Képregény az Óperencián innen és túl
A kilencedik művészetnek is szokták nevezni, és némelyek a történetét a barlangrajzokig vezetik vissza, bár ennek csak annyi alapja van, mint annak, hogy minden képzőművészeti alkotás a vadászmágiát szolgáló őskori falfestményekből eredeztethető.
Reális a középkori India és Kína templomaiban látható képekkel rokonítani a képregényeket, vagy azokkal az akár írástudatlanoknak szóló könyvekkel, amelyek kevés szövegük és gazdagabb illusztrációik révén az analfabéták számára is bevéshetővé tették a vallásos történeteket.
Nem erőltetett a párhuzam a korabeli európai vásárok képmutogatóival sem, akik prózában és énekben adták elő mondandójukat, miközben az állványra erősített illusztráción mindig arra a jelenetkockára mutattak rá, amelynél az elbeszélésben tartottak. A szóbuborékok őse egyes középkori kódexekben is fellelhető: az alakok szájához szalagszerű feliratok vezettek.
Az albumszerű rajzregény atyja, a Goethe által is nagyra becsült svájci Rodolphe Töpffer. Első ilyen művét 1827-ben tette közzé. Szívesen karikírozott társadalmi szokásokat, politikai eseményeket és tudósokat.
Batman a nyolcvanon túl
A műfaj felívelése a 20. század legelején, Amerikában kezdődött, méghozzá a két nagy sajtómágnás, William Randolph Hearst és a Makón született Joseph Pulitzer vetekedésével, újságjaik színes vasárnapi mellékleteiben.
A nagy gazdasági válság idején különösen keresettek lettek a társadalmi eseményekre is reagáló sorozatok, de az egyszerűbb történetek is, köztük az 1919-ben életre hívott Popeye és az 1928-as születésű Mickey Mouse. Popeye figurájához hasonlatosan a filmiparban bontakozott ki, de képregényfigurának született a harmincas évek sztárjai, Batman és Superman. Őket Magyarországon jóval „fiatalabbnak” hisszük, mert hozzánk csak az 1980-as évek végére jutottak el.
Az 1960-as, '70-es években felvirágzó francia képregénnyel szembesülő magyar olvasók először talán képzőművészeti albumoknak hitték a kiadványokat a jó minőségű papír, a kiváló nyomdatechnika és a masszív borító miatt. Sokszínűség jellemezte őket: politikai, reklám, dokumentum, ismeretterjesztő és pornó képregényeket is megjelentetnek Franciaországban.
Nem „import”
A magyar nyelv az egyetlen, amely a műfaj megnevezésében kapcsolatot teremt az irodalom és a képzőművészet között, holott a szövegnek itt nem sok köze van az intellektushoz. Angolul általánosságban comicsnak hívják e rajzos történeteket, mivel eredetileg a komikumra, a csattanóra épültek.
Az először 1938-ban használt magyar elnevezés feltehetően a Képes Regények-sorozattal hozható összefüggésbe. Amerikai krimiket és akciótörténeteket közöltek e zsebkönyvekben, jócskán átszerkesztve az eredetinek mind a szövegét, mind a képanyagát, hogy végül egyfajta illusztrált regény kerekedett belőlük.
„Sajátos história volt a hazai – meséli Kertész Sándor tanár, képregénykutató –, mert az 1960-as években csak úgy kaphatott zöld utat a képregény, ha nem azt mondták, hogy »amerikai import«, ami megjelenik, hanem egyfajta irodalmi adaptáció, amely az eredeti mű reklámját, az olvasás népszerűsítését szolgálja.”
Ma három csoportra osztható a képregényrajongók tábora. Az idősebbek a klasszikus magyar „adaptált” képregényeken nőttek fel, és a Képregénykedvelők Klubjába tömörülnek. A most harmincas éveikben járók gyerekkori élményanyagát a Superman- és Batman-képregények adták, valamint a japán mangák, és nem is ismerik a hazai klasszikusokat. A legfiatalabbak pedig mindenevők, de nem papíralapú termékeket fogyasztanak, hanem a világ bármely tájáról származó képregényeket töltenek le az internetről, sőt, az olvasmányokhoz, a hősökhöz játékokkal is kapcsolódnak.
Orrlyukbuborék
A japán képregény, a manga évszázadok alatt alakult ki, hosszú és összetett fejlődésen ment keresztül, s nyugati rokonával ellentétben a szülőhazájában nincs olyan korosztály, amely ne olvasna mangát. E sajátos japán képregények a második világháborút követően kezdtek egyre fontosabb szerepet játszani a kelet-ázsiai szigetországban. Az atomtámadás tragédiáját is feldolgozó, politikai témájú rajzos művek után humoros, az érzelmekre, a családi életre, az erkölcsökre, a szexualitásra, a bűnügyekre fókuszáló mangákkal célozták meg a népesség minden korú, rendű és rangú tagjait.
Európa igyekszik ellenállni e mangahatásnak, de sikertelenül. Pedig sok fejtörést okoz a nyugati kiadóknak, hogy a japán írás jobbról balra halad, így csak tükröztetni tudják a mangaképeket, de akkor bizonyos dolgok nem stimmelnek a rajzokon, például rossz oldalra kerül a harcosok kardja. Ráadásul jelképszintű felkészültség is kell a mangaolvasáshoz. Az egyik orrlyukban látható buborék például azt jelzi, hogy az illető alszik, a homlokon kereszt alakban elhelyezett négy derékszög a düh jele, az orrvérzés az erotikus érzelmeké.
A kortárs magyar alkotók között ott találjuk a régi hagyományokat képviselő Fazekas Attilát, akinek első képregénye, Az újvári kaland 1972-ben, a Pajtás című újságban jelent meg. Azóta 160, átlagosan harminc kockát számláló képregényt készített. Az önállóan dolgozó fiatalok Kertész Sándor szerint elvontabb, gyakran társadalomkritikai jellegű, és szuperhősöket is felvillantó magyar történeteket rajzolnak, s ezeket saját költségükön jelentetik meg. A művek kereskedelmi fogalomba nem kerülnek, legfeljebb képregénybörzéken adják-veszik őket.
Még nincs hozzászólás