Aggódik érted, vagy csak a véredet szívja?
Mindenkinek van valamilyen képe önmagáról. Ezt a képet részben a saját ítéleteink alapján, részben pedig a környezet visszajelzéseiből alakítjuk ki. Ám ahány megfigyelő, annyi vélemény. Vajon melyiknek hiszünk?
Az első képet a szüleink festik rólunk. Az ő dorgálásukból, dicséretükből, biztatásukból építjük fel önmagunkat, és általa az önmagunkba vetett hitünket. Ha a szülői magatartás túl szigorú vagy ítélkező volt, önbizalmunk ingatag maradhat felnőttként is. Aki nem bízik eléggé a saját megítélésében, az manipulálhatóvá, befolyásolhatóvá válik.
Egyre erőtlenebb és gyengébb lesz, és előbb-utóbb rátalálnak azok az emberek, akik általuk kívánnak megerősödni. Szeretők, barátok, szülők, anyósok, akárkik. Ők a nagy érzelmi manipulátorok.
Anyám így, anyám úgy…
„Kamaszként fellázadtam az anyám ellen – kezdi bele történetébe Mária. – Megszöktem otthonról, és egy bandával jártam az országot. De hamar rám untak, mert nem tudtam másról beszélni, csak hogy az anyám így, az anyám úgy. Azt mondták, menj haza anyádhoz, ha ennyire nem tudod kitörölni az agyadból.
Valóban így volt. Miközben gyűlölködve soroltam a sérelmeimet, hogy mindenbe beleszól, elmarja a barátnőimet, reggeltől estig üvölt velem, ha rossz kedve van, megver, szörnyen bántott a bűntudat, hogy magára hagytam. Hazamentem.
Anyám szó nélkül állt, jéghideg arccal. Bocsánatot kértem. Na, erre kiömlött belőle, hogy egy lelketlen, gonosz ember vagyok, aki azért született, hogy neki fájdalmat okozzon, pedig ő mindent megtett értem. Valóban megtett: megszült, adott enni, vett ruhát. De soha nem örült a sikereimnek, lekicsinyelte az elért eredményeimet, és lecikizte a barátaimat.
Ma már felnőtt vagyok, de mégis minden kapcsolatomat, szerelmemet tönkre tudja tenni az alattomos piszkálódásaival. Sokszor elhatároztam, hogy egyszerűen kizárom az életemből, de olyankor belepusztulok a bűntudatba.
Őrült jól tudja sajnáltatni magát, ha felmegyek hozzá, elesettnek és betegnek tűnik, pedig nagyon is energikus és aktív. Elsírja, hogy mennyire egyedül van, és még az egyetlen lányára sem számíthat, akit pedig milyen kínok árán hozott a világra és nevelt fel.”
Szülői áldás
Az ingatag ember számára a legfontosabb mindig az lesz, hogy a mások által felállított elvárásoknak megfeleljen. Ha ez nem sikerül, fülében felcsendülnek a régi szidalmak: nem vagy elég okos, nem vagy elég ügyes. És jön az elkeseredés, a bűntudat, az elgyengülés.
Egy spirituális megközelítés szerint harminc év felett már nem illik az életünk kudarcaiért a szüleinket hibáztatni. Az érett ember számba veszi a gyökereit, a lehetőségeit, és kialakítja a maga útját, amin helytáll. Miért van az, hogy gyakran mégis egy életen át kínoz minket a szülők véleménye, és mintha gúzsba lenne kötve kezünk-lábunk, nem tudunk kitörni belőle?
Csakis érted tettem!
Energiavámpírok vagy zsarnokok, lelki manipulátorok, vérszívók… Bárhogy is nevezzük őket, ha nem szerezzük vissza az erőnket velük szemben, rámehet a mentális és testi egészségünk, a kapcsolataink, a karrierünk, az életünk. De mit tehetünk ellenük?
