Boldogtalanságra ítélve?
Operettprimadonnák. Sok mendemonda kering róluk, de milyen sors volt valójában az övék? A fényűzés, a pompa mögött az ő életük is tele volt olyan mindennapos küzdelmekkel, mint bármelyik nőé.
Bordó bársonyfüggönyök, flitteres ruhák és virágkosarak között, sietve öltözik a színésznő. Még egy-két gyors igazítás, marabutollas kalap a fejre, és már csak a cipő kopogása hallik, amint a lépcsőn lépdel lefelé az est sztárja. A hátsó bejáratnál álló hintó ajtaja kinyílik, és egy kesztyűs kéz nyújt segítséget a beszálláshoz. Titokzatos, dúsgazdag férfi és drága premierajándék várja az ünnepelt nőt, akinek még aznap pezsgőt isznak a cipőjéből. Hát valahogy így képzeljük a hajdani operettprimadonnák életét, akikről azt gondoljuk, hogy a sors csak a legragyogóbb orcáját fordította feléjük. Vagy mégsem?
Őket sem kímélték a szerelmi csalódások, nekik is voltak gátlásaik, félelmeik, vagy épp a mellőzöttséggel kellett megküzdeniük. Az operettprimadonnák émelyítő kedvessége mögött sokszor bánatos, boldogtalan érzések bújtak meg.
Honthy Hanna
Egész életében egyetlen férfiba volt szerelmes
Honthy Hannát a kortársai kibírhatatlannak tartották, kellemetlen tulajdonságairól volt hírhedt. Ami mégis nagyszerű emberré emelte, az a munkájával szembeni alázat volt.
Ő valóban mélyről indult, hiszen Hügel János nyomdász és Hanrich Emma varrónő lányaként egy erzsébetvárosi, földszinti kis lakásban született. Hároméves korában az apja már elhagyta a családot, édesanyja és a nagymamája nevelte fel nehéz körülmények között.
A kis Hannának nem volt apáról, jó férjről és boldog családról való emléke, talán ez is oka lehetett annak, hogy felnőttként sem tudott odaadóan szeretni. A lábai előtt mégis férfiak ezrei hevertek, egyetlen kacajáért pénztárcák nyíltak meg, befolyásos emberek és színigazgatók tűrték el szeszélyeit. Sztálint is olyannyira elbűvölte, hogy egy autóval ajándékozta meg. De ő egyiküket sem vette komolyan.
Egész életében egyetlen férfiba volt szerelemes, akinek ő sohasem kellett. Talán megalkuvásból, talán dacból hozzáment egy dúsgazdag másikhoz, akivel idegenekként éltek egymás mellett.
Az ország leghíresebb asszonyát egy házvezetőnő győzte le. Férje több éven át a balatoni birtokuk cselédjével csalta. És ő mindezt tudva, mosolygós arcát mutatva a közönségének állt színpadra minden este, és játszotta el a férfiak vágyának netovábbját. Elégtételt férje halála után tudott csak venni, azzal, hogy a majorságot az államnak adta el.
Fedák Sári
Nyitott kapcsolatban élt
Fedák Sári nem rendelkezett az operettprimadonnasághoz szükséges tulajdonságokkal. Nem volt szépnek mondtható, vékony, gyér haja is jelentéktelenné tette, és ami a legfontosabb, még csak jó hangja sem volt. Az ég bőségesen megáldotta viszont ambícióval és kitartással.
Tudta, hogy igazán naggyá csak az operett színpadán válhat, ezért a prózai szerepeket rendre elutasította. Tudatosan építette a karrierjét, saját elmondása szerint mindig jókor volt jó helyen. Mindent kiharcolt magának, szerelmi élete éppolyan viharos volt, mint ő maga.
Tizenkét évig volt Molnár Ferenc íróval – a mai divatos kifejezéssel szólva mingli – kapcsolatban. Mindketten öntörvényű, szenvedélyes emberek voltak, ezért meg sem próbáltak összeköltözni: az író a legénylakásában, a művésznő pedig tágas polgári otthonában maradt. Hangos, sokszor tettlegességig fajuló veszekedésiket sem rejtették el a világ elől, és bár köztudott volt a kettejük viszonya, nyíltan nem vállalták egymást.
Az akkori időkben ritkák voltak a nyitott kapcsolatok, de ők ebben is rendhagyónak mutatkoztak. Történt egyszer, hogy Molnár Ferenc hosszabb távollét után hazatért, és ismerősei azzal fogadták, hogy az ő Zsannája (így nevezte az író Fedákot) félrelépett. Mire ő: „Mindenkivel lefeküdt? De pénzért csak velem hált!” Amikor Molnár Ferenc beleszeretett Darvas Lilibe, Fedák büszkeségből azt kérte, hadd legyen az író felesége.
Mivel kettejük között semmi sem volt szokványos, így a házasságuk sem az elköteleződés kezdetét, inkább a végét jelentette. Végre mindketten szabadok lehettek egy szerelmi háromszögben, ugyanis még sokáig hármasban jelentek meg nyilvános helyeken. Négy év múlva végül hivatalosan is elváltak, de a díva még utolsó gesztusként ennyit kért az írótól: „Nekem csak azt az összeget fizesse ki, amit nálam megivott!”
Blaha Lujza
Lemondott a szerelemről?
Reindl Ludovika, a későbbi Blaha Lujza egy vándortársulatba született bele, ahol mindig az aznapi kenyérért álltak a színpadra. Már kiskorában megmutatkozott a tehetsége, amit a család ki is használt. A kis Lujza örömmel szerepelt, hogy végre jóllakhasson. „Két dologra vágytam. Cipőre és cipóra. Annyit tudtam, hogy ha belesülök, nem kapok vacsorát. Ezt apa mindennap tízszer is elmondta. Ettől féltem a legjobban, és a borzasztó félelem miatt nem volt lámpalázam.”
Nem csoda, hogy tizenhat évesen szerelmes lett az első jóképű katonába. Blaha János huszonegy évvel idősebb volt, de mint első szerelem, kitörölhetetlen emléket hagyott maga után. Olyannyira, hogy a színésznő a férje halála után sem vált meg nevétől. A magára maradt asszony egy titkos szerető mellett talált vigaszra, akitől Sándor nevű fia született, majd hamar férjhez ment Soldos Sándor földbirtokoshoz, akibe soha nem volt szerelmes. Valójában nem is volt bennük semmi közös: a földesúr vad és érzéketlen férfi volt, akit nem érdekeltek a művészetek.
Négy, szenvedéssel teli év és egy közös kislány után a színésznő elvált, és harmadjára is férjhez ment, de már nem szerelmet, csupán biztonságot keresett a gyerekei és a maga számára. Báró Miháldi Splényi Ödön mellett végig titkos szeretőt tartott, a mai napig találgatások tárgya a férfi személye.
Blaha Lujza a magyar színjátszás egyik legnagyobb alakja volt, nappalijának ablakából nézhette színházát, öregkorára felbecsülhetetlen vagyonnal rendelkezett. Minden téren bőkezű volt vele az élet, csak a boldogságot mérte szűken a számára.
Még nincs hozzászólás