Jó szelet!
Ha a hetente, versenyről versenyre vízre szálló vitorlásokkal beszélgetek, időnként az az érzésem, hogy a balatoni vitorlázás nem is sport, hanem vallás. Annyi érzelem, szeretet és odaadás van a szavakban, annyira csillognak a szemek, hogy az embernek kedve támad rögtön hajóra szállni.
A balatoni vitorlássportnak komoly hagyományai vannak, ám aki könyvtárban vagy az internetről (mert az a téves képzete van, hogy ott mindent megtalál) igyekszik tájékozódni, nem sokra megy. A legalaposabb kézikönyvet Dulin László és testvére, Jenő írta, s utóbbinak kiadót keres egy részletes, sporttörténeti kötete is.
A kikötői szóbeszéd szerint senki sem ismeri nála jobban a magyar vitorlássportot. Dulin Jenő rögtön kijavít, amikor én – tudván, hogy 1929-ben alakult meg a Magyar Vitorlás Yacht Szövetség – a két világháború közé tippelem a sportág felfutását. Elmondja, hogy már a rómaiak is hajóztak a Balatonon, bizonyítják ezt a Fenékpusztán talált hajóács szerszámok. A későbbi korokból kevés tárgyi emlékünk maradt, de biztosan közlekedtek a vízen, például a veszprémi apácakolostor 12. századi anyagában tizennyolc halász és hét révész szerepel a szolganép között.
A balatoni hajózás bölcsője, véli Dulin Jenő, a révhajózásban lelhető fel. Az északi és a déli part közötti különbség az eltérő termények és áruk kereskedelmét, s velük a szállítandó személyek egyre növekvő számát eredményezte. 1760-ban Festetics gróf, elsősorban só szállítására, hajót építtetett, amelyre tizenkét megrakott szekér is ráfért. Újabb száz évnek kellett azonban eltelni ahhoz, hogy a versenyszerű vitorlázás igénye felmerüljön. Ehhez nyilván több, egymással vetélkedő hajóra volt szükség, ezek számának gyarapodását egy királyi vizit ígérete növelte meg: híre kelt, hogy Erzsébet királyné a Balatonnál kíván üdülni. Széchenyi Béla Cenkről Balatonfüredre szállíttatta Hercegnő nevű hajóját, amely a tó első komoly sportvitorlása volt.
Bár a királynéi látogatásra végül nem került sor, Nádasdy Ferenc, Festetics László, Esterházy Mihály, és az ország más nagyjai gyönyörű vitorlás jachtokat hozattak Angliából – s ha már itt voltak, persze, versenyeket is rendeztek velük. A jachttulajdonosok eme első nagy generációjának kevés közvetlen követője akadt, a 20. század első két évtizedére sokasodott csak meg a balatoni vitorlások száma annyira – jóval kisebb hajókról beszélünk már –, hogy egyesületek, klubok alakulhattak, s rendszeresen tartottak versenyeket is.
A szövetség megalapítása után, 1934. július 27-én pedig – Dulin Jenő sok dokumentumot feldolgozott erről is – megrendezték az első Kékszalag versenyt. Kiötlői olyan versenyt kívántak életre hívni, amely nemcsak a hajó tökéletességét, a konstruktőrök munkáját, hanem a vitorlázók rátermettségét, kitartását, navigációs tudását is próbára teszi.
A verseny távja 145 km volt a Balatonfüred–Alsóörs–Keszthely–Tihany közötti útvonalon, a díj meg egy ezüst babérkoszorú, valamint egy 1 m hosszú, kék színű szalag, amit a győztes hajó egy évig viselhet az árbocán. A „Kékszalag”-ot a mai napig megtartják, idén volt a 46. verseny, erre 522 hajó nevezett, közel 2600 sportoló, és rengeteg nézelődő volt a füredi startnál.
A II. világháború nagy kárt tett a hajóállományban, a kommunista államvezetés pedig üldözte a „fehér nadrágos úri sportot”. De a fejlődést már nem lehetett megállítani: míg 1955-ben négyszáz hajónak mintegy ezer igazolt versenyzője volt, addig 1971-ben hétszer ennyi hajó, és háromszor ennyi versenyző hódolt a sportágnak. Ma a Magyar Vitorlás Szövetségnek 132 tagszervezete, és mintegy 4000 igazolt sportolója van. A versenyeket, hogy összehasonlíthatók legyenek az eredmények, azonos típusú hajók közt, úgynevezett hajóosztályokba sorolva rendezik, évente immár több mint 150 balatoni megmérettetésen indulnak a résztvevők.
Dulin Jenő Ábránd nevű hajója tizenháromszor lett bajnok tulajdonosának a kormányzásával. A vitorlázás technikai és szellemi sport egyszerre, amely szoros kapcsolatban áll a természettel. Sikeres műveléséhez állandó készültségre, a változásokkal szemben azonnali reagálásra van szükség, s nem utolsósorban csapatszellemre. A magányos hajósok különös társaságától eltekintve a vitorlázás a társakkal és a természet erőivel való együttműködés gyönyörű sportja.
Még nincs hozzászólás