Ha elindulok egy úton, nem fordulok vissza
Három helyzetben folyt le az alábbi beszélgetésünk Kováts Adéllal. Az irodájában kezdtük, az autójában folytattuk, és a villamoson fejeztük be.
Az igazgatói irodájában, a Radnóti Színházban kényelmes fotel helyett egy szürke gumilabdán ült. Egyenes tartását egy pillanatra sem adta fel. Majd kislánya, Laura iskolája felé tartva, a kocsijában a türelmét csodáltam. Dugóba kerültünk, amelyből nem volt kiút.
Gyorsan döntött: az első szabad helyen leparkolt, és gyalog mentünk tovább. Szapora léptekkel diktálta a tempót. A villamoson már úgy állt előttem, olyan belső nyugalommal, mintha időmilliomos lenne. Pedig sietett. Késésben volt.
RIDIKÜL MAGAZIN Az érettségi tablóképét láttam a minap.
KOVÁTS ADÉL Matrózblúzban voltam? Akkor biztos, hogy az...
RM Finom, kiforrott szépsége már ott is szembetűnő. Nyílt, tiszta tekintetéből mintha sugározna, hogy pontosan tudja, merre tovább.
KA Ezt másoktól is gyakran hallom. Igen, rólam mindig ez a kép jön le mindenkinek. Hogy céltudatos vagyok.
RM Miközben nem az?
KA Végül is… igen! Ha elindulok egy úton, már nem fordulok vissza.
RM A szüleiről is láttam egy megsárgult fotót. A vén bakancsos és fia, a huszár című népszínműben szerelmespárt játszottak Csapodon.
KA A nagymamám is szerepelt hasonló népszínműben. A piros bugyellárisban, ami aztán engem is utolért később.
RM Akkor senki sem lepődhetett meg a családból, amikor bejelentette, hogy ezt a pályát választja.
KA Nem, mert egész kiskorom óta ez volt a fejemben. Az iskolában pedig mindig azon ügyködtem, hogy szerepelhessek.
RM Egyszer mégis szóba hozta a bútorrestaurátori munkát. Hogy azt is mennyire szépnek, vonzónak találja.
KA Faiparos családból származom. Anyai nagyapám bognármester volt, apai nagyapám asztalos. A frissen felvágott fa és a forgács illata gyerekkorom óta az orromban van. Ma beszéltem anyukámmal telefonon. Kérdeztem, mit csinál. Azt mondta, ő éppen semmit, de az udvaron fűrészelik a fát.
Van egy kis erdőnk, onnan jött be nem is tudom, hány köbméter fa. Három méter magasra van felrakva. Nekünk otthon még két fatüzelésű kályhánk is van. Nagyon jó meleget adnak. Csapodon én ebben nőttem fel. A fa miatt ilyen nagy sürgés-forgásban. Nagyapámnak szalagfűrésze volt, és azzal darabolták a fát.
A bútorrestaurálás pedig szép munka. Egy komódnak, egy széknek, egy asztalnak sorsa, története van, megújítani valamit felemelő érzés lehet. Ugyanolyan, mint létrehozni. Szeretem a régi bútorokat, aztán szívesen keverem őket az egészen újakkal. Az eklektika híve vagyok.
RM A színésznőt és az igazgatót el tudja választani egymástól? Nyilván más érzelmi állapotban, más gondolatokkal a fejében ül az öltözői tükör előtt, és más kérdések foglalkoztatják az irodájában.
KA Teljesen más a kettő. Itt fent, a harmadik emeleten nem vagyok színésznő. Lent, ha próbálok, vagy játszom, nem vagyok igazgató. Ott én magam forgok a fejemben, itt, az irodában a társulat. Lent a szerepé vagyok, fent a színházé.
A színpadon, ahogy Valló Péter mondaná, nem vehetem el az agyamat a belső mise-en-scene-től, attól az élettől, amelyben éppen vagyok. Az irodába viszont nem hozom fel Kováts Adélt, a színésznőt, mint ahogy haza sem viszem.
RM Akkor nincs olyan, hogy ’anya, most velünk vagy, ne igazgass?’
KA Dehogyisnem! Pedig mint anya és feleség korábban is elmondtam, mit, hogyan szeretnék, csak most a férjem, Tibor is, Laura is megfeledkeznek erről. Korábban nem tudták mihez kötni a megjegyzésemet. Tibor rengeteget segít, és mindent jól visel a munkámmal kapcsolatban, csak azt nem, ha sokat görcsölök dolgokon.
És az időbeosztásom! Nem örül, ha otthon nem teszem le a telefont. Ha váratlanul be kell jönnöm a színházba, az nem zavarja. Megértő. Nem szól érte. Azt viszont elvárja, hogy ha otthon vagyok, akkor teljes egészében velük legyek.
RM Túl van az első igazgatói évadján. Minden úgy alakult, ahogy eltervezte?
KA Igen, majdnem minden. Ami a lényeg: a kitűzött irányba haladunk. A polgári művészszínház felé. Sikeres évad van mögöttünk. A dolgok, mint tudjuk, nem mennek maguktól. Tudom is én, hogy milyen anya leszek, míg nincs ott a gyerek, akit meg kell etetni, pelenkázni, fürdetni.
