Amikor a magyar huszárok elfoglalták Berlint
1717. május 13-án, éppen háromszáz éve született Mária Terézia császár- és királynő, és bár már ez a tény is megérdemelné, hogy méltassuk őt számtalan felvilágosult modernizáló - és persze központosító - rendeletéért, ezt a napokban megteszik majd a szaklapok. Mesélek viszont valakiről, aki közel állt hozzá, és elképesztő csínyt hajtott végre.
Hadik Andrásról van szó, akinek a lovas szobrát mindenki ismeri, aki sétált már a budai Várban. A régi diákbabona alapján, amely szerint… hm, szóval a lóherének nem csak a négylevelű változata hoz szerencsét, a környékbeli egyetemek hallgatói a szigorlataik előtt meg szokták simogatni kabalából a ló bizonyos testrészét. Közben nem is tudják, hogy a ló gazdája, ez a fess huszártábornok két és fél évszázaddal ezelőtt elfoglalta Berlint!
Ez egy elképesztő történet: a 18. század második felében – bocsánat, de így volt – ezen röhögött egész Európa.
Tudni kell, hogy ez a csallóközi kisnemes ragyogó karriert futott be a császári hadseregben, harminchét évesen már tábornok volt. És az európai méretű hétéves háborúban, mikor a sziléziai hadszíntéren állomásozott, megtudta, hogy a porosz uralkodó a távoli francia fronton tartózkodik, magára hagyva a fővárost.Erre Hadik András kapta magát, meg a 4320 huszárját, és elindult, hogy elfoglalja Berlint!
450 kilométert tettek meg 6 nap alatt, úgy, hogy nappal elbújtak, és csak éjszakánként haladtak, ráadásul a gyalogosokat a huszárok mögé ültette a lovakra. 1757. október 16-án megérkeztek Berlin kapui elé, és Hadik azonnal követet küldött, aki közölte a várfalon kíváncsian leskelődőkkel, hogy nyissák ki a kaput, mert ez itten egy hadisarcot követelő hadi vállalkozás. A városi tanács komolytalannak tartotta a követelést, és kapásból visszautasította.
Jó, mondta a követ, egy kis időre visszasétált a parancsnokához, majd újra a kapu elé ballagott, és azzal riogatta a porosz polgárokat, hogy ha nem nyitják meg a kaput, akkor itt kő kövön nem marad. Egyébként pedig jó, ha elkezdik számolni a 300 000 talléros hadisarcot. Amikor a város vezetői ezt is visszautasították, a követ csak annyit mondott: rendben van.
Újra visszatért a főnökéhez; Hadik mérges lett, a tüzérséggel szétlőtte a városkaput, a huszárok fergeteges rohammal beviharzottak Berlinbe, és az 5500 fős helyőrséget foglyul ejtették, majd most már kétszer akkora sarcot követeltek…
A város vezetői már látták, hogy ez nem vicc; mindent megígértek, és elkezdték összegyűjteni a hatalmas összeget, az otthon maradt királyné meg a magyarok lovagiasságára apellálva könyörgött, hogy kíméljék meg a várost, szóval kezdett a dolognak amolyan kalandozások-korabeli hangulata lenni.
A huszárság meg letáborozott a városházával szemben lévő téren, a környékbeli boltokban vettek ezt-azt a vacsorához, és tisztességgel megfizették mindennek az árát, sőt, a lovak abrakját is megvásárolták. (Akkoriban már használták az ’eurót’, vagyis a tallért, ami olyan nemzetközi pénz volt, amellyel egész Európában bárhol lehetett vásárolni…)
A magyar katonák nem bántották a helyieket, egyetlen csepp porosz polgári vér nem folyt, és a csapat a főtéren rakott tábortűz mellett víg nótázással töltötte az estét, a megszeppent városlakók nem csökkenő aggodalmára.
A kedélyes turistaeseménynek az vetett véget, hogy híre jött: a városáért aggódó porosz király, Nagy Frigyes lóhalálában siet Berlin felmentésére. Hadik a früstök után beballagott hát a városházára, ahol ugyan a városi tanácsnak állítólag csak 235 ezer tallért sikerült összeszednie, de a nagylelkű – és a bekerítéstől tartó – Hadik nagyvonalúan elengedte a maradék összeget.
Már csak egyvalamit kért: kerítsék neki elő azonnal a város legjobb kesztyűkészítőjét!
A tanácsnokok riadtan előretolták a kesztyűscéh mesterét, aki már látta maga előtt, hogy őt innen túszként viszik majd Bécsbe, vagy rögtön ki is végzik a főtéren. Hadik azonban mindössze egy tucat női kesztyűt igényelt Mária Terézia számára, személyes ajándékként. Őzbőrből, selyemből, csipkéből készült finom holmikat. A megkönnyebbült kesztyűs kiviharzott, és rövidesen egy szalaggal átkötött díszes dobozzal tért vissza, benne a kért kesztyűkkel.
A huszárok meg egy nappal a város elfoglalása után amilyen gyorsan jöttek, haza is vágtattak a hadisarccal – amelynek egy részét Hadik szétosztotta a katonái között – és néhány fogollyal, na meg persze a finom berlini kesztyűkkel.
Az egy nappal később lihegve Berlin felmentésére érkező poroszok nem is a hadisarcot, a foglyokat – meg a kesztyűket – sajnálták, hanem azt, hogy ez a Hadik az egész kontinens előtt nevetségessé tette őket Berlin megsarcolásával.
Magát a főhőst a történelem legnagyobb huszárcsínyének végrehajtásáért a Mária Terézia Rend nagykeresztjével és grófi címmel jutalmazták. Annak ellenére, hogy a rosszindulatú poroszok állítólag 24 darab balkezes kesztyűt csomagoltak a királynőnek. De hát ezt valószínűleg csak a berliniek találták ki, hogy utólag valahogyan tompítsák a hatalmas szégyent.
Még nincs hozzászólás