Az illem, a szabályok és a gyerek

2024. június 19. | Írta: Vág Bernadett

Mit kell mondani? Ez volt az a mondat, amelytől fel akartam robbanni gyerekkoromban. Mert pontosan tudtam, hogy mit kell mondani az átnyújtott csokira válaszul, mondtam is volna, ha anyukám nem előz meg folyton a kérdéssel.

Nincs megalázóbb, mint elsuttogni egy köszönömöt, miután figyelmeztettek rá. Mennyivel vidámabb, kedvesebb lett volna, ha anyám vár kettő másodpercet, és kimondhatom magamtól, szívből. Ő valószínűleg azt akarta megmutatni, hogy szuperanya, aki egyrészt ismeri az illemet, másrészt a gyerekét is megtanítja rá.

A súlyos baj akkor következett be, amikor tizenéves koromban ugyanezt csinálta. Sőt, a liftben is rám pirított a szomszéd nénit látva, hogy kicsim, köszöntél?

A gyerek örökre kicsi

Anyukám mániája a nevelésemmel kapcsolatban máig sem múlt el, valószínűleg azért, mert ő is úgy van vele, mint a legtöbb anya, hogy én még kicsi vagyok, örökre kicsi is maradok, bár elmúltam ötven. A kínos csak az, hogy a harmincéves lányom múltkor rám rivallt, hogy persze hogy megköszöntem, anya! Elvörösödtem, mert rádöbbentem, hogy ugyanazt csinálom, amit az anyukám. Mekkora égés, te jó ég!

Mutass példát!

Hosszan értekezhetnénk arról, hogyan lehet illemre nevelni a gyereket, de rá kellett jönnöm, hogy sehogy. A gyereket nem lehet illemre nevelni. A gyerek, ha illemtudó környezetben nő fel, akkor illemtudó lesz.

Ha a szülők csak olyankor illemtudók, amikor kikerülnek a négy fal közül, otthon viszont modortalanok egymással, ha nem kérnek, hanem követelnek, akkor a gyerek sem tanulja meg, milyen jólesik egy köszönöm, egy kérem. Ismerni fogja, persze, a betanult formulákat, de csak alkalmasint fogja használni őket.

Van segítség?

Akár kicsi a gyerek, akár kamaszodik, nem reménytelen elképzelés, hogy egyszer majd rendes ember válik belőle. Bizony, sok anyuka érzi úgy, hogy bármit is tesz, mond, a gyerekről lepereg, és már szégyen vele megjelenni a nyilvánosság előtt.

Ilyenkor a háttérben legtöbbször az áll, hogy a gyermek valamit ki akar fejezni. Viselkedésével azt üzeni, szomorú vagyok és elégedetlen, utálom, hogy te csak nevelsz, de nem figyelsz rám. Az is kiválthatja ezt a dacos ellenállást, hogy a gyerek érzi, a szülő elvárásai nem őszinték. Figyeljük csak meg, hogy a gyerekünk, ha szeret valakit, annak köszön, azzal udvarias, tehát őszinte a kommunikációja.

De ha arra akarjuk nevelni, hogy hazudjon, az nem fog menni. Nem lesz bűbájos a szomszéd nénivel, ha pontosan tudja, hogy anya mennyire utálja és szidja a ’vén sárkányt’, amint becsukódik a lakás ajtaja.

