Ki, miért fontos?

2016. június 2. | Írta: Gócza Anita

Mindenkinek vannak igazi barátnői, akiket már ezer éve... és akikkel félszavakból is... Azután - nekem legalábbis - voltak az életemben korszakok, vagy csak fordulópontok, amikor valaki valamiért fontossá vált. Az, amit mondott, befolyásolta a gondolkodásomat, meghatározta egy lényeges döntésemet. Referenciaszeméllyé váltak olyan emberek, akikkel nem is annyira bizalmas a viszonyom.

Nagyon jól emlékszem például, amikor másfél hónapos volt az első gyerekem, és ugyan rendesen felkészültem a szakirodalomból, azt hittem, tudom, mit és hogyan akarok csinálni, mégis teljesen elbizonytalanodtam, és ott álltam kétségbeesve, mikor a gyerekorvos közölte, hogy ez a gyerek „éhezik”, almát kell adni neki.

Ahány embert kérdeztem, mindenki mást mondott, ettől persze még jobban összezavarodtam. Pont akkor hívott fel egy távoli ismerős – barátnőnek nem nevezném –, és persze szóba kerültek az újszülöttel kapcsolatos gondjaim is. Megerősített abban, hogy ne hagyjam magam rábeszélni semmire, amit igazából nem akarok.

Pedig nem volt nálam sokkal tapasztaltabb, mégis megnyugtatott, visszanyertem az önbizalmam, és elkezdtem belül is hinni abban, hogy így kell tennem: ráadásul valami megnyugvás költözött a rettegés helyére. Ettől kezdve a meglévő anyatejjel elevickéltünk a lányom hat hónapos koráig, és akkor már jöhetett az alma. Ez persze így elmesélve pitiáner problémának tűnhet, de jól emlékszem, akkoriban mennyire fontos volt.

Később is adódott még néhány alkalom, mikor ez a lány a tanácsaival átsegített nehéz döntéseken. Ma sem tudom a választ arra kérdésre, hogy miért pont ő volt az, aki átlendített a gondokon, miközben még csak közeli barátom se volt; hogy mitől éreztem úgy: rá érdemes hallgatni.

Máskor is előfordult – egy munkahely-változtatással kapcsolatos dilemmánál például –, hogy egyébként hozzám nem olyan közel álló ember mondta ki a döntő szót: „megérintettek” az érvei, vele beszélgetve vált egyértelművé, hogy mi lenne a legjobb.

Talán az történik ilyenkor, hogy homályosan már érezzük, mit kellene tenni, de szükség van rá, hogy valaki más is kimondja. És lehet, hogy hasznos, ha az a „valaki más” nem egy jó barát, hanem egy, a történésekre kívülről rálátó személy. Ugyanakkor – ha jobban belegondolunk – milyen abszurd dolog az, hogy az ember a fontos döntéseiben nem a legjobb barátaira hallgat?!

Azt is nagyon nehéz megfogalmazni, hogy kiből miért lesz „jó barátnő”, ki miért kerül közel hozzánk. Emlékszem, milyen bajban voltam, amikor nemrégiben a kamasz lányom kérdezgetett arról, hogy akkor most tulajdonképpen ki is az én legjobb barátnőm.

És próbálta – érezhetően nem könnyen – értelmezni az olyan kifejezéseket, hogy „az ő véleménye a legfontosabb”, „neki tényleg mindent elmondhatok”, vagy  „vele nagyon klassz dolgokat tudunk csinálni együtt”. Akkor jöttem rá, hogy nem is olyan egyszerű megmondani, ki miért fontos, az meg csak hab a tortán, hogy mint sok minden más, ez is állandóan változik az életben.

Címkék: barátnők, lelki támogatás, tanács, barátság, referencia személy, kívülállók tanácsai