölcsönösséget keresi” – mondja Füredi Krisztián szexuálpszichológus.
Játék a szerepekkel
A BDSM-játékokat kedvelők egy viszonylag szűk szubkultúrát alkotnak, bár pontos adatok nincsenek arról, milyen gyakori ez a fajta szexuális viselkedés. Ahogy a filmben is, a párok általában megállapodnak egy menekülőszóban, ami arra figyelmeztet, hogy az alárendelt elérte a tűrőképessége határát. Szerződést viszont ritkán írnak róla, hiszen a legtöbb BDSM-kapcsolat nagyon mély bizalmon alapul.
Szerelmi kapcsolatokban, házasságokban is előfordul, hogy a párok így élik ki a vágyaikat. Van, ahol csak az ágyban van alá-fölé rendeltség, és van, ahol az életben is követik a szerepeket. Ha ez kölcsönös megegyezésen alapul, és mindkét fél jól érzi magát, akkor nem okoz problémát az ilyen jellegű szexualitás, még akár erősítheti is a párkapcsolatot. Ilyenkor viszont még jobban kell figyelni egymásra.
„A BDSM-kapcsolatokban nem mindig könnyű megtalálni azt a határt, ami mindkét félnek jó. Ha az egyikük többet enged vagy tesz, mint amit valóban szeretne, csak azért, hogy a másik félnek megfeleljen, és ne okozzon csalódást, vagy ne veszítse el őt, az súlyos és káros testi és lelki következményekkel járhat” – állítja a szexuálpszichológus.
A BDSM-szerepjáték gyakran egyfajta kompenzáció: azt az oldalukat élik ki benne a felek, amit a mindennapokban nem tudnak. „Például vezető beosztású férfiak úgy érezhetik, hogy egy másodperc gyengeséget sem engedhetnek meg magunknak. Persze, ők is csak emberek, így ezt a szélsőséges határozottságot sokan épp a szexuális alárendeltségben kompenzálják, mert jó elmerülni a szokásos szerep ellentétében. És fordítva is igaz: akik az életben nagyon empatikusan fordulnak az emberek felé, időnként jóleshet számukra a szexuális életben eljátszani, megélni ennek az ellentétét.”
Módosult tudatállapot
Régóta vitatkoznak a szakemberek arról, hogy vajon aberrációnak, betegségnek tekinthető-e a BDSM. Az utóbbi évek kutatásai mindenestre nem ezt bizonyítják. Egy 2006-os felmérés szerint követői körében nem gyakoribb a pszichológiai zavarok előfordulása, sőt, alacsonyabb a depresszió, a szorongás, a paranoia vagy a borderline személyiségzavar aránya, mint a kontrollcsoportnál. Az is kiderült, hogy a BDSM-gyakorlók nyitottabbak, lelkiismeretesebbek, kötelességtudóbbak, és jobban érzik magukat a bőrükben.
Egy idei kutatásban 1500 embert kérdeztek meg a szexuális fantáziáiról, és kiderült, hogy a BDSM az élbolyban foglal helyet: a nőknek 64,6, a férfiaknak 53,3 százaléka álmodozott már arról, hogy a partnere uralkodik rajta. A domináns szerepről pedig a nők 46,7, a férfiak 59,6 százaléka fantáziált már.
Brad Sagarin pszichológus és társai azt is vizsgálták, hogy milyen hatással van az érintettekre egy ilyen kapcsolat.
Mind az alárendelt, mind a domináns felek arról számoltak be, hogy az aktus után közelebb érzik magukat a másikhoz.
A szeánsz alatt a párok módosult tudatállapotba kerülnek. Az alárendeltek lebegő, békés állapotot élnek át, megélik az „itt és most” érzetét, torzul az időérzékük, a fájdalomérzetük csökken.
A dominánsok pedig egyfajta flow-élményben részesülnek: a cselekvésben való teljes elmerülést, egyfajta öntudatvesztést élnek át. A kutatók szerint talán ez lehet az ilyen aktusok mögött rejlő tudattalan motiváció.
Betegségnek akkor tekinthető, ha valaki rá akarja kényszeríteni a másikat a BDSM-re, illetve ha ez a fajta viselkedés az élete valamely területén jelentősen akadályozza. Ha mindkét fél akarja ezt a viszonyt, és megállapodnak a keretekben, azt a pszichológia nem tekinti zavarnak.
Még nincs hozzászólás