A világ hét csodája - egykor és ma
A világ hét csodája alatt az ókori világcsodákat értjük, amiket elsőként a szidóni költő, utazó Antipatrosz említett a Kr. e. 2. században írt epigrammájában.
Az egyetlen máig fennmaradt műemlékegyüttes
a gízai piramisok csoportja,
amely az Antipatrosz leírásában szereplő hét ókori csoda közül a legismertebb. A többi földrengések, háborúk vagy az enyészet áldozata lett. A három síremlék Kheopsz, Kefren és Menkaure síremléke sorában Kheopsz fáraó piramisa a legnagyobb. Kr. e. 2650-ben épült, eredeti, 156 méteres magasságából mára 135 méter maradt. Megmászása nem kis feladat, lépcsős szerkezete ellenére sem. A három gízai piramis pontos mása az Orion csillagkép három csillagának.
A görögországi Olimpiában állott egykor
Pheidiász Zeusz-szobra.
A leírások szerint 13 méter magas volt. Zeusz ruhája és haja aranyból, trónja ébenfából és drágakövekkel díszített cédrusból, testének fedetlen részei pedig márványból készültek. A görögök főisten szobra Hellász gazdagságát is jelképezte, a trónjába vésett reliefek pedig mitológiai jeleneteket ábrázoltak.
Héliosz napisten szobra
rodoszi Kolosszus
néven vált a világ hatodik csodájává. Harmincöt méter magas lehetett, Kr. e. 302-ben kezdték meg az építését. A monda szerint azért esett Hélioszra a választás, mert miután apja, Zeusz felosztotta a világot gyermekei között, őt kihagyta. Kárpótlásul megkapta Rodosz szigetét, ami görögül rózsát jelent.
A Krisztus előtti 3. században épült
a pharoszi világítótorony
szintén Egyiptom területén, az alexandriai Pharosz szigetén. A kikötőt jelző szimbólumból lett világítótorony magasságát 115 és 135 méter közöttire becsülik. A hatalmas kőtömbökből készült, háromszintes torony építését I. Ptolemaiosz Szótér kezdte meg, majd fia, II. Ptolemaiosz fejezte be. Tervezője, Szosztratosz a hajózó isteneknek és a tengerészeknek ajánlotta alkotását.
A legtitokzatosabb ókori csoda
Szemiramisz függőkertje,
amelynek nem csupán a helyét, hanem a létezését is vitatják. A legenda szerint Nabukodonozor babiloni király emeltette kedvenc felesége, a honvágytól gyötört méd királylány, Amüthisz felvidítására. A hétszintes, sűrű növényzettel, vízeséssel díszitett függőkertrendszert a 19. századi régész, Robert Koldewey az asszír király ninivei palotáját ábrázoló domborműveken vélte felfedezni.
A mai Törökország területén taláható
a halikarnasszoszi mauzóleum,
Mauszolosz király és felesége, II. Artemiszia síremléke a Kr. e. 4. századból. A perzsa birodalom részét képező Kária uralkodója még életében elkezdte építtetni az egyiptomi királysírok mintájára ötven méter magas síremlékét, amelyet harminchat oszlop tartott. A 12. században lerombolták, a tetején álló, a királyi párt ábrázoló szobor azonban ma is látható a British Museumban.
A Kr. e. 6. században emeltek márványtemplomot a vadászat istennőjének.
Az Artemisz-szentély
a krétai Khersziphrón tervei alapján készült, és egyes források szerint közel száz évig tartott a felépítése. Az épületet Khersziphrón és fia, Metagenész tervezte, és teljes egészében márványból készült. A Kr. e. 560. esztendőben Kroiszosz, Lüdia királya tovább bővítette, így nyerte el még monumentálisabb formáját: 127 oszloppal büszkélkedhetett, melyek egyenként 17,5 méter magasak voltak. A templom szélessége 51, hosszúsága pedig 105 méternyi volt, és szívében ott állt az aranyozott Artemisz-szobor.A legenda úgy tartja, hogy azon az éjjel született Nagy Sándor, amikor a templomot felgyújtották.
Még nincs hozzászólás