Árpád-házi testvérharcok
Bár szeretünk büszkék lenni arra, hogy a középkori uralkodócsaládok közül az Árpád-házból került ki a legtöbb szent, ennek ellenére nem volt ritka a testvérek közti trónutódlási harc.
A magyar királyság korai éveiben ugyanis még élt annak emléke, hogy a fejedelmi méltóságot nem az elhunyt vezér elsőszülött fia örökölte – ahogy ez az európai királyi jogrendben megszokottá vált –, hanem a család legidősebb férfitagja, aki adott esetben a király öccse is lehetett. Az ebből adódó konfliktusok végigkísérték az Árpád-házi királyok történetét.
A megvakított unokatestvér fiai
Kezdődött azzal, hogy István király megvakíttatta, és ezzel a kor felfogása szerint uralkodásra alkalmatlanná tette unokatestvérét, a szerinte utódlásra alkalmatlan, pogány Vazult. Ekkor annak három fia elmenekült az országból: Béla a lengyel, Levente és Endre az orosz udvar vendége lett. Amikor aztán az István király méltatlan utódaival, Péter és Aba Sámuel királyokkal elégedetlen magyarok hazahívták őket, a legidősebb fiú, Levente váratlan halála után a Pétert legyőző Endre lett a király. Endre az öccsét, Bélát is hazahívta, felajánlva neki, hogy hercegként uralkodhat az ország egy részén, sőt: biztosította az öccsét arról, hogy halála után Béla örökli a trónt. A testvér hitt az ígéretnek, és családostól hazaköltözött, elfogadva az Endre által felajánlott hercegi és fővezéri méltóságot.
Korona vagy kard
A konfliktus akkor éleződött ki közöttük, amikor Endrének fia született, és a korábbi terveit megváltoztatta. Meghívta az öccsét Várkonyba, és két párnán két tárgyat tett le elé: egy kardot, és egy királyi koronát. „Válassz tetszésed szerint” – ajánlotta Bélának, miközben a király emberei lesben álltak: ha Béla a fővezérséget jelképező kard helyett a királyi koronát választja, azonnal megölik. Egy jóindulatú ajtónálló azonban figyelmeztette Bélát: „Ha kedves az életed, válaszd a kardot!” Béla így is tett, ám ettől kezdve nem volt előtte titok Endre szándéka. Külföldre menekült, sereget gyűjtött, és visszatérve legyőzte Endrét, aki meghalt, és eltemették az általa alapított tihanyi templomban. Ezt követően Bélát Székesfehérvárott királlyá koronázták, és ezzel a nyugati, feudális jogrend helyett nem az egyenes ági utód, vagyis Endre gyermekként megkoronázott fia, Salamon következett a trónon, hanem a racionális ősi magyar jog: az „alkalmasság” érvényesült, mely szerint a család legidősebb férfitagja képes leginkább a dinasztia érdekeit uralkodóként és akár hadvezérként is megvédeni.
A testvérháborúknak nincs vége
Nem ez volt az utolsó olyan alkalom az Árpád-ház történetében, amikor ez a kérdés háborúskodáshoz vezetett. Mindjárt Béla fiai, Géza és László között is előfordulhatott volna hasonló testvérharc. Géza, az idősebb fiú után ugyanis, aki apját, I. Bélát követte a trónon, két kiskorú fiú maradt a király halálakor: Kálmán és Álmos hercegek. A király öccsének, a száz évvel később szentté avatott Lászlónak azonban már akkor olyan tekintélye volt, hogy bátyja halála után fel sem merült, hogy az elhunyt királyt valamelyik fia kövesse a trónon. Lászlónak azonban, bármilyen kiváló uralkodó volt, nem született fia, így a halála után mégiscsak bátyjának a fiai következtek a sorban.
Újabb testvérvakítás
Géza idősebb fiát, Kálmánt eredetileg papnak szánták, képzett, tanult ember volt – ezért is kapta később a „Könyves” melléknevet. Műveltsége azonban nem akadályozta meg abban, hogy amikor a megkoronázása után öccse, Álmos herceg már sokadszor gyűjtött sereget bátyja ellen a trón megszerzéséért, Kálmán elfogassa testvérét, és a már bevált módon megvakíttassa, sőt: Álmos ötéves kisfiát, Bélát is ugyanerre a büntetésre ítélje. A gyereknek még az életét is csak nehezen sikerült megmenteni: elrejtették a pécsváradi monostorban. Az őt halálra kereső Kálmán-párti főurak, persze, nem tudhatták, hogy ez a megvakított kisfiú lesz minden további Árpád-házi uralkodó ősapja, hiszen Könyves Kálmán fia, a trónon őt követő II. István gyermektelenül halt meg, és ha a vak kisfiút megölik, akkor már a 12. század elején kihalt volna az Árpád-ház…
Magyar királydrámák – magyar átok
Nem folytatom, bár a később megkoronázott Vak Béla fiai között is hosszas trónutódlási harcok folytak, majd a II. Géza fiai, később III. Béla utódai közti ellentétet is kihasználták azok az ellenérdekelt főúri csoportok, amelyek a trónutódlás még mindig tisztázatlan jogi helyzetét kihasználva álltak hol az elhunyt király törvényes fiának, hol az uralkodói család egy másik tagjának a pártjára – attól függően, ki ígért többet… A testvérek látszólag egymás elleni harca tehát többnyire az őket befolyásuk alatt tartó főurak silány érdekháborúja volt. De hiszen ugyanezt egy 16–17. századi drámaírónak köszönhetően remekül ismerjük az angol történelemből; nem véletlenül szoktuk mondogatni, hogy ha Shakespeare magyarnak születik, akkor a királydrámáit akár az Árpád-ház története alapján is megírhatta volna…
Még nincs hozzászólás