Jó ég, miket firkálsz csak úgy?
A lényeg azon van, hogy csak úgy. Mert ami firka, az attól firka, hogy miközben az agyunk elfoglalt, a kezünk egész mást csinál. Önálló életet él a tudatalattink játszóterén. És ha nem vigyázunk, a legféltettebb titkainkat árulja el.
A firkáink általában nem tudatosak. Miközben beszélgetünk, a rendelt ebédre várunk, vagy a főnök előadását hallgatjuk, a kezünk babrál és mesél.
Pont, pont, vesszőcske
A firkálgatás sokunk szokása, az oviban meg az iskolában kezdődött, amikor kicsit untuk a történelemórát, de bármikor, ha van a kezünkben egy írószerszám, és előttünk bármilyen papír, újság, boríték vagy fecni, legtöbbször beindul a kezünk, és külön életet él. Rajzolni kezd.
Sok mindent megtudhatunk önmagunkról, de a párunkról vagy ismerősünkről is, ha megfigyeljük, mit rajzolgat, miközben másra koncentrál, például telefonál. Mert épp ez a lényeg. A firkák nem tudatos alkotások, legtöbbször csak a kéz gondolattalan foglalatossága, miközben az agyunk másra koncentrál. Szabad a pálya, alkothat a jobb agyfélteke anélkül, hogy az elménk kontrollálná, befolyásolná.
Vigyázni is kell, milyen firkánkat felejtjük mások orra előtt, mert a pszichológiában vagy grafológiában járatos emberek hamar véleményt alkothatnak a személyiségünkről, indulatainkról, vágyainkról a rajzunk alapján.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2024. évfolyama 2. számának 45. oldalán!)
Még nincs hozzászólás