Az író és a női vonzerő
Nevének említésére felrémlik a Légy jó mindhalálig vagy a Rokonok, az Árvácska és egy joviális, bajuszos, testes öregember képe. Pedig Móricz Zsigmond hallatlanul izgalmas, nagyon modern, szabadszájú figura volt, regénybe illő élettörténettel, akit nem csak műveiben foglalkoztatott a női psziché.
„Az igazi Móricz” megismerésében sokat segíthetnek a naplói. Az ünnepi könyvhétre jelent meg a harmadik kötet, amely 1930-tól 1934-ig tartalmaz feljegyzéseket. A napló Móricz számára a kitárulkozás helye, a naplóírás pedig a problémák kibeszélésének önterápiás módszere.
És az író cseppet sem szemérmes, néha már szinte zavarba ejtően intim és őszinte. Az állandó önmarcangolás, a vulgáris nyelv a gondolatok, érzések tisztázását szolgálja: ami a szívén, az a száján.
Irodalmi üzenőfal
„Móricz életművét a Nyugat-korszak részeként tanítják, és már indulásakor kikiáltották parasztírónak – magyarázza az íróról kanonikussá vált képet a napló-kötetek szerkesztője, Cséve Anna irodalomtörténész –, ez a címke rajta ragadt. Már fiatal korában öregítették, mindenki Zsiga bácsinak szólította.
Képét talán úgy lehet ezekből a rögzülésekből kimozdítani, ha hozzárakjuk a publikált életműhöz a kéziratban maradt részeket is, amelyekből elég sok van. A naplókon túl ilyenek például a Tükör-kötetek, Móricz első világháború alatt írt jegyzetei.”
Móricznál egyébként nemcsak a naplók, hanem a regények, de a novellák és a tárcák is üzenőfalként működtek a vele kapcsolatban álló nők számára. A művekben egész jelenetek, komplett párbeszédek köszönnek vissza az író életéből. Kérdés persze, mennyire volt ez egy jól kitalált szerep része, hiszen a naplók is a nyilvánosság számára, az utókornak íródtak.
„Számára egyetlen szerep létezett, az írói. Élete viszont az írást segítette, a napló második kötetében olvashatjuk, hogy regényeiben mindent kibeszélt, amit az emberek el szoktak hallgatni.
De nemcsak az első feleség, Holics Janka vagy a második, Simonyi Mária szavait lehet a szerelmi levelezésekből vagy a naplókból azonosítani, hanem a mindennapi emberek beszédhangjait is a jegyzetekből. Mindig volt a zsebében egy papírcetli, és ha valami érdekeset hallott, leírta. Ezekben a hétköznapi párbeszédekben találta meg a kortárs valóság lényegét.”
Inspiráló erotika
A naplóból az is jól látszik, hogyan használta írói nyersanyagként a nőket. Az új szerelemtől alkotóerejének felizzását várta, és amikor ez nem történt meg, az új feleség, Simonyi Mária erotikus vonzása is csökkent.
1905-ben veszi el feleségül Holics Jankát, akiről hosszú évekig a regények nőalakjait mintázza. A háromgyerekes író 1924-ben beleszeret Simonyi Mária színésznőbe, de ezekben az években több gyötrődés és bánat jut neki, mint szerelem, mert féltékeny felesége, Janka belehal második öngyilkossági kísérletébe. Simonyi Máriával 1926-ban köt házasságot, tíz évig élnek együtt, de Mária nem lesz művei modellje. 1936-ban ismerkedik meg a lányaival egykorú Litkei Erzsébettel, Csibével, róla mintázza számos írását és az Árvácskát.
„Móricz az erotikus vonzást is az írói munka szolgálatába állította. Az az őrült érzéskomplexum, ami 1924-ben Simonyi Mária felé vitte, nem mentes az írás megújításának gondolatától.
Holics Janka és Móricz természete különbözött egymástól, kapcsolatuk állandóan ismétlődő harcokból állt, és ez a küzdelem biztosította az írói alkotóerőt. Máriától is Janka megvesztegethetetlen kritikáját várta el, de mindebből semmi sem lett, egyszerűen azért, mert Simonyi Máriának túl jó természete volt.
Mindenki más örült volna egy ilyen feleségnek, aki elsimítja a problémákat, alkalmazkodik. De Móricz számára ez azt jelentette, hogy megszűnt a feszültség, ami inspirálta a fantáziáját. A harmadik kötetet hiánynaplónak is lehetne nevezni, mintha a meghalt feleséggel, Jankával folytatott hajdani beszélgetéseket pótolná.”
Elmagányosodás
Móricz szerette habzsolni az életet, energikus ember volt, pozitív életszemlélettel, nem egy elefántcsonttoronyban üldögélő félisten. A Nyugat szerkesztőjeként is az izgatta leginkább, hogy létrehozzon egy stabil lábakon álló folyóiratot, ami független üzleti vállalkozásként is működőképes.
Egyébként a Légy jó mindhalálig óriási sikerével keresett pénzt is beleforgatta a Nyugatba. Modern módon közelített a problémákhoz: pénzügyi számításokat végzett, tele volt invenciózus ötletekkel. A marketinget is fontosnak tartotta, ő az első író Magyarországon, aki a maihoz hasonló könyvbemutatót szervezett új regénye megjelenésekor.
Móricz számos programot dolgozott ki a válságban lévő Nyugat megmentésére. A napló harmadik kötete ugyanakkor nemcsak a közéleti szereplőről szól, hanem a magányos íróról is, s erről sem szokott szó esni. Móricz a magány válságát éli 1934-ben, mint írja: „Senki sincs lelkileg mellettem.”
Még nincs hozzászólás