Éjszaka minden más

2014. március 5. | Írta: Völgyi Vera

Vannak, akik bizton állítják magukról, hogy soha nem álmodnak. Az alváskutatók azonban már rég bebizonyították, hogy ha az alvásciklus úgynevezett REM fázisában, amikor úgy mozog a szemünk, mintha valóban egy film gyors jeleneteit követnénk, felébresztik ezeket az embereket, ők is álom élményekről számolnak be.

Természetesen nem feküdhetünk be egy alvásklinikára csak azért, hogy megtudjuk, mi volt műsoron a mi kis privát, éjszakai mozinkban. Néhány módszert azonban kipróbálhatunk arra, hogy visszaemlékezzünk és arra is, hogy értelmezzük az álmainkat.

Van, akinél beválik az, ha este, elalvás előtt arra programozza az elméjét, hogy másnap tudni akarja az álmait. De, aki megingathatatlanul két lábbal áll a földön, és nem bízik az efféle önprogramozásban, készítsen ki papírt és ceruzát az ágya mellé, ébredés után pedig azonnal írja le, amire emlékszik. Meg lehet próbálni diktafonba mondani még az álom és az ébrenlét határán az éjszakai élményeket, de fennáll a veszélye annak, hogy félig öntudatlan állapotban érthetetlen lesz a beszédünk. Persze arra sincs garancia, hogy az írásunkat el tudjuk majd olvasni.

Ha már megvan az álom, kezdeni kellene vele valamit. Nem könnyű, hisz éjszaka semmi sem az, aminek látszik. Az álmok szimbólumokban beszélnek. Vannak azonban kész megoldások, például az angol Theresa Cheung-é, aki 20 000 esetet dolgozott fel Álom enciklopédiájában. Egyik olvasója azt tanácsolta a többi lelkes álomfejtőnek, hogy tartsák a könyvet maguk mellett az éjjeliszekrényen, és amint picit felébrednek, akár az éjszaka kellős közepén, nézzék meg, mit jelentenek az álomban látott jelenségek. Ehhez persze masszív angol tölgyfa szobaberendezés kell, a brit bestseller ugyanis olyan termetes, és súlyos, mint egy nagylexikon.

Azok, akik az álmaikat már rutinosan megfejtik, többnyire nem hívei az álmoskönyveknek. Azt mondják, hogy mindenki egyéniség, az álmaik is egyéniek. Ugyanaz a szimbólum mást jelenthet az egyik és mást a másik ember számára. A legjobb az, ha mindenki kialakítja a saját álomszótárát. Ehhez különböző módon foghatunk hozzá, íme néhány ötlet:

Az asszociációs módszer – tegyük fel magunknak a kérdést, mi minden jut eszünkbe az álomról, vagy az abban szereplő alakokról, szimbólumokról. Engedjük szabadon a fantáziánkat. Meglepő dolgok derülhetnek ki rólunk, és eljuthatunk ahhoz a pillanathoz, amikor kapcsolunk: hát erről lenne szó?

A másik módszer, az úgynevezett automatikus írás. Feltesszük a kérdést, mit mondhatott ez az álom, és elkezdünk írni úgy, hogy közben egyszer sem emeljük fel a tollat, nem akasztjuk meg a gondolatok áramlását. Legalább három, de ha lehet ennél is több oldalt tele kell írni. Mindent lejegyezve, ami eszünkbe jut. Az álomértelmezéssel foglalkozók szerint meg fogunk lepődni, hogy jönnek majd egymás után az ötletek, és megtalálhatjuk a magyarázatot az álmainkra.

Álomnapló: ha van időnk és energiánk rá, nagyon hatásos önismereti tréning rendszeresen lejegyezni az álmainkat, és összevetni az életünk történéseivel, eseményeivel. Lehet, hogy egy-egy álom csak évek múlva nyeri el a jelentését, s bár ez ritka, de kiderülhet, hogy jövőbe mutató üzenete volt. S miközben a naplót vezetjük, megtanuljuk érteni az álmainkat, és önmagunkat.