Az örök fészekrakók
Vannak, akik gyerekkoruk óta ugyanott élnek, és a világért sem költöznének el onnan. Mások évente új otthon után néznek. Hol van az arany középút, és mi kell a sikeres és boldogító lakcímcseréhez?
Az egyik barátom körülbelül évente vesz új lakást. Felújítja, majd eladja, és keres egy újabb kihívást. Egyszer megkérdeztem, miért nem kuckózik be valamelyikbe, és marad egy helyben. Erre elmesélte, hogy azon gondolkodik, vesz egy lakóautót, ugyanis abban érezné igazán szabadnak magát.
Gazdag Enikő pszichológus szerint a vándorlók élményt keresnek az állandó költözésben: „Valamit megél vagy megkap általa. Előfordulhat, hogy valamilyen hiányt kompenzál, valamit pótol azzal, hogy sehol sem tud otthont teremteni. Kötődési nehézség is lehet a háttérben, vagyis nem tud kötődni helyhez és időhöz, esetleg a partnereit is váltogatja hozzá. Ez kicsit olyan, mint az állandó párkeresés.”
Az életkor is befolyásolhatja a költözéshez való hozzáállást. A csecsemők még nem kötődnek úgy az otthonukhoz, mint az óvodás vagy az iskolás gyermekek. A kicsiket sokszor az is megviseli, ha kiszakítják őket a megszokott közösségből. „Sokszor a szülők ugyanezt élték meg, és egyfajta mintát követnek vele. A gyereknek viszont ezzel az életmódal sosincs ideje beilleszkedni az új környezetbe” – mondja Gazdag Enikő, hangsúlyozva, hogy a stabilitás nagyon fontos a kicsik lelki fejlődésében.
Egy dán felmérés során, 124 800 gyerek adatait elemezve állapították meg, hogy minél gyakrabban váltott lakhelyet egy gyermek, annál nagyobb valószínűséggel kísérelt meg később öngyilkosságot. A gyakori költözés nagy nyomást gyakorol a szülőkre, ennek ellenére oda kell figyelni a gyerekekre is. „Lehet velük költözni, csak ne tegyük túl gyakran. Ugyanis a kicsiknek fontos a rendszer, a keretek, ezek adnak nekik biztonságérzetet. Fontos, hogy bevonjuk őket is a folyamatba, beszéljük meg velük, hogy milyen szobát szeretnének, milyen színű legyen a fala stb.” – tanácsolja Enikő.
Mindenütt jó, de a legjobb otthon!
Régen a fiatalok megházasodtak, és aztán az idősebb generációkkal éltek egy házban. Nem volt pénzük különköltözni, és ha mégis volt rá lehetőségük, ugyanazon a településen maradtak.
Ezzel szemben ma ritkaságszámba megy, hogy valaki ugyanott éljen, ahol a gyermekkorát töltötte. Életünk során többször költözünk, közben sokszor önmagunkat keressük, vagy a helyünket a világban. A szakember szerint egyfajta maximalizmus is szerepet játszhat azoknak az életében, akik állandóan lakhelyet váltanak. „Ezek az emberek folyton találnak valamilyen problémát: hangos a szomszéd, messze van a közért, rossz a közlekedés stb. Mindig lehet találni olyan indokot, ami miatt aztán a tökéletesebbnek tűnő helyzet felé mozdulhatunk.”
„Meggyőződésből költözködtünk”
Angyal Bernadett és férje, Kristóf az elmúlt tíz évben pont tízszer költöztek – nagyjából évente –, mire megtalálták álmaik otthonát, amit most már nem szeretnének feladni. „Az első költözésünk a panellakásból azért volt, mert borzasztóan hangosnak találtuk, és elkapott minket az »erdő szélén családi házban élni jó« érzése. Kiköltöztünk Nagykovácsiba, ám ott megtapasztaltuk az árnyoldalait is ennek az életformának, így egy év után beköltöztünk egy kényelmes, új építésű lakásba. Aztán az kicsinek bizonyult, ezért kiadtuk, és béreltünk egy másik kerületben egy nagy, kertvárosi, tetőtéri lakást, a harmadikon.
De kiderült, hogy nem bírjuk a lépcsőzést, így, amikor lehetőségünk lett, leköltöztünk ugyanabban a házban a földszintre. Ott viszont sötét volt és hideg. Ismét költöztünk: kipróbáltunk több helyet, például új építésű lakóparkot kertvárosban vagy belvárosi nagypolgári otthont. Most újra panelben lakunk, amit úgy alakítottunk át, mint egy új építésű lakást. Ezt imádjuk, minden megvan benne, ami a számunkra fontos. Most itt várjuk a kisbabánkat.”
Persze, nem mindegy, hogy vágyunk a helyváltoztatásra vagy kényszerűségből kell költöznünk. „Mi mindig szent meggyőződésből álltunk tovább, nem hirtelen felindulásból. Többhetes keresgélés, kutatás előzte meg a döntéseinket, és mindig együtt döntöttünk. Általában fél év után jöttünk rá, hogy mégsem ez a mi otthonunk. Nem alkudtunk meg, mentünk tovább. Próbálgattuk a lakástípusokat, és élveztük a változatosságot” – meséli Bernadett, akinek azért nem volt nehéz dolga, hiszen a férjével együtt az ingatlanszakmában dolgozik. „Az utazáshoz hasonlítanám ezt az érzést. A költözések mini-utazások voltak a számunkra. Fiatalkori útkeresésnek fogtuk fel – nyilván ezt gyerekekkel nem lehetett volna megcsinálni.”
A költözés pszichológiája
Általában a változástól való félelem is közrejátszik abban, hogy az otthont, a megszokott légkört nehezen adjuk fel. A költözködés átmeneti állapot, az összevisszaság pedig rendezetlenné teheti a lelket, hiszen időt kell hagyni a megérkezésre, ami fizikailag gyorsabban végbe megy, mint a lélekben.
Gazdag Enikő szerint a költözés inkább embertípus-, mint kultúrafüggő. „Vannak a nagyon nehezen változtatók, akik ragaszkodnak dolgokhoz, szokásokhoz, értékekhez. Ők sokszor akkor sem lépnek, amikor már ég a ház. Aztán vannak a spontánabb típusok. Ők rugalmasabbak, hirtelen, belső megérzés alapján lépnek.” A költözés olyan élethelyzet-változás, ami a legtöbb esetben stresszt okoz, ezért nagyon fontos, hogy ráhangolódjunk. Ha így teszünk, rájöhetünk, hogy kiváló alkalom lehet arra is, hogy változzunk, változtassunk az életmódunkon, és megújuljunk.
Még nincs hozzászólás