Az álmok tényleg valóra válnak?
Azt mondják, bármilyen vágyad valóra válhat, csak képzeld el magad mindennap az álmod beteljesült állapotában, és éld át az örömöt már előre. Ha így teszel, rövid időn belül célba érsz. Így kell teremteni a gondolatokkal a "New Age" spirituális ajánlása szerint. De mit szól mindehhez a tudomány?
Álmodj, királylány. Miért ne álmodoznál, hisz az olyan jó. Pergesd a filmedet a fejedben, válaszd ki a helyszínt, a szereplőket kedved szerint, alakítsd úgy a sztorit, ahogy jólesik. Aztán engedd el az egészet, és várj a csodára.
Álmodozni egészséges
Álmodozás közben relaxál az elme, a test, az agyhullámok lelassulnak, az izmok ellazulnak, csökken a stressz, pihen a szervezet. Ez a félig éber, félig alvó állapot pihentetőbb lehet, mint az alvás: ha csak húsz percet töltünk ebben az állapotban, az másfél óra mélyalvással is felér.
A nagyik mégis azt mondták, az álmodozás az élet megrontója. Merthogy a valóság sosem olyan tökéletes, mint ahogy megálmodtuk, így elkerülhetetlen a csalódás.
És a lelkemmel mi lesz?
Bár a tudósok egyetértenek abban, hogy az álmodozással járó relaxált állapot kedvező a szervezetünk állapotára nézve, a Harvard Egyetem két pszichológusa, Matthew Killingsworth és Daniel Gilbert szerint nagy árat kell fizetnünk az ábrándokkal töltött percekért, méghozzá érzelmi árat.
Egy kísérletben több mint kétezer ember napi szokásait kísérték figyelemmel úgy, hogy időnként telefonkapcsolatba léptek velük, hogy épp mit csinálnak, és abban az állapotban boldogok-e.
Kiderült, hogy a válaszadók idejük közel 50 százalékában egészen máshol jártak gondolatban, mint amit éppen csináltak, és eközben nem is érezték boldognak magukat. Ilyenkor általában neteztek, gépen játszottak, tévéztek és gondolatban kalandoztak.
A boldog pillanatok azok voltak, amikor nem ábrándjaikban, hanem a jelenben éltek, például egy jó beszélgetés, kertészkedés, barkácsolás vagy szeretkezés közben. A tanulmány szerint tehát a szabadjára engedett gondolatok boldogtalanságot hoznak.
A szerelem jó, a szerelem fáj
Anna (32) a legtöbbet olyankor ábrándozik, amikor szerelmes. – Teljesen életképtelen leszek olyankor, hol repkedek, hol zuhanok – meséli. – Reggelit csinálva, zuhanyozás vagy vasalás közben folyton csak a filmem forgatókönyvét írom, és ha véletlenül nem passzolnak a valódi történések a filmemhez, rossz kedvem lesz, mintha tényleg szörnyű baj történt volna.
Ez persze fordítva is így van, ok nélkül is tudok nagyon boldog lenni, csak mert valami szépet álmodtam meg a fejemben. Olyan is volt már, hogy megismerkedtem valakivel, aztán két hétig csak leveleztünk, mire újra találkoztunk.
De ez alatt a két hét alatt annyit képzelegtem róla, hogy amikor újra megláttam, kiábrándító volt. Szegény, nem értette, hogy miért vagyok vele olyan közömbös, amikor levélben mindig annyira kedves voltam.
Élj a mostban!
A keleti filozófiák arra tanítanak minket, hogy szabaduljunk meg minden vágytól és ragaszkodástól, mert az hozza a szenvedést. A keleti jógik különféle technikákkal (például a légzés figyelésével) kiürítik a fejükből a sok zavaró gondolatot, megszabadulnak az örökké változó érzelmektől.
Szerintük a létezés aktuális megtapasztalása okozza a boldogságot, amit csak a jelen pillanat hozhat el: megfigyelni a környező dolgokat, a cselekvést, a másik embert, és nem előre gondolni a jövőbe, félni, szorongani vagy álmodni…
Úgy tartják, az ábrándozás hiába hoz szép képzeteket, mindig sóvárgást, hiányt, félelmet, fájdalmat rejt.
Fogadd el, ami épp van!
Eckhart Tolle kanadai spiritualista is többek közt arról ír „A most hatalma” című könyvében, hogy a valódi boldogságot a jelen pillanat teljes megélésével lehet csak elérni. Tolle azt javasolja, bármit tegyünk is éppen, soha ne hadakozzunk ellene, hanem fogadjuk el annak, ami.
(Lao Ce: Az Út - ford. Weöres Sándor)
Nem mást kell csinálni (például a mosogatás helyett), elég csak másképp csinálni (odaadással, figyelemmel, alapossággal), mondja, vagyis elég a hozzáállásunkat megváltoztatni. Ha így élünk, csodákkal telik meg az életünk.
„Ha pedig valóban nem tehetsz semmit az itt és most megváltoztatására, és nem is tudsz kilépni a helyzetből, akkor minden belső ellenállásodat szélnek eresztve fogadd el a szituációt teljesen! (…)
Ezt nevezik megadásnak. A megadás nem gyöngeség! Hatalmas erő van benne!” – írja Tolle.
A hit félrevezet?
Robert Todd Caroll szkeptikus amerikai író szerint pedig az önámítás (bármilyen megfoghatatlanba vetett hit) során saját magunkat vezetjük félre, hogy elfogadhassuk igaznak vagy helyesnek azt, ami hamis vagy helytelen.
Szerinte ilyenkor félreértelmezzük a véletlenszerű adatokat, és szabályszerűséget látunk ott, ahol nincs, részrehajlóan kezelünk hiányos vagy nem bizonyított tényeket, és a következtetés során túlzott jelentőséget tulajdonítunk az elgondolásunkat alátámasztó érveknek, miközben nem kutatjuk a cáfolatokat.
Hogy az önámítást elkerüljük, óvakodni kell a vágy vezérelte gondolkodástól, állítja Carroll.
Ugyanakkor azt is leszögezi, hogy az önámítás nem mindig nevezhető kerülendőnek, néha jótékony is lehet, hiszen ha objektíven tekintünk saját képességeinkre és általában az életre, könnyen letörhet minket a depresszió.
Még nincs hozzászólás