Harleyval Indiába
Versekkel kezdte, saját versekkel, ma már Shakespeare-drámákat fordít. Debrecenben ő volt Rómeó, a Vígszínházban Nemecsek mellé a Bűn és bűnhődés Mikolkáját kapta. Vecsei Miklós most indult a pályán, de már pontosan látható, merre tart. Magasra viszi az útja.
RIDIKÜL MAGAZIN Milyen hatással volt a kamaszéveire, hogy édesapja a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke? Életvitele, értékrendje, gondolkodása mennyire befolyásolja?
VECSEI MIKLÓS Nagyban. Vallásos nevelésben részesültem. Szerintem egy gyerek számára tizenhárom-tizennégy éves koráig Isten egy jóságos, szakállas bácsi az égben, akihez esténként imádkozunk, vasárnap miatta járunk templomba. Ha jó dolog történik velünk, ő adta, és lehet tőle kérni.
Kamaszkoromban aztán, amikor elváltak a szüleim, és volt pár rossz év az életemben, megtaláltam az én Istenemet. Megtaláltam benne a szabadságomat, és megéreztem őt. Azóta ez mélyül, egyre többet vagyok vele, vitázunk is jókat. Hiszek abban, hogy amit látunk, az tényleg csak egy porszem. Az igazi valóság az éterben van, és nem látható. Azok az energiák. Ember és ember közti energiák. De beszélhetnék Hamvas Béláról is, akinek nagy rajongója vagyok.
RM Nála mit talált meg?
VM Arról szól most az életem, amit a Silentiumban és a Titkos jegyzőkönyvben írt. Kétszáz oldal, amivel azonosulni tudok. Elejétől a végéig. Ha valakit feltámaszthatnék, akkor Pilinszky mellett ő lenne a másik, akivel vacsorázni mennék.
És most válaszolok az első kérdésre: tizenhat éves koromig azt hittem, engem bezár, hogy katolikus vagyok, és így neveltek. Aztán valami kitisztult bennem, és rájöttem: ennél nagyobb szabadságom soha nem lesz. Úgy tudom elengedni a világi dolgokat, a szépséget, a tárgyakat, hogy valósággal elporladnak a kezemben.
RM A szépség sem érdekli?
VM Nem foglalkoztat. A rosszindulat, a szeretetlenség, az együttműködés hiánya az, amit semmilyen szinten nem tudok elfogadni. Begörcsölök tőle. Nem szeretem. A szépséggel úgy vagyok, hogy színészként ugyan kamatoztatni tudom, de valahol igazságtalan dolognak tartom. Túlértékeli a világ.
Az őszinteség sokkal fontosabb. Azzal küzdök a legtöbbet. Folyton őszinte akarok lenni. Ha új kapcsolatba kezdek, már tudatosan figyelek rá: egy másodpercig se érezzem, hogy finomkodom. Szeretem a bolond emberek társaságát. A Harlekineket. Hamvas Béla írja, hogy Isten a hetedik napon megpihent, és a trónjára maga helyett felültette Harlekint.
Ott ül azóta is, mindenki hozzá imádkozik, ő meg csak nevet. Isten meg közben alakítja a világot. Furcsa kép. Jól kell értelmezni. Vonzanak a tetoválások, bár nekem egy sincs. Minden csalódásnál azt mondom, hogy na, most csináltatok én is magamnak.
RM Lehet, hogy egyszer mégis…?
VM Nem, nekem nem lesz. De alkoholos filctollal vagy golyóstollal írni vagy rajzolni szoktam az ujjaimra. Három szó van a kezemen. Csend, Henoch, Harlekin. Henoch, Hamvas Béla szerint Isten kamasza. Jézus-előkép. Izgalmas figura. A középső ujjam oldalára keresztet rajzolok, a mellette levőre régen egy repülő madarat rajzoltam. Mostanában már olyat, amelyik magvakat eszik. Neki nem az a feladata, hogy elrepüljön, csak éreznie kell, hogy szabad.
RM Édesapja hatására hajléktalanszállókon, öregek otthonában dolgozott. Papnak készült, majd szociális munkásnak. Később rájött, hogy más úton kell elindulnia. Bár a színész is pap. Thália papja.
VM Talán a színház az egyetlen, ahol van valami egoizmus a hivatásban. Anélkül nem működik. Ezt is nagyon nehéz kezelni, nem csak a gyengeségeimet. Magamat kell megfejtenem, ami nem könnyű. Csupán a külső miatt eljátszhatok szerepeket, amelyeket másvalaki talán jobban játszana el.
Úgy gondolom, Rómeót sem kaptam volna meg, ha félszemű lennék, vagy hiányozna pár fogam. Hozzáteszem: a Rómeó és Júlia a szerelemről szól, és nem a szépségről. Mercutiót is szívesen megformálnám, hiszen nekem is volt egy igazán keserű, fekete időszak az életemben, mint neki.
RM Tanult belőle?
VM Akkor lettem ember. Közel sem lennék az, aki most vagyok, ha az a rossz nem történik meg velem. Azóta tisztán látom, mi a fontos az életben.
RM Különös arckép jelenik meg a mobilomon, amikor Viberen hívom. Mintha szobor lenne, de torzó.
