Energiavámpírok kíméljenek!
Engem mindig megtalálnak az energialeszívó művészek. Azok az emberek, akik képtelenek más boldogságának örülni, akik a jóban is a rosszat keresik, egy pici örömet sem látva a sok-sok ürömben. Talán mert szelíd természetű vagyok, ők pedig képtelenek megérteni, hogy keserűség nélkül is lehet élni.
Az energivámpír nagyszerű szó. Remekül jellemzi azokat az embereket, akik rászállnak másokra, és elszürcsölik a pozitív energiáikat. Látni se bírják, ha más kiegyensúlyozott, és örül az élet apró dolgainak – a nagyoknak meg pláne.
Főleg a kolléganőim között akadtak ilyen vámpírkák, de volt olyan is, aki a barátnőmnek nevezte magát. Mégis csak szívta, szívta belőlem az életerőt. Én mindig végtelen türelemmel hallgattam a sápogásukat, hőbörgésüket, pedig még nem ismertem a pozitív gondolkodásról, a szeretetteljes kommunikációról és a jó hangulat vegetatív hatásairól alkotott tudományos elméleteket.
Abban biztos voltam, hogy nekem nem árthatnak ezek a dögkeselyűk, hiszen eredendően pozitív gondolkodású vagyok, és hamarabb veszem észre azt, ami előrevisz, mint a hátráltató körülményeket. Na, ezt a mi kis vámpírjaink nem bírják. Mézes-mázas mosoly mögé bújtatott gonoszságukkal addig sutyorognak, míg úgy nem érzik, hogy sikerült a jókedvemet letörni.
Az embert persze néhányszor padlóra küldi a sors, de akár naivitás, akár nem, ezeken túl kell lépni ahhoz, hogy egészséges lélekkel éljünk. Fel kell állni, leporolni magunkat és továbbhaladni. Lehetőleg a napos oldalon. Ha ott beborul, át lehet szökdécselni a másik oldalra: kerülni kell a sötét felhőket, ha derűs ég alatt is járhatunk. Nos, ezt ki is fejtettem egy vérszívó kolléganőmnek. Amit én kaptam érte!...
Persze nem szitokszóval. Dehogy. A rosszindulat mosolyogva és alázatosan lövi ki a gonoszság nyilát. Először kifejti, hogy persze, ugrándozhatok én a felhők elől, de igenis gyakran beborul minden, csak én nem veszem észre. Ami felelőtlenség. Meg kell élni ugyanis minden rosszat ahhoz, hogy utána boldogok lehessünk.
Én erre persze szelíden tiltakoztam: épp ellenkezőleg, minél távolabb kell maradnunk minden rossztól, jóra kell törekedni, az illik az ember természetéhez. 'Mert még nem ért igazi sorscsapás – jött erre a vámpír válasza – de majd ha egyszer...' – persze, ő nem kívánja, legyek igazán boldog, csak hát így felkészületlenül ér majd a baj...
Nos, ez a hölgyemény majdnem elájult, amikor megtudta, hogy mindig ápolt külsőm és kedves mosolyom mögött egy válás viharai zajlanak éppen. Hogyhogy még egészben vagyok, és nem estem szét? S a kedves energiazabáló ki is mondta, ez jött ki a száján: 'Amíg nem kerülsz egészen a padlóra, addig nem is tudsz felállni!' 'Állok – mondtam neki kedvesen kuncogva –, miért kellene padlót fognom? Egy kicsit nehéz volt, de már át is megyek, látom a napos oldalt...'
Soha többé nem dolgozott a munkám támogatásán. Pedig a feladata, a dolga lett volna. De boldogtalan lett attól, hogy én nem lettem az. Ilyenek az energiavámpírok: lecsökken az energiszintjük, ha nem szürcsölhetik el más erejét, de akkor se megy följebb az övék, ha valaki engedi megcsapolni magát. Így ők sosem lesznek boldogok. Szegények.
Még nincs hozzászólás