Először is, nem könnyű rájuk bizonyítani, hogy zsarnokok, hiszen mindig szeretetnek, törődésnek álcázzák a manőverüket. Mindent csak a mi érdekünkben tesznek, csakis azért szólnak bele az életünkbe, csakis azért veszítenek össze a párunkkal, csakis azért mondanak ’építő’ jellegű kritikát, mely után két napig nem tudunk felállni. Ha szembeszállunk, mélységesen megbántódnak, mi pedig belefulladunk a bűntudatba.
Ő üvöltött, én zokogtam
„Kétszer voltam férjnél, de mintha ugyanahhoz az emberhez mentem volna – meséli Renáta. – Mindkét férjem azzal csábított el, hogy majd vigyáz rám, hisz olyan kis elesett vagyok. Melyik nő ne esne szerelembe egy ilyen ígéret hallatán? Én tényleg elesett voltam, hisz a szüleim alkoholisták voltak, rendszeres volt otthon a bántalmazás. Pénzem alig volt, nem ismertem a nagyvárost…
De akkor jött Pali, és a szárnyai alá vett. Elkezdett okítgatni, nevelgetni, én meg hagytam. De sehogy sem feleltem meg neki. Sem nem voltam elég szexi, sem nem voltam elég házias. Ő üvöltött, én zokogtam. Láttam rajta, hogy élvezi. Gyakran meg is ütött. Persze, csakis az én érdekemben.
De akkor jött Tibi, és magához vett. Majd ő megvéd, majd ő gondoskodik rólam. De csöbörből vödörbe estem. Ráadásul terhes lettem, így tőle már a kisfiammal együtt kellett megszöknöm. Egy anyaotthonba kerültünk, ahol pszichológus is foglalkozott velünk. Ő világított rá, hogy tipikus mártír vagyok, és ha nem szerzem vissza az önbecsülésem, újra meg újra csak a zsarnokok fognak megtalálni.”
Miért jó zsarolni valakit?
Bár hihetetlennek tűnik, de a zsaroló típusú emberek általában nagyon alacsony önbizalommal rendelkeznek. Épp ezért van szükségük olyan alárendelődő emberi kapcsolatokra, amelyek erősítik az önbizalmukat. Ha valakit uralni tudnak, abból energiát merítenek.
De ahhoz, hogy az áldozat megmaradjon a zsarnok bűvkörében, manipulálnia kell, úgy is mondhatjuk, hogy szuggerálnia olyan ítéletekkel, hogy az áldozat egyre gyengébbnek és használhatatlanabbnak érezze magát, vagyis azt higgye, elveszett, és szerencsétlen a zsarnok nélkül. Így bármilyen fájdalmas ez számára, megmarad a zsarnoki kapcsolatban.
Jelöld ki a határokat!
Ha egyértelművé válik, hogy zsarnokkal állunk szemben, a legfontosabb, hogy akár szakember segítségével is, szerezzük vissza az önerőnket. Jelöljük ki, meddig engedjük be az illetőt az életünkbe, a történeteinkbe, és húzzuk meg a szigorú határokat.
Tudatosítsuk magunkban, hogy nem valaki más kénye-kedvére születtünk e földre, hanem azért, hogy a saját életünket éljük, saját utunkat járjuk, és ennek megfelelően helyezzük önmagunkat előtérbe. Senkinek nincs joga belőlünk marionettfigurát csinálni – akár jót akar, akár nem –, még a szüleinknek, a gyerekeinknek, a szerelmünknek sem.
A ZSARNOK ISMÉRVEI
- Magához édesget, és amikor behálózott, legyengít a negatív kritikáival. Minél inkább elbizonytalanít önmagadban, ő annál erősebb lesz.
- Nagy mestere a bűntudatkeltésnek. Eljátssza, hogy mennyire vágyik a törődésre, szeretetre, de még tőled sem kap eleget.
- Átpakolja rád a negatív érzéseit, befolyásolja a hangulatod, elveszi az életkedved, hogy ne legyen erőd továbbállni.
- Nem vállal felelősséget a gondolataiért, érzéseiért, ígéreteiért, szavaiért és cselekedeteiért. Ha számonkéred ezeket, magából kikelve letagadja, vagy zokogva megsértődik.
(forrás: www.filantropikum.com)
Még nincs hozzászólás