Apaláthatás, anyamegosztás
Egy gyerek számára - majdnem mindegy, hány éves - a világot jelenti az anyja és az apja egysége. Ha ez az egység megborul, a világ is felfordul, és ha a szülők nem vigyáznak, a gyerek gyógyíthatatlan sebeket szerez egy életre.
Azt szoktuk mondani, jobb minden félnek, ha a rossz kapcsolat megszakad, és a szülők külön utakra mennek, mintha a gyerek kedvéért belekényszerítik magukat egy akár életfogytig tartó hidegháborúba vagy véres csatározásba.
A gyereknek sehogy sem jó
Az a szomorú igazság, hogy akár gyűlölködve válnak el a szülők, és még évekig pocskondiázzák egymást, akár korrekt módon, barátsággal mennek szét, a gyereknek vagy gyerekeknek mindenképp trauma a válás. Hiszen felbomlik az addigi életük, eltűnik a mindennapjaikból az egyik legfontosabb ember, és jön helyette egy új.
Egy idegen. Aki nyilván nem szereti őt annyira, mint a szülő, akit helyettesít, viszont jogot tart arra a szülőre, aki ott maradt.
Apa elment, mert rossz voltam
Sok gyerekben jelenik meg a válás kapcsán a szorongás. – A szorongás természetes, és szükségünk van rá ahhoz, hogy jól működjünk – mondja dr. Árvainé Koczok Márta pszichológus. – Akkor van baj, ha a szorongás uralja az egész napunkat, befolyásolja gondolkodásunkat, figyelmünket, teljesítményünket, alvásunkat és egészségünket.
A túlzottan szorongó gyermek csendes, jól viselkedik, nem feltűnő. Ezért a szülők, pedagógusok sem veszik komolyan, hogy ezek a gyermekek szenvednek, akár konkrét fájdalmaik is lehetnek, és ha tartósan fennáll ez az állapot, meg is betegedhetnek.
Negatív énkép
A válással kapcsolatban a gyerek gyakran önmagát okolja, saját viselkedésében keresi a hibát, ami oda vezetett, hogy az egyik szülő elhagyta őt. Őt, és nem a másik szülőt. Ennek következményeként a gyerekben kialakul az önmagával kapcsolatos elégedetlenség, a negatív énkép.
Úgy gondolja, ő nem elég értékes, őt nem is lehet szeretni. „Ha apa szeretett volna, nem hagyott volna el.” „Ha apa/anya szeretne, nem választotta volna azt a másik nénit/bácsit helyettem.” Ezekkel a rettenetes gondolatokkal, amelyekről általában nincs is kivel beszélnie a gyereknek, rengeteg düh halmozódik fel.
Düh és önvád
Az önmagát alulértékelő, büntető gyerek gyakran szándékosan alul teljesít. Szeretne megfelelni a szülőknek, szeretne bizonyítani, hogy mégsem kellett volna elhagyni őt, de nem egészséges az ítélőképessége, és azt sem tartja elegendőnek, amire egyébként pozitív értékelést kap a pedagógustól. Ezért ott marad benne a kudarc, a szégyenérzet és a szomorúság.
Ehhez kapcsolódik még az az érzése, hogy nem tud hatni az eseményekre, hogy a feje fölött történnek meg a dolgok, és senki nem kíváncsi a véleményére. Ez tovább gyengíti énképét, önbizalmát, ami később a pályaválasztásban és a párválasztásban is megmutatkozik.
Folyamatos támogatást igényelnek
Ezek ellen a negatív hatások ellen úgy tudunk védekezni, ha nagyon tudatosan megvédjük a gyermekünket az önmarcangolástól, a hamis önvádtól. Sokat kell vele beszélgetni, az ő szintjén el kell neki magyarázni, hogy nem tehet a szülei válásáról, hogy a szülők nem tőle válnak, hanem egymástól, de attól őt még ugyanúgy szeretik. Szükségük van az állandó figyelemre, a nagyobb türelemre és a szóbeli támogatásra, dicséretre, biztatásra, szeretetre.
Ami még a gyereket kínozza
- Döntésképtelenség – Nem tud a szülők között választani, mindkettőt nagyon szereti, mindkettőhöz kötődik. Ez az érzés azonban sokszor bűntudattal párosul a szülők nem megfelelő magatartása miatt.
- Belső feszültség – A válással járó érzelmi feszültség a felnőttekben is, és persze a gyermekben is hónapokon, néha éveken keresztül megmarad.
- Szorongás – ennek mindenféle formája jelentkezhet, főként szeparációs, iskolai és társas szorongás fordul elő, de akár pánikroham is jelentkezhet az elvált szülők gyermekeinél. Sokszor testi tünetek: hasfájás, hányinger, fejfájás – hívják fel rá a figyelmet.
Hogyan segíthetünk?
Dr. Árvainé Koczok Márta pszichológus szerint elsősorban érzelmi biztonságot kell nyújtanunk a gyereknek. Igyekezzünk megteremteni a válás utáni új élet kiszámíthatóságát, mely biztonságot jelent a kisebb-nagyobb gyermekeknek egyaránt. Ha tudják, mihez mikor alkalmazkodjanak, hol van a helyük, könnyebben alkalmazkodnak. Az a jó, ha a számára érzelmileg fontos szülők, nagyszülők elérhetőek maradnak.
– Az is nagyon fontos, hogy a szülők is tegyék rendbe a saját lelküket. Egy érzelmileg sérült szülő nem tud biztos támaszt nyújtani gyermekének. Így a gyermek tovább sérül, vagy teljesen magára marad a nehézségek kezelésével. Ha viszont foglalkozunk saját lelki egészségünkkel, problémáink megoldásával, jó mintát nyújtunk gyermekünk számára. Így ő nyugodtan támaszkodhat ránk, és meríthet erőt belőlünk!
– Fontos, hogy beszélgessünk a gyerekkel a velünk történő nehézségekről, érzésekről, de ne vigyük túlzásba. Ne traktáljuk olyan érzelmekkel, melyekkel nem tud mit kezdeni. Ugyanakkor adjunk választ a kérdéseire.
Apa vagy anya?
Egy uniós irányelv miatt változott a Polgári törvénykönyv, amely újabban előírja, hogy az éppen zajló gyermekelhelyezési per részeként a bíróságnak értesítenie kell az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket. Egész pontosan az a bíró feladata, hogy informálja a gyermeket: lehetősége van a nyilatkozattételre, arra, hogy kifejtse véleményét az ügyben, és nyilatkozzon, melyik szülővel kíván élni.
A pszichológusok szerint jó lett volna ebbe bevonni a segítő szakmákat, mert igen nehéz helyzetet teremt a gyerek számára, hogy választania kell (vagy lehet) a szülei között.
Húszezer válás egy évben
2022-ben mintegy 20 ezer válást mondtak ki a magyar bíróságokon. A válások 75-80 százaléka olyan válás, amely legalább egy gyermeket érint. Az élettársi kapcsolatok megszakadásakor, ahol a gyermek jogállását szintén rendezni kell, nem áll rendelkezésre pontos statisztikai adat, ám minden bizonnyal itt is több tízezer gyermekről beszélhetünk.
Mindezeket összevetve évente legalább 35-40 vagy akár 60 ezer gyermek is érintett lehet abban, hogy a bíróságtól levelet kapva döntenie kell a jövőjéről.
Forrás: www.neszorongj.hu
Még nincs hozzászólás