Ridikül Magazin logo

Az óra hatalomátvétele

Az, hogy életünk ritmusát az óra szabályozza, történelmi távlatból nézve viszonylag új jelenség. Magyarországon körülbelül másfél évszázaddal ezelőtt kezdődött. Az óra fokozatosan, több nemzedéken át terjesztette ki fennhatóságát a társadalom egyre szélesebb rétegeire, illetve az emberek idejének egyre nagyobb részére.

A boldog időtlenség kora

Az iparosodás előtti korokban az élet ritmusát nem az óra, hanem kizárólag az elvégzendő feladatok sorrendje, logikája és időszükséglete határozta meg. A társadalom túlnyomó többsége a mezőgazdaságból élt, vagy ahhoz kötődött. (Nem csak a paraszt, hanem a birtokán élő nemes, sőt, hazánkban az iparosok, kereskedők nagy része is művelt legalább némi saját szőlőt a városa határában.) Az ő időbeosztásukat az évszakok körforgása, a nappal és az éjszaka váltakozása határozta meg, így az meglehetősen szabálytalan volt. Az esztendő az intenzív munkával töltött hetek, a komótos hónapok, valamint a téli „semmittevés” váltakozásából állt.

A nap hosszát és a munka intenzitását az aktuális évszak, illetve az akkor esedékes munka szabta meg. A nap kezdete és vége a Nap keléséhez és nyugvásához igazodott, a szünetek, a pihenés, az étkezés hossza pedig a feladat mennyisége, illetve az időjárás szerint változott. Az óra szerint élő ember számára ez az időbeosztás és a hozzá tartozó munkaszellem ráérősnek, pazarlónak tűnik.

Az utazások – amelyek még a nemesség életében is ritkaságszámba mentek – számunkra elképzelhetetlenül ráérősen zajlottak. Az érkezés, a találkozások idejét csak hozzávetőlegesen határozták meg, a néhány napos eltérésben semmi különöset nem találtak. Az utazást sűrűn megszakította az útba eső rokonok, ismerősök meglátogatása, ami több napig is eltarthatott.

A népesség túlnyomó részének életében az óra szinte semmilyen szerepet nem játszott. Az istentisztelet volt az egyetlen, határozott időponthoz kötött esemény az életükben, amelynek kezdetére a harangszó figyelmeztetett.

 

Monoton életritmus és gyorsuló idő

Az óra a polgárság szerepének növekedésével terjedt el szélesebb körben, elsősorban a városlakók között. A folyamat Nyugat-Európa iparilag fejlett területein kezdődött a 18. században, másutt 50-100 éves késéssel zajlott le.

„Ne feledd, hogy az idő pénz" – írta Benjamin Franklin 1748-ban, s kijelentése szállóigévé vált, mivel a korszellemet fejezte ki. A modernizáció egyik fontos jellemzője az idő értékének hangsúlyozása, tudatosítása lett. Ezt a szemléletet igyekeztek a gyakorlatba átültetni tűzzel-vassal az ipari vállalkozók első nemzedékei, saját magukra is embertelen időfegyelmet erőltetve.

A modern gazdasági szektorokban mozgó polgár, majd a piaccal kapcsolatba kerülő birtokos nemes és paraszt életében egyre növekvő szerepet játszott az idő. Vásárra utaztukban ők már nem engedhették meg maguknak, hogy napokig időzzenek valahol a vendégeskedés kedvéért. „Az idő pénz" felfogásának terjedésével megnőtt a gyorsabb közlekedési eszközök iránti igény is: ezen a téren a vasút megjelenése nyitott új korszakot. A gyáriparban minimálisra zsugorodott a szezonális hullámzás is, hiszen a nyár és a tél egyformán alkalmas a termelésre. Az agrárvilágot jellemző változó ritmus helyét egyfajta „időmonotónia” vette át.

 

Címkék: munka, óra, idő, benjamin franklin

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!