Imádok egyedül lenni
Könnyű szívvel kimondja: harminchárom éves lett. Ami ennél sokkal inkább foglalkoztatja, főleg most, amikor A kaukázusi krétakör gyermekéért küzdő Gruséját játssza, az az, hogy magánemberként jókor talált rá a szerep. Ahogy ő fogalmaz: élete olyan időszakában, mikor nem követ el vacakságokat.
Pálmai Anna ugyanis úgy gondolja, ha nem lenne elégedett azzal, amit a tükör mutat, nem tudná megformálni ezt a karaktert. Elsunnyogni, jól elhazudni pedig nem szeretné. Egyenes gerinccel állt a kihívás elé.
RIDIKÜL MAGAZIN Gruse, A kaukázusi krétakör anyaszereplője minden helyzetben azt mondja és úgy, ahogy gondolja. Hasonlítanak egymásra?
PÁLMAI ANNA Hogy én is ilyen vagyok-e? Helyzete válogatja. Szeretnék olyan lenni, mint ő. A törekvés megvan bennem. Gruse annyira tiszta ember, rám pedig annyi minden rakódott már! A csalódásaim, a kudarcaim, a fájdalmaim miatt. Mintha önvédelmi páncél lenne rajtam. Mondanám, mégsem mondom valami miatt.
De amit magamról és a férfiakról tudok, azt most mind el kell felejtenem, a forrásvizet, ami bennem van, azt kell érvényesítenem. Gruse nem a ’nagy nő’ kategória. Ő egy csillag: tiszta vizű patak. Annyiféle szerepet játszottam már a Katona József Színházban! Rafinált nőt, csecsen terroristát, cserfes parasztlányt, szenvedélyes cigánylányt.
Gruse teljesen ellentéte mindegyiknek. Hogy hasonlítunk-e egymásra? Anyám mondta valamelyik nap: ’Benned annyi életerő van!’ Igen, talán ebben. Hogy én is olyan életigenlő vagyok. ’Nem is észleled az akadályokat, könnyedén átugrasz felettük’ – állapította meg anyám. Én meg csodálkoztam: hogyhogy ilyennek lát? Mert annyit szorongok, feszülök...
RM …négy fal között?
PA Ott érzem magam a legjobban. Imádok egyedül lenni. Olyankor egyáltalán nem szorongok. Inkább emberek között. Társaságban. Türelmetlen is vagyok. Nem bírom a félredumát. Olyankor magamban sikoltozom.
Én a laza, jó humorú embereket szeretem, akik meg tudnak nevettetni. Volt ilyen szerelmem, még a főiskolán. Hosszú ügy volt. Viharos. A Katonában szerencsére több ilyen jó humorú kollégám van. Imádok velük dolgozni. Mellettük felszabadult vagyok.
RM Nézőként kik a nagy kedvencei?
PA Minden héten vannak új szerelmeim. Kate Winsletet és Matthew McConaughey-t nagyon szeretem. De aki konstans, akinek majdnem minden filmjét láttam, az Sean Penn. És nemcsak azért, mert nagyon jó pasi, hanem mert lenyűgöz, ahogy játszik. Szíve-lelke benne van minden szerepében.
Nem egy megúszós csávó. A Titokzatos folyóban van egy jelenet, amikor sír a lánya miatt. Az felér egy kurzussal a főiskolán. Két perc az egész, de hátborzongatóan gyönyörű.
RM A Katona József Színházban volt már olyan szerepe, amelyben felépíthetett két ilyen percet?
PA Tíz éve, hogy oda szerződtem. Hazugság lenne tőlem, ha azt állítanám, hogy minden szerepemben meghaltam egy kicsit. Vannak előadások, amelyekben csak hangya vagyok, és a többiekkel együtt szorgosan végzem a dolgomat. Nagyon ritkán éli meg a színész azt a helyzetet, amikor úgy érzi, most valami olyan történt vele a színpadon, amire élete végéig emlékezni fog.
S ezek tényleg csak pillanatok. A kétfejű fenevadban és A bádogdobban éltem meg ezt. A nagy kérdésre, hogy az emberi minőségem mennyire befolyásolja a színészetem minőségét, nagyon rákattantam.
A bádogdob Agnese – aki nehéz szerelmi háromszögben éli az életét, és nem tudja eldönteni, kitől van a gyereke, ráadásul úgy viszonyul hozzá, mint egy zsákhoz, amelyet nem tud hova lerakni – jó ideig nagyon komoly fejtörést okozott a próbákon. Nem voltam képes rájönni, mitől lesz jól játszható számomra a szerep.
Aztán rátaláltam egy mondatra, amit a fia mond róla. ’És ott volt az anyám, akinek nem kellett senki és semmi.’ Ez valahogy megragadt a fejemben. Ezt akartam érzékeltetni. Ebben tudtam megkapaszkodni. Attól kezdve beindultam. Vajon milyen az az ember, akinek nem kell senki és semmi? Ijesztő, nem? Nincs rád szüksége. Fájdalmat okoz. Érzelmileg veszélyes.
Gruse is ilyen agyat-lelket felforgató lélek. Végtelenül hálás vagyok a sorsnak, a színháznak és Székely Krisztának, a darab rendezőjének, hogy én játszhatom el ezt a szerepet. Óriási önelemzést kíván tőlem a feladat. Mindenkinek van, ugye, egy története, ami kívülről látszik valamilyennek, belülről meg lehet egészen más.
RM Édesanyjáról, Szirtes Ágiról például azt nyilatkozta: a nyári viharok embere. Milyen akkor a lánya? Két lábon járó cunami? Mediterrán alkatából, a vérmérsékletéből erre következtetek.
