Az érem két oldala
Mint sportriporter bátran állíthatom, a női sportolók egészen mások, mint a férifak. Persze az egész női sportnak ugyanolyan értékű becsülete és klasszikus megközelítésben még több romantikája van, mint az abszolút értékben többet nyújtó férfiakénak.
Itt jön be a sport a szó szoros értelemben vett valódi értékteremtő ereje. Egy nemzet színeiben, egy csapat mezében a legjobbnak lenni, nyerni és örömet okozni, büszkévé tenni emberek akár millióit, többet jelent, mint egy-két másodperc vagy pár centi. Ezek a különbségek elvesztik a jelentőségüket. Az pedig egyszerűen imádnivaló, és csak egy női teniszező képes rá, hogy egy 6-0-s szett után a következő játszmát 0-6-ra elveszítse.
A nők és férfiak sportteljesítménye adottságaik miatt nem lehet egyforma, a mércék is mások. Igaz, manapság nem könnyű már eldönteni, hogy ki férfi és ki nő, mert mint a tudomány fejlődésével kiderült, a klasszikus XY, XX kromoszóma mindent eldöntő bizonysága helyett rengeteg átmeneti nemi állapot lehet, az X-ek és Y-ok szinte elképzelhetetlen kavalkádjában. Ki gondolná, hogy létezik XXY, XXYY, sőt XXX felállás is? Ehhez képest a hatvanas évek óta a “nemi dopping” után kutatók vizelet vizsgálgatása illetve szemrevételezésen alapuló döntése bizony nem egyértelmű eredményt hozhat. Ráadásul a nemi identitáshoz kapcsolódó jogok is egyre bonyolultabbak, így nem csoda, hogy egy Erika néven a hetvenes években olimpiai bajnokká vált síelő nő később Eric néven boldog apa és férj lett. És kinek ne jutna eszébe – még nekünk is, akik pedig csak a szüleinktől hallottunk a borotvált arcú úszónők legendájáról – a NDK hatalmas, szőrös lábú és kékes állú olimpiai vizisport nőinek titulált válogatottja? A németeknél ennek a nemi doppingnak, persze, hagyományai vannak. Még a náci birodalom küldött egy Dora Ratjen nevű magasugrót a berlini olimpiára, aki azonban magánéletileg egyértelműen Hermann volt, és ezt egy egyszerű vizuális vizsgálat is bebizonyította volna. Az már viszont megint a női sportolók javára szól, hogy a harmincas évek ötkarikás versenyén a mi Hermannunk csak negyedik helyet ért el, megelőzte őt három teljesen valódi nő, sőt, a mi kimondottan csinos és nőies Csák Ibolyánk állhatott a dobogó első lépcsőjére.
De – ezúttal feltételezve és megengedve – higgyük el, hogy az olimpiák és világbajnokságok legtöbb női bajnoka valóban talpig és izzig vérig hölgy. Mégpedig annyira azok, hogy más legekben is ki tudnak tűnni. Ugyebár egy férfi sportoló ruha és köröm viselete sosem lenne szóbeszéd tárgya, szemben a barcelonai és az atlantai olimpia sztárja, Gail Devers karmaival. Az egyáltalán nem mű, hanem természetes, 5 centiméteresre és görbére növelt, furcsára lakkozott szarudarabok tették a hölgyet emlékezetessé, és nem három olimpiai aranyérme.
Aztán itt van az önmagában is szép Venus Williams teniszcsillag, aki szintén extrém sportruhái miatt az állandó szóbeszéd tárgya. Nekem személy szerint az tetszett a legjobban, mikor egy fekete csipkekombinéban játszott - meg az, ahogy játszott.
De az sem történhetett volna meg a legutóbbi téli olimpián, hogy a jeles sportesemény promótálására a férfi versenyzők döntsenek úgy, hogy ruha nélkül reklámozzák a rendezvényt. Ezzel szemben hatalmas feltünést keltett és valódi hír értéke volt, hogy a szocsii olimpia hivatalos oldalán a vendéglátó olimpikon hölgyek bugyiban, melltartóban, na jó, néha bikiniben, Playboy-ba illő pózokban csábították az érdeklődőket a téli sportok megtekintésére.
Mindezek csak apró jelei annak, hogy a hölgyek nem pusztán a sportteljesítményükkel kerülnek a reflektor fényébe. Azt viszont már lehajtott fejjel és nagy elismeréssel jegyzem meg, hogy a legtöbb magyar egyéni aranyéremmel, nevezetesen öt darabbal is egy hölgy büszkélkedhet: Egerszegi Krisztina , a mi egykori Egérkénk.
Még nincs hozzászólás