Az igazi Tangó
Kamaszkorom tanítás utáni/helyetti kóborlásainak egyik állandó célpontja volt a Tangó, azaz az Ecseri. Egyrészt, mert ott lehetett eredeti Lee farmert kapni, amire, persze, csak keveseknek volt közülünk pénze, másrészt mert egyszerűen jó volt bámészkodni a zsibvásár utcáin.
Persze, amikor kizötyögtünk az 51-es villamossal a Nagykőrösi úti végállomásig, soha nem gondolkodtunk azon, hogy vajon az Ecseri miért nem az Ecseri úton van, és miért hívják Tangónak. Nem tudhattuk, hogy a főváros ócskapiaca milyen hosszú utat tett meg, mire a város szélére ért, és helyszínről helyszínre hogyan hordozta magával a korábbi elnevezéseit.
Vándorló piac
Pesten az ezernyolcszázas évek elejétől használták ócskapiacnak az akkori városfalon kívül álló térséget, amelyen aztán az 1873-ban egyesült székesfőváros legelegánsabb sugárútjának vonalát jelölték ki, palotákkal, középületekkel: ez a piac a mai Andrássy út elején, nagyjából az Operaház helyén volt.
Amikor elkezdődtek a kiegyezés utáni építkezések, a zsibvásárnak költöznie kellett: előbb 1875-től a mai II. János Pál térre, majd két évtized múlva néhány száz méterrel még kijjebb, a Kerepesi temető szomszédságába helyezték át, a korábban Szénapiac, majd Lópiac, Marhavásártér, Baromvásártér, 1871-től Trödler Platz (Zsibvásár tér), 1873-tól Chokolade Platz és 1879 óta Teleki térként ismert területre. Itt egy fél évszázadra megpihent a használtcikkpiac.
1950-ben azonban újra csomagolhattak a kereskedők: az addigra teljesen lepusztult standokat lebontották, a helyükön hagyományos élelmiszerpiac nyílt, az ócskások pedig előbb az Üllői út mellett, az Ecseri úton a Mária Valéria-telep szomszédságában állíthatták fel bódéikat, majd amikor megkezdődött a József Attila-lakótelep építése, a zsibárusokat 1964-ben továbbköltöztették a város szélére, a Nagykőrösi úti egykori szeméttelep helyére – de a kereskedők nosztalgiából magukkal vitték az Ecseri úti piac nevét,a Tangót …
Ki tangózott a Tangón?
A sok helyszínt látott bolhapiac leghitelesebb helyszíne vitathatatlanul a Teleki tér volt. Arra a környékre a német, magyar és szlovák iparosok, cigányzenészek mellé Trianon után nagy tömegekben költöztek a Galíciából, Erdélyből és a Felvidékről elűzött zsidó kereskedők; nem véletlen, hogy a közeli utcákban húsz zsidó imaház létesült.
A Teleki a szegény emberek vására volt: a kereskedők azt árulták, amit hagyatékból vagy a pesti bérházakat járva a kidobásra ítélt, használt, ócska limlomból összeszedtek. „Ószeres! Használt ruhát, könyvet, régiséget, mindent veszek!” – kiáltoztak a handlék a gangos udvarokon, és valóban: mindent lehetett kapni a Telekin, amire egy háztartásban szükség volt – és amire új korában a vásárlónak nem volt elég pénze…
Hogy miért hívták ezt a furcsa világot Tangónak, arra sokféle magyarázat létezik. Egyesek szerint a csúszkálva, lomhán fel-alá járó árusok mozgása adta a piac nevét; mások úgy vélik, hogy a gramofonokon folyamatosan nyekergetett régi lemezek miatt kapta a nevét a Teleki téri zsibvásár. A legvalószínűbb azonban az, hogy a 19. századi Pest német többségű lakói természetesen német nevet adtak a piacnak is, ezért gyakran Jüdischer Trödlermarktnak, azaz Zsidópiacnak, vagy egyszerűen csak Tändelmarktnak, magyarul zsibvásárnak, ócskapiacnak hívták a Telekit, és ez rövidülhetett Tangóvá.
A Nyócker Eldorádója
A piac a két világháború között élte a fénykorát; akkoriban itt volt a kubikosbörze is, a munkanélküli napszámosok gyülekezőhelye. 1945 után az amúgy sem a rendezettségéről ismert környék tovább csúszott lefelé: kisstílű bűnözők, prostituáltak, valutázók, feketézők piacává vált, igen rossz közbiztonsággal, és ezen az ócskapiac 1950-es kitelepítése sem sokat javított. Nem véletlen, hogy amikor Bereményi Géza 1988-ban a negyvenes évek második felében játszódó filmet forgatott a Teleki téren, nem volt szükség díszlet-standok építésére: a helyszín tökéletesen megfelelt a negyven évvel korábbi világnak…
A kerület, persze, évtizedek óta szégyellte ezt az állapotot, és az ezredforduló környékén el is készültek a tervek a tér átalakítására. 2014 nyarára a bódék helyére fedett vásárcsarnokot építettek, és a piaccal együtt az egész tér megújult. A Tangó egykori napjaira csak a mostanság divatos zsánerszobrok emlékeztetnek: a Lámpagyújtogató, a Zsibárus – meg egy padon ülve maga szegény Teleki László, aki 1861-ben, rejtélyes körülmények között lett öngyilkos.
Hogy miért épp róla nevezték el az ócskások piacának terét, senki sem tudja. De hát nem is hívta soha senki a névadó teljes nevén Teleki László térnek; bárkit megkérdezhetünk a környéken, fogalma sincs, hogy mi lehet a névadó keresztneve. Ez itt egyszerűen a Teleki.
Még nincs hozzászólás