Iván és testvérei
Csak illúzió, hogy mindent tudunk róla. Igaz, ahogy berobbant a pályára, rögtön sztár lett, színházban és filmen húzónév. Tartós bérletet kapott a magazinok címlapjára, és nyomába szegődött a bulvársajtó. A zajos nyilvánosság, persze, nem figyel fel azokra a fontos pillanatokra, amelyekben az ember igazán önmaga. Nem vették észre azt a gyönyörű lányt és különleges srácot sem, akikkel időnként együtt lóg a városban. Kamarás Iván életének fontos szereplői. A testvérei.
Elérte, amire nagyon vágyott: zöld kártyával dolgozhat az Egyesült Államokban. Utazgat is eleget. Itthon legutóbb a világhírű szemfényvesztő, Houdini ellenpólusát, Raszputyint játszotta egy amerikai filmben, Adrian Brody partnereként. A bemutatásra váró Kossuthkifliben a huszárszázados Péntek Kajetán szerepét kapta. Pluszként pedig ott a most bemutatott film: Megdönteni Hajnal Tímeát. Kamarás Iván már évek óta kétlaki életet él.
RIDIKÜL MAGAZIN Hol kint, Amerikában, hol valahol másutt a világban filmez, ha nem éppen itthon. Hogyan lehet egyszerre ennyi vasat tartani a tűzben?
KAMARÁS IVÁN Én inkább úgy fogalmaznék, hogy vetek és aratok. Amióta megvan a zöld kártyám, szabadon dolgozhatok. Ami azzal jár, hogy Amerikában is időt kell töltenem, és persze itthon is dolgozom. Ez pontosan be van osztva. Egy-két hónap ott, egy-két hónap itt. Aztán vissza, és megint haza. Mielőtt most hazarepültem volna, tizenvalahány válogatáson vettem részt. Ez tényleg sok, de jók a visszajelzések. Tehát vetek, hogy aztán arathassak. Most viszont a szeretteimmel, a családommal szeretnék több időt tölteni.
RM Én most a testvéreiről faggatnám. A féltestvéreiről. Előbb Annáról, akinek Lovas Pál az édesapja, édesanyjuk pedig közös. Emlékszik még arra a napra, amikor a mama, Uhrik Dóra újszülöttként hozta őt haza?
KI Valami rémlik.
RM S azon felül?
KI Tízévesen megváltozott az életem. Addig mindenki körülöttem forgott, mindenkinek én voltam a fontos, de attól a naptól fogva, hogy megszületett Nusika, minden rá irányult. A kisebbre, a kedvesebbre, az aranyosabbra. Ő lett a félteni való. Klasszikus testvérféltékenység. Eltelt egy kis idő, amíg ezt feldolgoztam, de onnantól kezdve én is imádtam őt. Persze, voltak testvéri harcok, egyszer azt mondtam, a hűtőszekrénybe fogom berakni, hogy ne ugráljanak már körülötte.
RM Én huszonegy éves voltam, amikor megszületett a húgom. Pelenkáztam, pesztráltam, rajongva szerettem.
KI Az más. Huszonegy évesen már felnőtt az ember. Tízévesen másképpen éli meg a dolgokat. Marcóval, az öcsémmel, aki apám második házasságából született, még nagyobb a korkülönbség köztünk. Tizenhat év. Amikor Marco született, én a kamaszkor kellős közepén jártam, és minden figyelmet szerettem volna magamra irányítani. Az is nehéz ügy volt, de végül ott is a szeretet győzött.
RM Marco Párizsban született!
KI Igen, ő ott volt a király, én meg apám mellett, Pesten szerettem volna az lenni. Csakhogy apám és én annyira hasonló természetűek voltunk, hogy amint beléptem a lakásba, máris összevesztünk. Ha kicsit beszólt, én azon nyomban visszalőttem. Minden idegesítette őt rajtam, amit nem csodálok, mert borzasztóan néztem ki. A gyűrűim, a fülbevalóim, a nyakláncaim, a hajam színe… ma már nagyon megértem őt, de akkor rengeteget küzdöttünk egymással. Sokáig olyan volt az együttlétünk, mint egy végeláthatatlan kakasviadal, nagyon nagy szeretettel átitatva. Amióta én is apa vagyok, tizenegy éves az egyik, tizenhárom a másik fiam, már tudom, hogy semmi értelme nem volt az egésznek. Engedj, hogy győzhess! – ma ez az elvem. Hagyom, hadd bontakozzon ki szépen a gyerekek egyénisége. Marcónál is átmentem az elején ilyen apai szerepkörbe. Csak amikor nagyobb lett, akkor kezdtem máshogy közelíteni felé, hogy na, gyere, öcsi! Akkor lett köztünk más viszony, amikor elkezdtünk együtt jönni-menni, bulizni.
RM Párizsban is meglátogatta?
KI A szüleim válását követően eleinte csak a nyarakat töltöttem apámnál, aki többször elvitt magával Párizsba is. Nekem az külön kis sziget volt. Beszéltünk is arról, hogy esetleg kint tanulnék majd egy bentlakásos iskolában. Tetszett az ötlet, szívesen jártam külföldre, vonzott az idegen környezet, a kalandot láttam benne, de aztán másképp alakult. Egyébként Marco is igazi világpolgár. Rengeteget utazik.
