Hamis vázát tessék!
Hamisításról hallva mindenki rögtön a festményekre gondol, pedig mióta világ a világ, mindent hamisítanak, ami csak pénzért kapható. Igaz, ezekről kevesebbet hallunk, noha - értékét tekintve - egy Zsolnay váza vagy egy Kovács Margit kerámia is gyakran olyan összegért kel el, ami már megmozgatja a hamisítók fantáziáját.
A műkereskedők úgy tartják, ha valaki meg akarja tudni, hogy eredeti tárgyat vásárolt-e, próbálja meg eladni. Ha valami gond van vele, azt a vele szemben ülő, jól felkészült vetélytárs azonnal ki fogja szúrni. A harmadik rosszul sikerült vásár után az ember a saját zsebén tanulja meg, mire is kellett volna odafigyelnie.
Egyéni szerencse és jó szem kérdése, kinek mennyibe fáj az okulás. Egy-egy veszteség után vigasztalhat bennünket a tény: még a múzeumi raktárakban is akadnak hamis tárgyak, mert a legfelkészültebb szakembert is be lehet csapni.
Ahogy az eredetieknek, a hamis tárgyaknak is izgalmas történetük van. A legegyszerűbb persze azoké, amelyek mindig is azzal a céllal készültek, hogy becsapjanak valakit. Kínában például egész falvak lakossága foglalkozik azzal, hogy ezeréves módszerekkel készítenek vázákat, és a föld alá ásva öregítik őket.
Mivel még a szakértők sem tudják megmondani róluk, hogy hamisak-e, óriási kárt okoznak a kínai műkincspiacon. Hiszen ki venne egy drága ezeréves vázát akkor, ha senki sem tudja megmondani, eredeti-e?
Érték és ismertség
Efféle hamisítói szaktudással csak ritkán találkozni. Jóval gyakoribb, hogy maga a tárgy ugyan eredeti, de hamisat csinálnak belőle, hogy többet érjen. Például vesznek egy 20. századi Zsolnay vázát, amit a gyár egy népszerű 19. századi forma mintájára készített.
A gyárnak joga van egy kelendő darabot újra és újra legyártani. A tárgy maga ilyenkor nem lesz hamis, mivel a cég egyértelműen jelzi, mikor készült. Ám ha ezt a jelzést ügyes kezű hamisítók leszedik, megváltoztatják, máris olyan tárgyat kapunk, ami ugyan eredeti volt – de most hamissá vált.
Ráadásul minden korban vannak értékesebb és kevésbé értékes művészek. Hogy mennyit ér a művük, az nem mindig az adott tárgy szépségétől függ. Egy századfordulós eozinmázas Zsolnay váza ára milliókra rúghat.
Bár a Csihalek testvérek bajai műhelyében is sok hasonló darab készült, amelyek szépsége gyakran semmivel sem marad el a Zsolnay gyár vázáitól, értékük és ismertségük mégis jóval alacsonyabb. Az általuk rátett jelzést azonban egy hozzáértő könnyen leszedheti, így pillanatok alatt megduplázódhat az áruk.
Keringő „Samsonok”
A másolást ráadásul egyetlen törvény sem bünteti, hiszen évszázadok óta a művészetoktatás része. Ha a másolatot nem írták alá, és nem kínálták eredetiként, jog szerint ártatlanok. Arról már, hogy egy élelmes, esetleg tudatlan kereskedő mit mond, amikor továbbadja a tőlük származó tárgyat, a művész maga nem tehet, és nem is felel érte.
1. Túl olcsó
Egy hamis tárgy értéke nulla forint. Egy eredetié sok-sok ezer. Ezért a kereskedők, ha kétségeik vannak egy tárgy eredetiségét illetően, a két ár között próbálják meg elsózni a gyanús holmit.
2. A kereskedő mellébeszél
Gyanakodjunk, ha a kereskedő a kérdéseinkre nem ad egyenes választ, ha nem tudja, hogy mikor, hol készült a termék. Abban ugyanis biztosak lehetünk, hogy ha valaki, ő utánanéz annak, mennyit ér, ami nála van, hiszen ebben a szakmában mindenki reménykedik abban, hogy kincset talál. Ha mellébeszél, akkor tudja, hogy valami nincs rendben.
3. Valami nem stimmel
A tökéletes hamisítvány ritka. A legtöbbször, amikor kézbe veszi az ember a tárgyat, érezni, hogy rajta van-e az elmúlt évszázadok patinája, vagy csak olcsó hamisítvány. A hamis tárgy a legtöbbször nem olyan szépen kidolgozott, nincsenek olyan éles kontúrjai, ragyogó színei, nem elég részletgazdag. Figyeljünk a belső hangra: ha azt súgja, hogy valami nem stimmel, akkor általában igaza is van!
Ezért nehéz megítélni például Emil Samsont, a 19. század keramikus fenegyerekét, aki hobbijának tekintette, hogy minden egyes kerámiastílust tökéletesen megtanuljon leutánozni.
Virtuóz mester volt – de tény, hogy nyitva hagyta a kiskaput mások becsapására, mikor az általa másolt cég jelzését a máz alá tette, saját aláírását viszont már a máz fölé. Tehát olyan módszerrel írta alá, ami később könnyedén eltávolítható. Ő játékként tekintett erre, csakhogy a tárgyak túlélték őt, és manapság megtippelni sem merik, mennyi Samson keringhet más neve alatt a világban.
Mi a baj a hamissal?
„A hamisítványok elbizonytalanítják a vevőket, és csökkentik a gyanúba hozott eredeti tárgyak értékét is – magyarázza Nagy Tamás, a BÁV vezető műtárgybecsüse, az aukciósház vezetője. – A kilencvenes években például elárasztották a piacot a hamis Hummel figurák.
Először a nagyobb értékű szobrok kerültek a piacra, de hamar kiderült, hogy bizonyos értékhatár felett a gyűjtők jobban odafigyelnek, esetleg több szakértővel is felbecsültetik az árat, és nagyobb a lebukás veszélye. Ezért hát hamar áttértek az olcsóbb, középszerű figurák hamisítására.
Ennek hatására az egész piacon eluralkodott a bizonytalanság, és az eredeti Hummel szobrok ára is óriásit zuhant, ma már a valódiak is csak a töredékét érik annak, mint húsz éve."
Még nincs hozzászólás