Az a bizonyos harmadik

2014. június 26. | Írta: Koltai Judit | 1 komment

Titkos kapcsolat, lopott órák, és sok hazugság. Szeretőnek lenni nehéz. Soha nem úgy indul, hogy tudnád előre, mi lesz a vége. Életünk során mindannyian megtapasztaljuk egyszer, milyen szerelmi háromszögben lenni. Hogy éppen melyik szerep jut ránk, az adott helyzettől függ.

Van, hogy két független ember dönt amellett, hogy csak szeretők lesznek, de a legtöbb esetben a szerető egy meglévő kapcsolatba lép be, harmadikként. Egy kutatás szerint majdnem fele-fele arányban oszlik meg a férfiak és a nők hűtlensége.

Gelsei Bernadett döntésmentort többnyire szerelmi háromszögben lévők keresik fel, és főleg azért bíznak meg benne, mert személyes érintettsége is van a témában. Sok évvel ezelőtt belekerült egy olyan helyzetbe, ahol ő volt az a bizonyos harmadik.

„Azért is választottam egyik szakterületemül a párkapcsolaton belül ezt a témát, mert nekem anno jól jött volna egy szakember, aki segít. Nagyon szerettem azt a fiút, de belevetítettem, hogy megállapodom, és ő lesz gyerekeim apja. Amikor vége lett, a kudarcon kívül azt is nehéz volt megélni, hogy elvesztettem a reményt az elköteleződésre, a családalapításra.”

Szeretőnek lenni életforma
Mindig ugrásra készen kell várnia, hogy a másiknak mikor van pár szabad órája, gondosan ügyelnie kell a részletekre, és általában egyedül tölti az ünnepeket.
„Fontos, hogy milyen életszakaszodban vagy szerető, és az se mindegy, hogy párkapcsolatban, házasságban élsz, vagy szingli vagy – magyarázza Bernadett. – Ugyanis, ha a húszas éveidben vagy szerető, az belefér, érzelmileg nem olyan megterhelő. Viszont ha harmincöt-negyven körüli vagy, és egyedülálló, az nagyon megviselős.”

Ilyenkor a szerető látszólag szeretne elköteleződni, tudat alatt azonban mégsem. Gyakran gyerekkori, az ellentétes nemű szülővel kapcsolatos fel nem dolgozott érzéseit viszi bele a kapcsolatba. Bernadett szerint ezekre az emberekre az a jellemző, hogy ha olyan partnerrel  jönnek össze, aki egyedül van, akkor sem köteleződnek el. „Ez az, amit a Facebookon úgy jelölsz, hogy bonyolult. Úgy hívom, hogy vetítőgép-állapotban vagy: egy csomó mindent belevetíthetsz a kapcsolatba. Tudatos szinten azt fogalmazod meg, hogy te már akarsz valakihez tartozni, de valójában az a helyzet, hogy van egy részed, ami ténylegesen el szeretne köteleződni, és van egy másik, amelyik fél.”

Ezt a gyermekkorra lehet visszavezetni, amikor a kötődés kialakul, hiszen a gyerekként megélt élmény lesz a későbbi párkapcsolati minta. „Ha valakinek kiskorában valamelyik szülőjével hasonló elakadása történt, emiatt fog tudni belemenni egy ilyen szeretői viszonyba. Ugyanazt az ambivalenciát éli meg újra és újra, hiszen ebben nőtt fel, ez a biztonságos. Nem érzi benne jól magát, de ezt tanulta” – magyarázza Bernadett. 

Elvárások és csalódások
Ezek nem egyéjszakás kapcsolatok, évekig bennük ragadhat az ember. Az elején még bájos is a titkolózás, és fenntart egy olyan izgalmi állapotot, amelyben mindketten jól érzik magukat. Egy idő után azonban mind több érzelem alakul ki, és megjelennek az elvárások. Ami viszont megöl dolgokat. S ekkor jönnek a csalódások is.
„Nekem vannak olyan kérdéseim, amelyekkel fel tudom mérni, hogy egy szerető éppen melyik szakaszban van – meséli Bernadett. – Ki kezdeményez? Tudsz-e neki nemet mondani? Te kezdeményezel-e bármikor bármit? Ezekre általában azt válaszolják a szeretők, hogy mindig a hűtlen jelentkezik, nem tudnak neki nemet mondani, és kezdeményezni sem szoktak. Ez azt mutatja, hogy alárendelt szerepben vannak. És, ugye, egy gyerek nem mer a szüleinek visszaszólni. Felnőtt–gyerek énállapotban vannak, pedig egy normális párkapcsolatban ennek felnőtt–felnőtt állapotnak kellene lennie.”

Az elvárások után jön az elégedetlenkedés a szerető részéről, de nem mer szólni, vagy megjegyzést tenni. Ő akarja képviselni a harmóniát és a boldogságot, mert azt hiszi, hogy a hűtlen azért jön el otthonról, mert neki ott rossz. Nem mer konfrontálódni, nem meri a negatív érzéseit kimutatni, mert attól fél, hogy ha megteszi, akkor ugyanolyan lesz, mint a házastárs, és a partnere visszamegy ahhoz. Bernadett szerint ez hibás gondolatmenet: „Nem azt kell nézni, hogy engem hagy-e el, vagy a feleségét, hanem azt, hogy ha én továbbra is elnyomom magam, az önértékelésem egyre jobban csökken, és eltűnök én lenni. Sokszor olyan közép- és felsővezető karrierista nők csúsznak bele a szeretői szerepbe, akik amúgy mindent profin irányítanak, és erre a területre beengednek egy ilyen szelepet. A konzultációkon nem arról beszélek nekik, hogy szakítsanak, vagy ne, hanem az önértékelésüket, az önbizalmukat, az önszeretetüket kezdem el fejleszteni.”

A férfi általában kétféle helyzetet teremt a szeretőjének: az egyik, amikor „becsületesen” közli, hogy soha nem fog elválni, vagy szakítani a párjával; a másik, a szeretőre nézve sokkal veszélyesebb helyzet, amikor a férfi hitegeti.  

„Nem lehet tudni, hogy kinek milyen a házassága, s ott mi a megegyezés. Mert ha az, hogy van vagyonunk, házunk, gyerekünk, és amúgy jól funkcionálunk mint család, de mint pár már nem, akkor kimondatlanul is rábólintanak a félrelépésre. S ilyenkor nagyon ritka, hogy vége a házasságuknak – mondja Bernadett. – Ismerek férfiakat, akik tizenöt-húsz éve félrelépnek, soha nem ígérnek semmit a szeretőnek, nem hagyják el a családjukat. Ebben az esetben a szerető számára ez korrektebb helyzet, mert így eldöntheti, hogy belemegy-e, vagy sem, és ez egy felnőtt döntés.”

20 százalék és egy év
Szeretőként éveket várni nagy hiba. Az emberek kényelmesek, a 80 százalékuk soha nem hagyja el a társát. Ha mégis a szeretőt választják, akkor a tapasztalatok szerint egy éven belül szakítanak, mert mire ide eljut egy kapcsolat, addigra már nagyon sok sérülést okozott mindkét félnek.

Szeretőnek lenni önértékelést romboló, méltatlan állapot. Hosszú évekig benne lehet ragadni, és kemény önismereti, önreflexiós munkára van szüksége annak, akinek sikerül kilépnie, feldolgoznia és elengednie az egész történetet. De megéri, mert mindenki érdemes arra, hogy felvállaltan szeressék.

Címkék: házasságtörés, házasság, önértékelés, szerető, megcsalás, harmadik, válság