A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Jöhet a második felvonás?

Nem könnyű egy sokéves - vagy akár évtizedes - kapcsolat után újrakezdeni. Szokásaink, elvárásaink berögzültek, ráadásul a másik sem "szűzen" érkezik, ő is kiforrott egyéniség már, talán gyerekei is vannak, és egy nagy batyu fájdalom a vállán.

Fotó: Shutterstock.com

"Ilyen vagyok, így kell szeretni" - van ebben a mondatban bölcsesség, ugyanakkor arroganciának is tűnhet. Mert minden kapcsolat kompromisszum, ha elfogadjuk, ha nem.

Na, és ha hajlandóak vagyunk is megváltozni, ott a kétség, hogy így megfelelünk-e majd, vagy ő is elhagy, amikor már megszerettük? Van, aki gondolkodás nélkül ugrik bele az ismeretlenbe századszor is, csak hogy bizonyítsa önmagának, és talán a hűtlen exnek, hogy kelendő és kívánatos.

És van, aki túl óvatos, bizalmatlan, képtelen egészen megnyílni, és a kapcsolat megfagy, mielőtt még a szeretet, az intimitás megszülethetne benne. Hisszük, hogy alapvetően szép az élet, és mindig jöhet valami jó. De vajon fel vagyunk-e készülve a nagy változásra, és főleg szívből vagy félelemből vágyunk-e rá.

Már megint ismerkedni kell...
Most meséljem el megint az egész életemet elölről egy idegennek? Egy ötvenes férfibarátom mondta ki egyszer ezeket a szavakat. Második házassága is befuccsolt, egyedül maradt egy kifosztott házban, kifosztott szívvel.

Barátom, nevezzük Gyurinak, már csak ritkán járt el a régi társasággal, leggyakrabban otthon ült egyedül, tett-vett a kertben. Amikor nógattuk, hogy keressen új társat, azt felelte, hogy elfáradt, nincs már kedve megtudni, hogy szereti a másik a kávét, melyik a kedvenc filmje, hová utazik szívesen nyaralni.

Számunkra úgy tűnt, hogy depressziós, fél az új csalódástól, és aggódtunk érte. De pár év múlva kiderült, hogy rosszul gondoltuk. Gyuri a kertjében összetákolt egy kis fazekasműhelyt, és alkotni kezdett. A szemébe visszatért a derű, újra eljárt közénk beszélgetni, és kicsit sem tűnt magányosnak.

Azt mondta, már nem zárkózna el egy új társtól, de ha nem jön többé senki az életébe, az sem volna baj, mert megtalálta önmagát.  

Ne valami elől, hanem valami felé fuss!
Vannak, akik a válás kimondása után (vagy még előtte) azonnal nekikezdenek a párkeresésnek, táncklubokba mennek, vagy a neten regisztrálnak, és fejvesztve ismerkednek. Valószínűleg ezt a viselkedést az egyedülléttől és az elmúlástól való félelem motiválja.

Azok a mondatok cikáznak a fejükben, hogy mi lesz, ha nem kellek többé senkinek, mi lesz, ha magányosan kell megöregednem. A 42 éves Anita bevallottan a magány elől menekült Tamás karjaiba.

- Akkoriban már négy éve elváltan éltem, és megrémültem, hogy ez már örökre így lesz, így felmentem egy társkeresőre - mondja. - Tamással eleinte minden szép és jó volt, de idővel levetette az álarcát, és kiderült, hogy az alaptermészete morcos, kötekedő, elégedetlen, miközben az én lételemem a derű és a béke.

Sokáig próbáltam őt is felderíteni, de aztán rájöttem, ő így érzi jól magát, zsörtölődve. Rádöbbentem, hogy egyedül sokkal boldogabb vagyok, mint vele.

Már megint itt van a szerelem...
Persze, ha a két ismerkedőt hamar elborítja a szerelem érzése, akkor alig marad kérdés. Ekkor már nem érdekel, mit adunk fel, mit veszíthetünk, mennyire sérülhetünk.

Az új érzés minden mást elhomályosít, csak az idealizált másikat látjuk, a szemében pedig önmagunkat, és ragyogunk. Pedig nagy szükség lenne a józan észre, hogy ne kövessük el újra azokat a hibákat, amik a régi kapcsolat vesztét okozták.

A rengeget ölelés, puszi, a sok szex, a mindig friss, kívánatos küllem, a gyertyafényes vacsorák idővel fogyatkozni kezdenek, a két fél pedig ott áll kifosztottan, és nem érti, hova tűnt az a csillogás, ami nemrég még beragyogta az életét.

Az első komoly próbatételek akkor jönnek, amikor már magunkénak érezzük a másikat, és már nem törjük magunkat, hogy megfeleljünk. A hétköznapok kezdenek monotonná válni, az ölelések ritkulnak, a párbeszédek laposodnak, ismétlődnek, a problémák pedig, amikre addig vakfoltunk volt, az egekbe nőnek.

Mindez úgy védhető ki, ha tudatosak maradunk, és miközben tisztában vagyunk a saját igényeinkkel és szükségleteinkkel, mindvégig szem előtt tartjuk a másik ember vágyait is, és mindennap megdolgozunk a kapcsolatért.

Címkék: társkeresés, újrakezdés 40 felett, új kapcsolat, társfüggőség, félelem a magánytól

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!