PA Igen. Nagyon sokáig tűrök. De ami utána jön, az felér egy apokalipszissel. Kétszer volt ilyen az életemben. Mindkét alkalommal torkom szakadtából üvöltöttem. Azt éreztem, ha nem megy el, megölöm.
RM Mondtam én! Pusztító áradat!
PA Csak az egyik volt szerelmi botrány. A másik esetben a barátomat próbáltam megvédeni. Ott sem tudtam fegyelmezni magam. Hosszasan nyelek, tűrök, hallgatok, aztán a semmiből azt mondom: vége! Sokan meg is lepődnek ezen. Hogy nem szóltam, nem jeleztem. Nem, mert próbáltam egyedül elsimítani, de ha nem megy, akkor megmozdul a föld, és mindent megsemmisítek magam körül.
RM S ha boldog, mennyire tud elrugaszkodni a földtől?
PA A lovak mindig segítenek. Velük szinte repülök. Vagy örömömben sírok. A télen is volt egy nap, amikor szakadó hóban lovagoltam, és folyt a könnyem a gyönyörűségtől.
Olyankor úgy érzem, örökké fogok élni. Vagy ha azokkal vagyok, akiket szeretek. Ezek öröklétet ígérő, hajnalig tartó beszélgetések.
RM Merrefelé nyújtózkodik, mit szeretne elérni?
PA Hogy ne legyen bűntudatom. Pedig a franc tudja, mi számít bűnnek! Legyen az életem olyan, amilyennek én szeretném tudni, vagy olyan, amilyennek mások szeretnék látni? Sokszor hajlamos vagyok arra, hogy 'jól' viselkedjem. De már nem akarok mindenkinek megfelelni!
RM Az Árpád fejedelem úton lakik még, a nagyszülőktől örökölt lakásban?
PA Öt éve már, hogy eladtuk azt a lakást. Olyan elviselhetetlen lett a forgalom, hogy ott már nem lehetett élni. Előttünk vagy inkább alattunk négysávos út, HÉV-vonal, rakpart, a ház mögött villamos. Nem lehetett kinyitni az ablakot, akkora volt a szmog és a zaj. Szétment az agyam, egy percig sem volt csönd.
Sokáig hontalannak éreztem magam, iszonyú albérletekben laktam. Budán aztán megtaláltam álmaim lakását, de még nem az enyém, még nem tudtam megvenni.
RM Nagyapja, Szirtes Ádám személyes tárgyai közül át tudott menteni valamit?
PA Nálam csak a nagymamám csodálatos rózsafa asztala van. A nagyapám dolgait édesanyám őrzi. De a könyve, amelyet nekem ajánlott, ott van a polcon. Én nem vagyok a tárgyak embere. Nincs bennem gyűjtőszenvedély. A ruháimon kívül semmi sincs a lakásban, csak a Junior Prima-díj.
Szellősen hagyom az otthonomat. Kidobálós vagyok. Nem halmozok semmit. A nagyapámról még annyit: bekapcsoltam tegnap a tévét, és épp ő nyilatkozott. Nem is láttam még soha azt a felvételt. És miről beszélt? Hogy mennyire szeret egyedül. Azt hittem, leesek a székről. Anyámtól hallottam már ezt sokszor, de a nagyapám szájából még nem. Kísérteties volt.
RM S a görögországi nyarak? Olyankor is nagyokat hallgat?
PA Legfeljebb akkor, ha napozom. Gyerekként voltam először Görögországban Básti Juliékkal. Aztán anyám is utánunk jött. Azóta minden évben ott nyaralunk. Görögország mindig helyre rak.
Ott valahogy eltörpülnek az itthoni problémáim. Tisztábban látom, mi az, ami igazán fontos. De anyámmal ellentétben én nem szoktam messzire beúszni. Félek, nem tudom, mi van alattam. Én egy sziklaszirten ülve is jól érzem magam.
Borbély Alexandrával és Trokán Nórával is voltam már Görögországban. Isteni nyár volt az is. Intenzív barátság a miénk. Ha ráncos, reszkető, öreg néniként fogok majd visszaemlékezni az életemre, ezekre a nyarakra biztosan.
RM S Nagykovácsiban, édesanyja ’csehovi fészkében’ hogy érzi magát?
PA Én már csak vendég vagyok ott. Kamaszkoromban, amíg anyámmal laktam, nem szerettem. Büntetésnek éreztem, hogy onnan indulok, és oda kell visszamennem. Ha csak lehetett, úgy intéztem, hogy buli után a barátaimnál aludhassak hétvégén.
Most már én is imádom azt a helyet. Anyám meséli, hogy van egy szürke ló, amelyik reggelente benéz hozzá a kerítésen. Csak úgy arra jár. Télen meg a szarvasok vonulásában gyönyörködött. Ha kint vagyok nála, csak ámulok, hogyan él, milyen ízléssel. Húsvétkor is hajnali háromig dumáltunk.
RM Láttam a Kincsemben, Herendi Gábor nagy sikerű filmjében.
PA Kis jelenet. Ha pislant a néző, lemarad rólam. Na, jó, csak vicceltem. Gróf Blaskovich Ernő szobalánya vagyok a filmben. Tizenegy kilóval voltam több a forgatás idején, mint most, mégis a kívánatos csajt kellett hoznom. Van is egy félreérthetetlen pillanat a filmben, hogy mi van köztünk Nagy Ervinnel.
Szívesen forgatnék valami jót, de nem mindenáron. Más nem is szerepel a szakmai kívánságlistámon, csak ez. Szegedet ajándékba kaptam. Négyezer ember előtt játszhatok idén is. Olívia leszek a Vízkeresztben. Hát nem elég ez nekem?
Még nincs hozzászólás