Ez itt a dédi, ez meg a papa...
...mutogatta nagymamám a sárgásba hajló családi fényképalbumot. De vajon a mostani fiatalabb generáció is képes lesz hasonló attrakcióra? Meddig maradnak meg az okostelefonnal készült emlékképek, a különböző digitális hordozókon archivált fotófájlok? Mészáros József fotográfussal elmélkedtünk jövőről, jelenről.
„Emlékszik még valaki a nyolcvanas évek ZX Spectrum, netán Commodore 64 számítógépeire? Hogy milyen kincsként őrizgettük a kazettára meg flopira mentett játékokat, munkákat, dokumentumokat?
Mutasson ma nekem valaki egy bármilyen fájlt ezek közül, mi marad belőlük? – teszi fel bevezetőként a témába illő költői kérdéseket a fotós. Majd így folytatja: – Akár a fényképezős mobiltelefonok kezdeti időszakáról is érdeklődhetnék, megvannak-e a húsz éve rögzített képek, mennyi veszett el közülük?”
Aztán meg arról győzköd, hogy a hétköznapok technikájának fejlődése sok esetben pusztán változás és nem fejlődés. Hogy nem a minőség lesz egyre jobb, hanem a sebesség. A profit sikerrel vette célba a lustaságunkat, és ennek meglesz a böjtje.
Nyomkodjuk az okostelefonokat – ha kell, ha nem –, és már csak a bődületes mennyiségű fotó okán is nehézzé, avagy rendkívül időigényessé válik a valóban jó képek kiválogatása. A legtöbbször nem is tesszük meg. Aztán, amikor elfogy a memória, komplett fotókönyvtárak mennek a kukába; esetleg Lacika első szülinapi tortás fotójával egyetemben…
„Senki sem tagadja, hogy az analóg fotótechnika drága és környezetszennyező. A filmek, a vegyszerek egyike sem kívánatos egy zöldülésre ácsingózó világban. Bár ha hozzávesszük, hogy komplett szigeteket áraszt el Polinéziában számítógép-hulladékokkal a fejlett világ – hát, nem tudom…
A mennyiségi korlátoktól mentes digitális fotózás meg a megfontolt, takarékos gombnyomogatás hagyományos filmre, szerintem egálban van, már ami a környezetszennyezést illeti” – vélekedik Mészáros József.
A fekete-fehér film varázsa és tartóssága
A kényelmen és az olcsóságon túl talán a legfontosabb szempont a tartósság. Miként kezdeti sorainkban felvetettük: meddig maradnak meg a fotófájlok? Mutogathatjuk-e majdan unokánknak szüleik gyermekkori fényképét? Az épülőfélben lévő házunkat, a ballagási fotóinkat, az első kocsinkat anyuval?
„Pontosan nem tudom az idejét, de annó a BBC hirdetett egy tendert, a már szinte kezelhetetlen mennyiségű magnószalagon tárolt rádióműsor-archívumának valami kezelhetőbb, gyorsabb technikájú kiváltására. Ezenkívül már csak az volt a feltétel, hogy a megoldás örökös legyen, vagyis a szalagon tárolt hanganyagok garantáltan megmaradjanak most és mindörökké.
Ha jól tudom, a vége az lett, hogy konstruáltattak egy gépezetet, amely időről időre áttekercseli a szalagokat, hogy ne másolódjanak át, ne tompuljon el a rajtuk lévő hang. Ennek mintájára láttam már olyan kollégát, aki a családjáról készített digitális képet kinyomtatja, majd a fontosabbakról analóg fotót, reprodukciót készít. Méghozzá fekete-fehér filmre, mert az gyakorlatilag örökös” – meséli a fotós szakember.
Szerinte attól nem kell tartanunk, hogy a hagyományos filmekre készült képek egyszer csak előhívhatatlanok lesznek, mert ez a technológia végleg kihal. Az emberiség kultúrtörténetének utolsó százötven éve – illetve ennek a százötven évnek minden fontosabb stációja – meg van örökítve, méghozzá többnyire fekete-fehér filmen.
A kölyök Churchill, az épülő Titanic, a félkész Eiffel-torony, a búr háború, Picasso, Brigitte Bardot, James Dean – mind-mind megtalálható, ott él ezeken a negatívokon. Milliárdnyi leexponált képkocka őrzi, igazolja az elmúlt másfél évszázad emberiségének létezését, attól tehát nem kell tartanunk, hogy nem lesz vegyszer az előhívásra, nagyításokra.
Elő a régi fényképezőgépekkel!
„Arra biztatok mindenkit, hogy nyugodtan szedje elő a szekrény aljából, a padlásról, vagy bárhonnan a régi analóg fényképezőt, fűzzön bele egy fekete-fehér filmet, és minden, számára valóban fontos eseményre azzal (is) kattintson rá. Ne százat, csak egyet-kettőt.
A színes filmet azért nem ajánlottam, mert az idővel kifakul, gyakorlatilag eltűnik róla a kép. A reklám- vagy sajtófotósok persze lőhetik a digitális százas sorozatokat, az munka. Ráadásul az ő archívumuk „örökös” a lapok, kiadványok, könyvek által – de a családi fotó nagyon másról szól” – jelenti ki Mészáros József.
Viszonylag egyszerű megfogadni fotósunk tanácsát, elmondása szerint akár használtan is érdemes beszerezni filmes fényképezőgépet. Ráadásul ma már kimondottan olcsón hozzájuthatunk egykor nagyon drága, szuper minőségű masinákhoz – ha nem vagyunk restek hirdetéseket böngészni.
Igaz, a filmek, fotópapírok ára jelentősen megugrott, de ezekkel mindig is spórolósabban bántunk a telefonos sortüzeléshez viszonyítva. Az azonban a fotós szakember szerint nem vitatéma, hogy amíg a fekete-fehér film örök, a fájlok azonban nem.
Még nincs hozzászólás