Fodor Annamária gyöngyei
Bíbelődhetne akár bábokkal is, hiszen bábtagozaton végzett a színművészetin. Fodor Annamária, a Munkaügyek című televíziós sorozat bolondosan önazonos Tímeája azonban színes gyöngyökkel bíbelődik – és nem azért, mert gyöngyszemű színésznő.
Ékszermániás, ami persze nem azt jelenti, hogy gyémántok lógnának a fülében, súlyos láncok a nyakában és vagy fél tucat karperec csörögne a csuklóján.
Csak éppen gyűjt. Aranyszínű testdíszeket, rakoncátlan gyöngyszemeket, színes madártollakat.
„Igen, gyűjtögető típus vagyok – vallja be nevetve. – Ha például külföldön járok, mindenhonnan hozok képeslapot. Ez a mániám. Festményeket, reprodukciókat vásárolok képeslapokon. Ezekkel díszítem aztán a lakásom ajtóit.
De a telet például azzal töltöttem, hogy készítettem egy gyöngyös lámpát. A nagymamám nyakláncából, anyukám kincsesdobozából, a barátnőm kettészakadt karkötőjéből hasznosítottam hozzá nagyon sok gyöngyszemet, és szereztem is hozzá innen-onnan.
Szicíliában például ráakadtam egy eldugott kis üzletre, ahol a nemes antikvitások mellett gyönyörű gyöngyszemekre leltem. Szeretek ilyen boltokba járni. Kitűzőket, kecses üvegpoharakat is gyűjtök. A szobám egyik falát aranyszínű mozaikcsempékkel rakom ki, ha mindent felkapcsolok a lakásban, nálam nyáron is karácsony van.
Az ágyam is olyan, mintha lebegne, mert kivilágított raklap van alatta, ami szétszórja és a tükörbe vetíti a fényt. Az erkélyen gyémántszínű gyöngyök függnek. Ha süt a nap, káprázat az egész. Olyan a lakásom, mint egy kis elvarázsolt kastély. Ha zsúr van nálam, mindenki ámuldozik.”
A gyöngyeivel egyébként ugyanúgy van, mint a szerepeivel. Nem keresi őket. Kivárja, míg rátalálnak. Mint a Szonya címszerepe vagy a Még egyszer hátulról Vickije az egykori Új Színházban.
„Nagyon nagy ajándék volt számomra ez a két darab. Színeiben is, végleteiben is. A barátaim is megmaradtak onnan. Tordai Teri ma is fontos személy az életemben. Az öltöző szagát is érzem az orromban. Szerettem ott lenni nagyon. Összességében ott nőttem fel.
Sokszor bent is aludtam, ha máshol éjszakáztam. Sírtam is ott párszor, de megélhettem nagyon szép, intim pillanatokat is. Az Új Színház, Márta István vezetése alatt, úgy maradt meg a lelkemben, mint az első szerelem.
Aztán elindultam egy másik úton, amely a Thália Színházba vezetett. Nagyon szerencsésen alakult a pályám. Jó szerepeket, csodás kollégákat kaptam. Schell Judittal őrületesen jókat nevetünk, nem mindennapi találkozás a miénk. Molnár Piroskát is nagyon megszerettem. Ebben biztosan szerepet játszik az is, hogy a családunkban mindenki úgy nézett ki, mint ő. A nagymamám is tisztára! Van tehát valami furcsa vérvonzódásom iránta, amit még nem is mondtam neki soha.”
Bábokat nem készít, bár dolgozott már az Állami Bábszínházban. Jean Genet Cselédek című darabját vitte színre, és most újabb rendezésre készül. Dodo Gombár nagy sikerű műve, az Ég és nő között szerepel a tervei között. Amikor ismét a bábokra terelem a szót, azt mondja, ha össze kell fabrikálni valamit, megcsinálja, kevés dolog fog ki rajta, de a konyhában szívesebben mesterkedik. A kreativitását lekvárfőzésben is ki tudja élni.
„Anyáméknál, Budafokon két fügefa van a kertben. Naná, hogy fügelekvárt is készítettem. De málna- és eperdzsemet is csináltam az idén. Négy edényben főztem egyszerre. Fahéjjal, kókusszal, csokival bolondítottam az ízeket, de csomagolni, címkézni is élvezet volt.
S ha már itt tartunk… van egy lekváros szerelmi ügyem is. Két évvel ezelőtt, befőzés idején nagyon bele voltam zúgva valakibe. Ő már nincs az életemben, a lekvárból azonban még mindig van, de az emlék miatt megkóstolni sem tudom. Inkább sorra elajándékozom. Ma már azért egy kicsit óvatosabb vagyok. Nem ragaszkodom a fájós szerelemhez. A téboly jöhet, fájdalom nélkül megvagyok.
Most azért vagyok ilyen higgadt, mert citromfűteán élek. Az megnyugtat. Sok minden történt velem az elmúlt hónapokban. Kórházban volt az anyukám, ötkor keltem, szöveget tanultam, szaladtam be hozzá, közben egy túl happy, bolondos lány szerepére készültem. Anya már jól van, meggyógyult, de a félelem nem múlt el belőlem.”
Legfrissebb szerepe Jeanie az Alul semmi című legendás film színpadi változatában, a Tháliában. Három jelenete van a darabban, mindegyiket szereti. Gyötrődhet, kínlódhat, szenvedhet a szerepben, mert a nő, akit játszik, gyereket szeretne, de nem tud összebújni a férjével, mivel munka nélkül maradva ő is csak őrlődik, és keresi a lehetőséget, hogyan tovább. Van is nagy ki-, majd még nagyobb összeborulás!
„Ez is egy gyöngyszem a szerepeim sorában, és lélekben már készülök a következőre, egy Feydeau-bohózatban, ahol kinő a bajszom. Van egy kívánságfüzetem, amelybe azt írtam nem is olyan régen, hogy szeretnék már egyszer egy igazán ótvaros, ragacsos nőt játszani. Na, ez most olyan lesz! Addig, persze, előveszem a kis dobozt, amelyben az igazi gyöngyeim vannak. Azok is, amelyeket sok évvel ezelőtt Oroszországból hoztam. A szerelmem, hogy lefoglaljon, sok gyöngyöt vásárolt nekem. Lett is belőlük egy nyaklánc, de még így is maradt annyi, hogy spekulálhatok, mit kezdjek velük.”
Gyöngyszemű színésznő, írtam az elején. Már csak a gyöngyök színét kellene meghatározni. Türkizkék? Smaragdzöld? Nem tudom eldönteni.
„Ha sírok, zöld, egyébként kék – mondja. – De télen szürke, halványszürke.”
Tessék: a lélek színeváltozása!
Még nincs hozzászólás