Egy nő valóban több ízt érez?
Valljuk be, őszintén: szeretjük az olyan tudományos téziseket, amelyek arról szólnak, hogy a gyengébbik nem ebben-abban a tulajdonságában jobban teljesít a férfiaknál. Az ízlés és a szaglás érzékenysége is ezek közé sorolható - ennek több kézenfekvő magyarázata is van. A kérdés gyakorlati megközelítéséhez Malatinszky Csaba borászt, sommeliert hívtuk segítségéül, aki azért egy kicsit letörte a lelkesedésünket. De csak egy kicsit!
Az ízlelés minőségét tekintve (az ezt befolyásoló ízlelőbimbók száma alapján) megkülönböztetünk gyengén, közepesen és igen érzékenyen ízlelő, azaz szuperízlelő embereket. A legkevésbé kifinomult ízérzékeléssel rendelkezők és az úgynevezett „supertasterek” ízlelőbimbóinak számában akár tíz-hússzoros is lehet a különbség.
Arányukat tekintve azonban a két véglet ugyanolyan mértékben van jelen: az egészhez képest 25-25 százalék körüli értékben mozog a számuk. A fenti mutatókat a genetika mozgatja, de ezen túl is sok mindentől függ az ízérzékelésünk milyensége, így a kortól (kevés ízlelőbimbóval születünk, ezek száma úgy negyvenéves korig emelkedik, majd csökkenésnek indul) – illetve a nemtől is.
Pro: vannak tudományos bizonyítékok
Tudományos tesztek alapján általánosságban elmondható, hogy a nők, bármilyen életkorúak is, sokkal érzékenyebbek az ízekre és az illatokra. Egy floridai egyetemi kutatás során négyezer embert vizsgáltak a szaglás és az ízlelés milyensége tekintetében.
A részt vevő nők 34 százaléka volt szuperízlelőnek mondható, míg a férfiak 22 százaléka. Az eredmények azt mutatták, hogy a fogamzóképes korú nők érzékenyebbek egy-egy illatra, illetve a férfiakhoz képest jóval kevesebb gyakorlásra van szükségük ahhoz, hogy tovább „műveljék” az ízlelésüket, szaglásukat. (Ez utóbbi információból kiderül, hogy bizony ez a képesség fejleszthető).
Tudósok szerint a nők ezen képességének köze lehet a nemi hormonokhoz. Ez könnyen belátható annak a közismert ténynek a birtokában, hogy a párválasztásban milyen jelentős szerepet játszanak például az illatok. De előrehaladván az életkorban, később is: egy nő saját kisbabájának illatát is magabiztosan felismeri.
A gyerekneveléskor elengedhetetlen, hogy érzékeny szaglásával kiszúrja például a romlott ételt, a toxinok szagát – és ez a képesség persze örömtelien kamatoztatható az ételek és a borok élvezeténél…
Kontra: kevés a kivételes példa
Van persze olyan szakértő, aki szerint az evés, borkóstolás közben önkéntelenül mormogó, hümmögő, ízekben tobzódó hölgyek nem szuperízlelők, hanem – egyszerűen – csupán abban jobbak, hogy a figyelmüket képesek nagyobb mértékben az illatra, az ízre összpontosítani.
Malatinszky Csaba borász sommelier is a realistább elgondolás követője. Tapasztalatai azt mondatják vele, hogy a nők és a férfiak ízlelése nem a minőségben, hanem a milyenségben különbözik egymástól.
Hogy a hölgyeknek jobb-e az ízérzékelése, nos, azt asztaltársasága válogatja – ütötte el a híres borász először egy tréfával az amúgy igen is komoly kérdést. Hozzátette, a maga részéről legalább annyi ellenpéldát tudna hozni a kivételesnek tartott női ízlelőtulajdonságra, mint ahány megerősítést.
Más húrok rezdülnek
A borász inkább a férfi és a nő között megmutatkozó alapvető, „kódolt” másságban látja a kérdés lényegét. Metafizikai megközelítésben – magyarázta – a női nem szimbóluma a Hold, ez alá „rendezett elem” a víz, amely az érzelmek közvetítője.
Hogy az íz- és illatélmény milyen húrokat rezdít meg egy nőben, hogy ő az általa tapasztalt ízeket, illatokat milyen szavak és jelzők, érzelmek kíséretében közvetíti a külvilág felé, az lényegesen eltér egy férfi élményeitől, megfogalmazásától.
A hölgyek „visszacsatolása” érzelemgazdagabb és részletezőbb, mint a férfiaké – foglalta össze a borász, aki szerint, ha a nők ízlelése valóban sokkal kifinomultabb lenne, mint a férfiaké, az azért megmutatkozna a női séfek, sommelier-k, Master of Wine-ok kiugróan magas számában.
Ez nem verseny
Malatinszky Csaba hovatovább értelmét sem látja az ilyesfajta férfi-nő versenynek. Valahol igazat kell neki adnunk, hiszen az ízérzékelés úgy, ahogy van, a végletek jelentőségének túlhangsúlyozása nélkül is csodálandó dolog. Gondoljunk csak bele, hogy például csak a keserű íz érzékeléséért felelős 25 nyelvi receptor elegendő ahhoz, hogy keserű anyagok tízezreit ismerje fel.
Az emberi szaglás pedig – amely az ízérzékeléssel szorosan összefügg – valóságos „időgép”, amely érzelmek és emlékek felidézésére alkalmas. A szagok az orr szaglóhámjából ugyanis továbbvándorolnak az agy szaglóközpontjába, amely pedig összeköttetésben áll az amigdalával – ahol, mint tudjuk, az érzelmek születnek, megtestesülnek. Az emberi szaglósejtek 10 millió különféle szag felismerésére képesek!
Már utaltunk rá, hogy az ízlelés, a szaglás kifinomultsága fejleszthető. Ám ha valakit a fenti néhány sor nem nyugtat meg, és mindenképpen szeretne férfitársai fölé kerekedni íz- és illatérzésben (ha ugyan még nincs ott), az kezdjen el kitartóan gyakorolni, ez a képesség ugyanis fejleszthető. Kóstolja az ízek lehető legszélesebb palettáját, kísérletezzen, koncentráljon, elemezzen!
És főként ne csüggedjen vagy keseregjen, mert a rosszkedv – ez is tudományos tény – sokat ront az ízérzékelő képességen.
Még nincs hozzászólás