RM A Sorbonne-on szerzett diplomájával és a komoly nyelvtudásával bárhol megélhetne.
KI Amerikai angol és irodalom szakon végezte el az egyetemet, folyékonyan beszél olaszul és spanyolul is. Fordíthatna és írhatna, de inkább zenél. Énekel, gitározik, dalokat ír. Frontember. Kiadója van, koncertezett már a párizsi Olympiában is, ahol egykor Edith Piaf, Gilbert Bécaud, Sylvie Vartan és Charles Aznavour is fellépett. Kimondhatatlanul büszke vagyok rá.
RM Milyen időközönként tudnak találkozni?
KI Attól függ, milyen az élete. Legutóbb, amikor találkoztunk, egy év után jött haza. Egyébként félévente szokott jönni. Amióta elment apánk, és én sem vagyok mindig itthon, ritkábban látjuk egymást. Írta is nemrég, amikor Pestre jött, hogy ez most nagyon fura volt. Sem az apám, sem én, mintha üres lett volna a város. Amúgy pedig hajlamos eltűnni. Vagy elveszíti a mobilját, vagy kölcsönadja a barátnőjének, vagy olyan helyen van, ahol nincs térerő, se net, se skype. Ha írok neki kicsit sértődötten, hogy na, mi van veled, miért nem jelentkezel, akkor nagy kegyesen hírt ad magáról. Jól szét vagyunk szórva a világban. Ő Párizsban, én Budapesten és Los Angelesben, a húgom Brightonban. Őt sem könnyű elérni, hiszen reggeltől estig dolgozik.
RM Anna mióta él Angliában?
KI Decemberben volt egy éve, hogy kiment, azóta nem is volt itthon. Anyukámon keresztül vagyunk kapcsolatban, mert sokszor nincs netelérése, vagy telefonon. Amíg Pécsett lakott, addig én Pesten, aztán nekivágott a világnak. Sok mindennel foglalkozott, még energetikai gyógyítással is. Most például a munkája mellett énekel egy zenekarban. Nagyon örülök, hogy ő is, Marco is ezen a pályán mozognak, nagyra tartom a tehetségüket, büszke vagyok rájuk. Nusika még fest is mindennek tetejébe. Amikor kiállítása volt Pesten, azt én nyitottam meg, fantasztikusak a képei, nagyon tehetséges.
RM Külsőleg melyikükre hasonlít jobban? Marcóra vagy Annára?
KI Szerintem egyikükre sem. Nagyon mások vagyunk mi hárman. De a két fiam sem hasonlít most rám – egyelőre. Marco a mamájára hasonlít nagyon, Nusika az édesapjára. De a természete olyan, mint anyámé, aki elég intenzív személyiség. A húgom is szuverén egyéniség, ők ketten néha „kisütik” egymást.
RM Villámhárítás, békítés?
KI Én? Soha. Ebbe nem is szabad beavatkozni. Nincs is miért, mert jön a vihar, aztán gyorsan el is múlik. Tizennyolc éves koromig éltem velük, aztán Budapesten az apámmal, mert felvettek a Színművészetire. Nem örült, hogy a színészi pályát választottam. Azt szerette volna, ha én is grafikus leszek, mint ő. Csakhogy én a pécsi színházban nőttem fel, és másfajta tehetséget éreztem magamban. Időbe telt, míg elfogadta a döntésemet, de később aztán az összes főiskolai vizsgámra eljött, és rengeteget segített, hogy el tudjak indulni az utamon. Nagyon sok döntésemben ott volt.
RM Annával voltak közös titkaik?
KI Igen, voltak, de már másfajta cinkosság van közöttünk. Marcóval is. Amíg élt apám, sok mindent meg kellett beszélnünk az öcsémmel, de ma már mindkét testvéremmel csak visszaigazolások és megerősítések vannak, hogy összetartozunk. Erre pedig mindhármunknak szüksége van. Egy testvér mindig máshogy lát, mint a szülők, hiszen korban ő áll hozzád közelebb. Az élet hozhatja úgy, hogy a barátokkal távol kerültök egymástól. De testvérek között ez nem történhet meg. Erre figyelni kell. Én ezt szent dolognak tartom.
RM Akkor most itthon is vetett, hogy mire ismét hazajön, kedvére arathasson?
KI Igen, nagyon sok munka van itthon, most is éppen egy válogatásról jöttem. De ami nagyon furcsa: itthon általában negatív szerepekre hívnak. Tudom, színészileg azokban van több lehetőség, de szeretnék már egyszer normális, pozitív hős lenni. Amerikában többször visznek ebbe az irányba. Ott nem kategorizálnak. Közben nem is vagyok az a lelketlen, kőkemény macsó, amilyennek a magyar filmek mutatnak. Itthon minden más körülöttem, nem olyan, mint Amerikában. Olyan ez, mint egy lelki ingajáték. Hazajövök, dolgozom egy professzionális háttérrel, amelyet a menedzsmentem biztosít, kint pedig tanulok és építkezem. A kettő között kell lavíroznom, ami nem könnyű, de izgalmas kihívás. De a szakmám is erről szól, sőt, az egész életem. Különös ingajáték ez, én mégis élvezem. A fő cél, hogy igyekszem kialakítani azt az életet, hogy bárhol vagyok, a szeretteimet magam mellett tudhatom.
Még nincs hozzászólás