Férfias arcél 2 x
Azt mondják, mindnyájunknak van egy hasonmása valahol a világon. S ha nemcsak a gesztusok és az arc emlékeztet valaki másra, hanem a hivatás, a népszerűség, a viselkedés vagy a testbeszéd is azonos, akkor hajlamosak vagyunk lelki rokonságot is felfedezni.
Nemcsak én vagyok, hanem van egy másik is? Vagy többen vagyunk majdnem ugyanolyanok? Mindnyájunkban felmerülhet ez a gondolat, ha egy gyanútlan tárlatlátogatás során egy régi festményen felfedezzük a vonásainkat, vagy a barátaink megjegyzik:
„Láttalak tegnap, már majdnem meg is szólítottalak, mert kiköpött te voltál…" Sajnos az ritka, hogy a véletlen egymás mellé sodor minket a hasonmásunkkal. Úgyhogy kimarad a móka, hogy kívülről láthatjuk önmagunkat úgy, ahogy mások látnak minket.
De az az élmény nem marad ki, hogy felfedezzük másokban az ismerőseinket. Amikor egy New York-i parádé több százezer felvonulója között egyszer csak megláttam az egyik fotós kollégámat, igaz, kicsit latinos bőrszínnel, muszáj volt lefényképeznem.
Igazolva láttam a „mindenkiből él egy ugyanolyan a világon" elméletet. Mikor aztán már idehaza az „eredeti” megnézte a képet, döbbenten kérdezte: „Hol fotóztál le?" Csak a hely és a környezet nem stimmelt számára.
Először a színművészetin rebesgették, hogy hasonlítok Al Pacinóra. Örömteli hírként fogadtam. Láttam A keresztapában, A sebhelyesarcúban - szép ember, hízelgő, ha valóban hasonlítok rá. Máté Erzsi volt az első a Katona József Színházban, aki azt mondta rám: 'a kis Al Pacino!' Egy kollégám pedig úgy mutatott be a kisfiának, hogy 'itt van Al Pacino bácsi' - nyilatkozta Kovács Lehel néhány évvel ezelőtt Magazinunk riporterének, amikor egy fotósorozat kedvéért (ebből közlünk két felvételt) Al Pacinót játszott.
A másik nagy előd, Dustin Hoffman is szerepet kapott a színész életében, az ő nyomában járt ugyanis, amikor a Diploma előtt című darabban az amerikai sztár szerepét alakította: 'Zseniális a pasi. Ugyanaz a kategória, mint Al Pacino. Rögtön elnyerte a rokonszenvemet' - mondta.
Kovács Lehel, a Katona József Színház színésze egyébként nemcsak a hasonlóság okán érdemel figyelmet, hanem saját jogán, film- és és színházi szerepei miatt is. Sokan tévésorozatokból ismerik (Kossuthkifli, Munkaügyek).
Úgy nyolc éve pedig, Till Attila első játékfilmje, a Pánik bemutatóján Al Pacino jött szembe velem a vásznon. Azt hittem, káprázik a szemem, de okos székszomszédom megnyugtatott: nem vizionálok, valóban hasonlít minden idők egyik legnagyobb amerikai sztárja és Kovács Lehel, az egyik legtehetségesebb ifjú magyar színész.
A két Iván, Darvas és Kamarás pedig már már klasszikus példa, ha híres hasonmásokat emlegetnek, de Lengyel Tamás (Vígszínház) némely arcából is a múlt egyik tehetséges magyar színésze, Kozák András néz vissza ránk. És persze a világsztárok között is akadnak rokonok, akik amúgy egyáltalán nem rokonok.
A két Iván
Egy időben annyira hasonlítottak egymásra, hogy a városi legendagyártók rokonoknak vélték őket. Pedig nyilvánvalóan nincs köztük vér, legfeljebb vérmérséklet szerinti kapcsolat. Bár a színészóriás Darvas Iván híres volt arról, hogy ifjú kollégái körberajongták, a nála majd' ötven évvel fiatalabb Kamarásra nem figyelt fel.
Igaz, sosem tartoztak egy társulathoz, nem játszottak egy színpadon, a Vígszínházban is csak váltották egymást. Egyszer egy riporternő megkérdezte tőle, mi a véleménye arról, hogy a fiatal Kamarást kiáltották ki az új Darvas Ivánnak. 'Minden bizonnyal olyan..., mint nekem az öreg Kamarás Ivánnak lenni' - válaszolta.
Aztán összehozta őket a sors és Meskó Zsolt filmrendező a Szent Iván napja című játékfilmben, akkor nemcsak hogy megismerték egymást, de jókedvvel rá is játszottak a hasonlóságukra.
Kamarás Iván később így nyilatkozott: 'Szokták mondani, hogy emlékeztetek a fiatal Darvas Ivánra, bár erről sokáig sejtelmem sem volt. Talán hihetetlenül hangzik, de még a felvételire is úgy vittem annak idején a Várj reám! című sanzont, hogy nem hallottam tőle! Két közös munkánk volt eddig, az elsőnél nem engedett közel magához, a Szent Iván napja forgatásán viszont már sokkal többet beszélgettünk. Darvas Iván valamiképpen része az életemnek.'
Még nincs hozzászólás