De amióta megvan, vagyis amióta a társulat élén állok, sok új dolgot megtapasztaltam. Változtam is közben, úgy érzem. Persze vannak hullámvölgyek, amikor jobban feszít egy probléma. Olyankor türelmetlenebb vagyok egy kicsit. Mondta is nemrég az anyukám: ’Kislányom, sportolj! Az sok mindenben a javadra válik.’ Sportoltam én eddig is, csak a télen egy kicsit elhanyagoltam a dolgokat.
Tegnap úszni voltam a barátnőmmel, Peremartoni Krisztinával. ’Igen, de ne csak egyszer!’ – figyelmeztetett az anyukám. Megsimogat, megdicsér, de azonnal vissza is veszi. Kriszta viszont úgy látja, belsőleg sokat fejlődtem az elmúlt év alatt. Kételyek, kérdések persze mindig munkálnak az emberben, hiszen a megváltozott helyzet miatt sok mindent újra kellett gondolnom.
RM Higgadtabban hoz döntéseket?
KA Nem fogom vissza magam, nem erről van szó. Csak érzem, hogy már máshogy viszonyulok bizonyos dolgokhoz. Otthon, az más! Mediterrán család vagyunk. Ha kell, fel tudom emelni a hangomat. A tilos: piros! Ezen nem változtatunk.
RM Két darabban két különböző szerepet vállalt az elmúlt évadban. Alföldi Róberttel dolgozott a Futótűzben, Valló Péterrel a Téli regében.
KA A Futótűz valóságalapú családi sorstragédia, valahogy mindenkit magába húz. Nagy siker lett belőle. Sorsokon keresztül beszél szülő és gyerek viszonyáról, elvándorlásról, világviszonylatban fontos kérdésekről. Ez az egész egy krimiszerű történetbe beágyazva, és mint sztori is magával ragadó. Nagyon mélyre hatol érzelmileg.
Fontos, szép szerepet játszom a darabban. Egy olyan nőt, aki mögött személyesen is ott állhatok, mert nem tud más lenni, mint én vagyok. Nem takar be, épp ellenkezőleg! Általa takarom ki magam. Szeretem az ilyen súlyos, tragikus figurákat, mert lehet vájkálni, mélyre ásni magamban. Sőt, abban tudom kipihenni magam, hogy nem a felszín fecseg, hanem nagyon lentről kell felhozni valami nagyon fontosat.
RM A Téli regében "tömbösített” a szerepe.
KA Ott két nagyjelenetem van. Paulina olyan, mint a vulkán. Többnyire robusztusabb nők játszották, akik mindent és mindenkit félresöpörnek. Jönnek, mint a tank. Hatalmas energiával kell színre lépnem. A Futótűz magamba visz, a Téli regének egészen más az iránya. Itt nem az én igazságom, az én érzelmem a fontos, hanem egy másik emberé.
RM Volt olyan napja szeptember óta, hogy az irodájába fel sem jutott, csak az öltözőjébe?
KA A Futótűz alatt. A főpróbahéten alig láttak a munkatársaim. Mondták is, hogy ne jöjjek fel, foglalkozzam csak a szereppel. De örültek szerintem, hogy nélkülem is mennek a dolgok. Tavaly szeptemberben, amikor kiderült, hogy az én pályázatom nyert, csodálkozva kérdeztem, hogy igazgatóként mostantól naponta kell bejárnom? Mondták, hogy bizony!
Úristen, futott át az agyamon, akkor ez olyan, mint egy rendes munkahely? Igen, mindig bent vagyok. Csupán azokon a délelőttökön nem, amikor este A vágy villamosát játszom. Csak azt sajnálom, hogy Laura éppen akkor iskolában van.
RM A gimnáziumban. Hány éves is már?
KA Tizennyolc lesz szeptemberben.
RM Tudom róla, hogy precíz és maximalista.
KA Nagyon jó humora van. Empatikus. Határozott a döntéseiben. Ha kitűz egy célt, hajlandó áldozni érte. Fejlettebb személyiségnek látom, mint amilyen én voltam az ő korában. A kézügyessége is megvan. Agyagozik. Büszke vagyok rá nagyon.
RM Szakmailag most, így évad végén, mire a legbüszkébb?
KA Arra, hogy a Futótűz bemutatóját követő negyedóra alatt az összes jegy elfogyott a további előadásokra. De mondhatnék még valamit? Megújult a színház arculata, és én erre is irtó büszke vagyok.
RM Két sziget van az életében, nyilatkozta. A színház és a család. Egy harmadik szigetre nem vágyik?
KA Jól jönne nagyon, főleg így évad végén, csak félek a tengerben. Olyan kiszámíthatatlan. Én a Balaton szerelmese vagyok.
RM Akkor kimondottan élvezte, amikor a Szélcsendet forgatták Sas Tamással, Pálmai Annával és Kovács Patríciával.
KA Csodálatos volt. A májusi Balatonnál nincs gyönyörűbb. Olyankor egészen mások a fények. Sajnos soha nem tudok annyit ott lenni, amennyit szeretnék.
RM Lehet, hogy majd most?
KA Amint vége az évadnak, azonnal megyünk a Balatonra. Az egész család. S amikor Laura táborozni fog, én az anyukámnál leszek, szobát festeni. A többit pedig majd kitaláljuk. Persze az igazgató nyáron is bejár a színházba.
Még nincs hozzászólás