VM Párizsban jártam nemrég. Olyan négy nap volt, mint az Amelie csodálatos élete. Eszméletlenül szép. Egyedül mászkáltam a városban, zenét hallgattam, elmentem a Rodin Múzeumba. Minden szobortól odáig voltam. Elképesztően gyönyörűek. Ha azt az érzetet tudnám végigvinni az életemen, ami akkor elöntött, az csoda lenne.
Mint amikor először voltam szerelmes, vagy amikor először éreztem meg egy lány illatát. A világ királya voltam. Verseket írtam. Izgalmas, tartalmas négy nap volt. Ha ott valaki azt mondja: Gyere, hagyj ott mindent, amit eddig csináltál, alakítsunk új országot egy lakatlan szigeten, biztosan elmegyek. És miközben fotóztam a Rodin-szobrokat, az egyiknek kilőtte a szemét a vaku. Na, ez az a kép, ami beugrik a számommal.
RM Betéved még mostanában valamelyik hajléktalanszállóra?
VM Hogyne! Szeretek más emberekkel lenni. Az apám volt az egyik ilyen szálló vezetője, a testvéreimmel együtt rengeteget voltunk vele. Reggeltől estig sakkoztunk a bentlakókkal. Együtt néztünk meccseket a tévében, beszélgettünk, ettük a zsíros kenyeret.
Dolgoztunk öregek otthonában is. Vittük a kaját, segítettünk, lecseréltünk ezt-azt. Ott is olyan történeteket hallottam…! Volt egy néni, aki Budapesten élte meg az első és a második világháborút. Hozzá képest mi semmit nem élünk, csak hajtjuk a mókuskereket.
RM Nagy családból jött. Öt testvér és egy hatodik, a fogadott. Hogyan oszlottak szét, miután elváltak a szülők?
VM Kinek hol volt kedve, ott lakott. Amikor elkezdtem kamaszodni, nem jártam haza. A barátaimnál aludtam vagy a nagybátyámnál. Tizenöt-húsz évvel idősebb barátaim voltak. Akkor még nagyon szerettem vitatkozni, érvelni. Ma már nem akarok meggyőzni semmiről senkit.
Elmondom az én verziómat, és szívesen meghallgatom a másikat, de már nem akarom, hogy igazam legyen. Csendben tudok maradni ilyen helyzetekben. Színész is csak addig akarok lenni, amíg lesznek szerepek, amelyekkel kapcsolatosan úgy érzem, hogy el kell játszanom őket. Aztán majd írni, rendezni fogok.
RM Sebastiant játszotta a Vízkeresztben, ma már Szent Sebestyént is életre kelthetné. Bár tudom, Assisi Szent Ferenc és Ferenc pápa a példaképe.
VM Vannak más fontos emberek is az életemben. Például Imre atya, akihez a nagyszüleim jártak, és a szüleim is nála ismerték meg egymást. A családunk egész életét kíséri. Az ő hitmagyarázata is nagyon inspirál a hivatásomban.
RM Az első nagy színházi élménye melyik előadáshoz kötődik?
VM Az ünnephez, a Pesti Színházban. Matematika–német szakos gimnazistaként láttam. Azután mondtam ki először, hogy én is ezt szeretném csinálni. Akkora élmény volt, hogy eltérített az eredeti szándékomtól. Addig nem is ismertem a színház világát. Itt születtem, itt nőttem fel Budapesten, mégis vidéki gyereknek gondolom magam.
A természetet, a vizet, az állatokat szeretem. Van is egy fekete pulim, most lesz egyéves. Nagyon jó barátom. A nagyszüleim erdélyi származásúak. Van is házunk a Gyimesben. A történelem–magyar szak és a tanári lét is vonzott. Vagy a pszichológia. De ma már tudom, hogy a színház a legjobb, amit választhattam. Eszméletlen boldognak éreztem magam, amikor felvettek a színművészeti egyetemre. Kimentem, és ordítottam egy nagyot a Rákóczi úton.
RM S amikor bekerült a Vígszínház társulatába? Kirohant a Szent István körútra?
VM Akkor is boldog voltam. Ez a legjobb dolog, ami történhetett velem. Az ország egyik legrégibb színháza. Rengetegen látogatják és szeretik. Ha ezt az országot a színházból nézve fel lehet emelni, vagy meg lehet menteni, akkor nem egy előadás fogja megmenteni, hanem azok az emberek, akik ezeket az előadásokat szeretik.
RM Két tévésorozatban is játszik. Egynyári kaland, Csak színház és más semmi.
VM Mindkét forgatást nagyon élveztem. Sokat tanultam a kamera előtt, amit filmszínészileg meg kell tanulni. Egyébként színházi embernek tartom magam, filmben is valami olyan szerepre vágyom, amelyben úgy tudok átlényegülni, mint a színpadon.
RM Említette, hogy van egy nagy vágya. Motorral eljutni Indiába. Mi ebben a legnagyobb vágy? Az elmenni, a motor, vagy India?
VM Nagyon szeretek utazni, csak kevés időm van rá. Motorom tavaly óta van. Éjszakánként a budai hegyeket járom, felmegyek a kilátókba. India, Nepál, Vietnám régóta vonz. A keleti kultúra is rettentően érdekel. Reggelente meditálok. Nagyon közel állnak hozzám a buddhista tanok. A sziddhárta szellemisége fontos eleme az életemnek. És igen, el tudom képzelni, hogy egy Harley Davidsonnal elmotorozom Indiába. Ez meg fog történni. Érzem.
Még nincs hozzászólás