Apa és fia: a két Bolyai
A világ matematikai elméleteinek meghatározói között volt Bolyai Farkas és még inkább fia, Bolyai János. Ám, ahogy Németh László fogalmazta meg, a két Bolyai sorsát - a nehéz Bolyai-természetnél s János örökölt idegbajánál is inkább - az a szellemi oxigénhiány szabta meg, mely saját erejükre utalta őket, s a tudomány vérkeringésébe kapcsolt munka helyett, inkább csak egy-egy zseniális ugrást engedett meg nekik. Erdélyben nem volt könnyű apának és fiának a tudomány vérkeringésében maradni.
Bolyai Farkas korán felismerte, hogy fia, János valóságos csodagyerek. Levelezőpartnerének, a kor legnagyobb matematikusának, Gaussnak a segítségét kérte, hogy fia a göttingeni egyetemre kerülhessen, ahol egykor ő maga is tanult.
Érdekes módon a rendszeres levelezőpartner Gauss erre az üzenetre nem válaszolt, így Bolyai János 1818-ban a bécsi hadmérnöki akadémiára került. Taníttatásának a költségeit báró Kemény Miklós, később báró Kendeffy Ádám vállalta.
Ám a katonai akadémia súlyos csalódást hozott: csak az első két évben tanultak matematikát, különben igen unalmasnak tűnt az egykori csodagyereknek az intézmény oktatási rendje.
Bolyai Farkasnak először a fia térérzéke tűnt fel, amely a matematikusok közt is a legritkább képességek egyike. A 19. század ifjú matematikusai közül ő kapta a legátgondoltabb nevelést, apja mégis így írt róla:
"A legkeményebb csapás, amelytől szívem összetört, fiam szinte hihetetlen hálátlansága: évek óta az ő mártírja vagyok. A legkevesebb, hogy Lear szerepét játszatja velem, de sokszor Franz Moornak vagy őrültnek látom."
Nem csak matematikai vitái voltak a két nagy tudósnak. Az erős apa és ettől szenvedő fia összecsapásai jellemezték a furcsa kapcsolatot. Róluk tényleg el lehetett mondani, hogy elsősorban férfiak, de apák és fiúk is.
A sors kegyetlensége, hogy János nem talált magának olyan párt, mint édesapja az édesanyjában, s az elismerés is jórészt elmaradt: a relativitással foglalkozó elméletéről írott levelét Einstein hagyatékában fedezték föl.
Még nincs hozzászólás