Egy gyerek sem születik gonosznak
Horrorfilmek szoktak úgy kezdődni, hogy a három-négyéves-forma, angyalszőke kisgyerek pusztán a nézésével a földre kényszerít meglett férfiakat, vagy öngyilkosságra buzdít ártatlan lányokat.
A hétköznapi életben is hallani rém rossz gyerekekről, akik pusztán szórakozásból fájdalmat okoznak, és örülnek, ha nézhetik, hogy a másik szenved.
A gyerek sosem magától kegyetlen
A pszichológusok és a gyermekfejlődéssel foglalkozó szakemberek általában úgy vélik, hogy a gyerekek nem születnek gonosznak. A gonoszság egy erkölcsi kategória, amely nem alkalmazható a gyermekekre abban az értelemben, ahogyan azt a felnőttekre használják. A gyermekek viselkedését nagymértékben befolyásolja genetikai örökségük, környezeti hatások, nevelés, valamint saját tapasztalataik és érzelmi fejlődésük.
Miért viselkednek mégis rosszul?
Néhány gyermek temperamentuma veleszületetten nehezebb lehet, ami azt jelenti, hogy impulzívabbak, dacosabbak vagy agresszívabbak. Ezek a tulajdonságok azonban nem jelentik azt, hogy a gyermek gonosz. Inkább azt mutatják, hogy a gyermeknek speciális figyelemre és nevelési stratégiákra van szüksége. A családi dinamika, a szülői nevelési stílus, a trauma, a bántalmazás vagy az elhanyagolás mind befolyásolhatják a gyermek viselkedését.
Ha egy gyermek olyan környezetben nő fel, ahol erőszak, érzelmi bántalmazás vagy más negatív hatások érik, viselkedése eltorzulhat. Bizonyos esetekben a gyermekek viselkedési problémái mögött pszichológiai vagy neurobiológiai rendellenességek állnak, például a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD), a magatartászavarok, vagy ritkábban a gyermekkori pszichopátia vagy antiszociális viselkedés.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2024. évfolyama 10. számának 44. oldalán!)
Még nincs hozzászólás