'Begubózom a szenvedésbe'
Decemberben jelenik meg Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni naplója, amelyet 1935-től 1946-ig vezetett. A kézirat gondozója és szerkesztője Ferencz Győző irodalomtörténész, a költőről szóló monográfia szerzője.
„Ennél őszintébb naplót én még nem olvastam. A naplóírók nagy részével ellentétben Gyarmati Fanni nem az utókornak írt. Azért kezdte el a naplót vezetni, gyorsírással, hevenyészett mondatokban, önmagának, mert azt akarta, hogy megmaradjon mindaz, ami velük történt, hogy vissza tudják keresni majd öregkorukban, ha valamire nem emlékeznek” – meséli Ferencz Győző.
A napló minden sorából sugárzik a szerelem, a kedvest féltő gondoskodás, az igazi lelki szövetség.
„Este elbúcsúztunk, és nagyon megköszöntük egymásnak ezt az elmúlt gyönyörűt, amit az együttélésünk jelentett” – írja 1944. március 19-én. „Nem vagyok egész ember, ha nem érzem őt magam mellett a heverőn” – jegyzi fel a naplóba május 5-én.
De még ennek a roppant erős lelki kapcsolatban élő két embernek a házasságában is volt egy krízis, amikor 1941-ben Radnóti beleszeretett Beck Judit festőművészbe. Az egymás iránti feltétlen őszinteség jegyében Radnóti nem titkolta el érzelmeit a felesége elől, a két ember kapcsolatáról tudott mindenki a környezetükben.
Gyarmati Fanni próbált erős és nyugodt maradni, de hamar kiderült, ez nem könnyű, mert nagyon fáj. Egy ilyen helyzetben nem tudom, hányan lennének képesek leírni egy ilyen mondatot: „ha Miklósnak örömöt okoz, örüljön.”
A naplóból kiderül, hogy kezdettől fogva látja, Juditnak tetszik Miklós, azt is érzékeli, hogy egyre komolyabb lesz a kapcsolatuk, de úgy gondolja, kettejük szövetsége erősebb, és mindent kibír. A napló – igaz ugyan, hogy csak egy-két elejtett mondatban – hűen beszámol a feleség lelki szenvedéseiről. Milyen érzés Gyarmati Fanninak a férje Beck Judithoz írt szerelmes verseit hallgatni egy szavalóművésztől. De azt is leírja a naplóban, hogy a barátaik egy idő után szóltak Radnótinak: így nem lehet viselkedni, hogy együtt vannak egy társaságban, és ő Beck Judit mellett ül, miközben ott a felesége is.
„Átsüt a fájdalom a sorokon” – állítja Ferencz Győző.
Gyarmati Fanninak igaza lett, a viszony véget ért, és Radnóti érzelmileg is visszatért Fannihoz. A költő hagyatékában fennmaradt egy levél 1942 februárjából. „Téged szeretlek. És terajtad kívül minden csak játék.” Később, már a munkaszolgálatban megírja leghíresebb szerelmes versét, a Levél a hitveshezt.
Radnóti holttestét 1946-ban találják meg, ekkor válik felesége számára is bizonyossá, hogy meghalt. „Azt mondtam magamban, hogy én már nem is élek, befejeződött az életem, ha Miklós nincs többé” – így kezdődik az augusztus 19-i naplóbejegyzés.
„Harminchárom éves volt akkor, azt érezte, hogy kettétört az élete, és bizonyos szempontból véget is ért” – magyarázza a szerkesztő.
Radnóti halála után még hetven évig élt, felépített magának egy életet, de nem állt ki soha a nyilvánosság elé, nincs meg a hangja rádión, nincs róla tévéfelvétel, nem ment el szavalóversenyekre, szoboravatásokra, nem adott interjút. Szeretett volna magánember maradni.
„Könnyű ezt megérteni, ha az ember belegondol, milyen lehet , amikor hetente jönnek az ismerősök és ismeretlenek, hogy beszéljünk még arról a szörnyűségről, ami veled történt. Gyarmati Fanni még kilencvenéves korában is rengeteg levelet kapott, hogy menjen el egy szavalóversenyre vagy kiállításra. Hatalmas veszteség érte fiatal nőként, és tényleg »begubózott a szenvedésbe«, ahogy a naplóban írta, ráadásul nagyon hosszú időre. Néhány évvel a halála előtt mondta nekem, hogy mindenki azt hiszi, az idő múlásával egyre könnyebb elviselni mindazt, ami történt, pedig nem: napról napra jobban fáj” – emlékszik vissza Ferencz Győző.
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 1935-1946 I-II., Jaffa Kiadó
Még nincs hozzászólás