Hat tipp az alapszabályok megtanítására

1. Az első és alapvető illemszabály, hogy köszönünk, ha belépünk egy társaságba, vagy találkozunk valakivel. Ezt úgy kezdjük, hogy mi köszönünk. Jó napot kívánok, vagy szervusztok stb. Ekkor előbb-utóbb a gyermekünk is köszönni fog. De ne szóljunk rá, ne szégyenítsük meg. Ha kap valamit, köszönje meg, akár a hétköznapi uzsonnáját. Ha fájdalmat okoz, mert véletlenül rálép a lábunkra, kérjen elnézést. Ne haragudj, véletlen volt…
2. Ne vágjon mások szavába! Ez aztán tényleg jó mintát igényel, mert ha azt tapasztalja, hogy otthon apa és anya folyton egymás szavába vág, akkor számára ez lesz természetes. Nehéz olyasmit tanítanunk, elvárnunk, amit mi magunk nem tudunk betartani. Beszéljük meg a családdal, hogy ezentúl figyelünk erre, vagy legalább hozzátesszük, hogy ne haragudj, hogy megszakítottalak… Társalgást félbeszakítani csak akkor szabad, ha vészhelyzet van.
3. Magyar ember evés közben nem beszél, hangzik a régi mondás, ami egy butaság. Nincs kellemesebb, mint este a családi asztalhoz ülni, ahol mindenki beszámol a napjáról, gondjáról, öröméről. Amit az asztalnál nem szabad, az a nevelés, a kiabálás, az agresszió. Ugyanakkor nem illik disznólkodni, evőeszközökkel játszani, felpattanni, amikor a többiek még esznek.
4. Másoknál még illendőbben kell viselkedni. Vendégségben nem trappolunk be cipővel, nem nyitunk be a szobákba, nem rohanunk a játékpolchoz, és nem pakoljuk le a játékokat. Ha megérkezünk, nem nyitunk be, hanem kopogunk, étkezés előtt megkérdezzük, megmoshatnánk-e a kezünket. Nem fröcsköljük szét a vizet a fürdőszobában.
5. Nem kritizáljuk a többieket, nem teszünk kínos megjegyzéseket a külsejükre, ruhájukra, hiányosságaikra. A negatív észrevételeket nem kell feltétlen mindig kimondani. Fontos, hogy a gyerek soha ne kezeljen le senkit, mindenkivel legyen udvarias, és tanulja meg, senki sem több vagy kevesebb a másiknál, ahogy a szülő is éppúgy. A gyerekek sokszor nagyon csúnyán tudnak viselkedni egymással óvodában, iskolában, meg kell tanítani nekik, hogy ez bántó a másik számára.
6. Vannak csúnya szavak, csúnya témák, melyeket nem említünk társaságban (sem). Aki csúnyán beszél, annak a lelke is csúnya, mondta mindig a nagymamám, és tőle tényleg soha nem hallottam ilyen szavakat.

Nem viselkedik, mert nem akar!

Dr. Tina Payne Bryson gyerek- és párterapeuta szerint a hiszti olyan állapot, amikor a gyerek agyát elöntik az érzések, és nem tud tisztán gondolkodni vagy döntéseket hozni. Úgy is gondolhatunk a hisztire, hogy az idegrendszer túlságosan aktív állapotba kerül, mint egy kitörni készülő vulkán.

Amikor a gyerek agresszívan viselkedik akár szóban, akár fizikailag, a szülő agya ezt fenyegetésként érzékelheti, és bekapcsolhatja az ilyen esetben szokásos válaszreakciót, vagyis mérges, agresszív lesz vagy szorongani kezd. Egyébként pedig érthető, hogy nehezen lehet kezelni ezt a helyzetet, hiszen rendkívül frusztráló, amikor a gyerek képtelen uralkodni az érzelmein, és értelmetlenül viselkedik.

Először is meg kell értenünk, hogy a gyerek hisztije a legtöbbször egy egyszerű válasz a felfokozott stresszhelyzetre. Ha lelkileg zaklatott állapotba kerül, a teste hirtelen tele lesz stresszhormonokkal, és a segítségünkre van szüksége ahhoz, hogy megnyugodhasson. Ha képesek vagyunk arra, hogy segítsünk a gyerekünknek, amikor egy ilyen nehéz pillanatot él át, az erősíti a bizalmat, és segít neki abban, hogy megtanulja, ha szüksége van ránk, mi ott leszünk.

^{(Forrás: www.sos.hu)}

Címkék: hiszti, illemre nevelés, alapszabályok az illemtanban