A változatlanság gyönyörködtet

2016. október 5. | Írta: Heisz Barnabás

Nem ecsetelem az őszi nagytakarítás szörnyűségeit. Nem panaszkodom, hogy hetekig lengett a ecetszag a lakásban, mert a kis drágám azt olvasta a Ridikül Magazinban, hogy azzal kell felfrissíteni a szőnyegeket. Nem emlegetem a rettenetes felfordulást, a napokig tartó függönyleszedésnek és a függöny csuromvizesen való felrakásának szenvedéseit. Túl vagyunk rajta, istenem, ennek meg kell lennie, ez a mániája minden nőnemű lénynek.

Vége a nagytakarításnak, jönnek a békés hétköznapok – gondoltam én naivan. Végre megint lehet stikában a szőnyeg alá söpörni a morzsákat, és ha nincs itthon a drágám, felteszem a kanapéra a cipős lábamat. A dolgok a helyükre kerülnek.

Ám egyik este, mikor a túlórázás – értsd: a haverokkal egy sör bedobása – után hazatértem, jeges rémület tört rám az otthonom megpillantásakor.Tökéletes felfordulás fogadott, és az én nyuszómuszóm annyira elmerült a bútorok tologatásában, hogy még a perzsaszőnyeg alatt talált pattogatottkukorica-szemek miatt is elfelejtett pörölni velem. Helyette szuszogva tolta a kanapét a padlón, és köszönés helyett csak annyit lihegett, hogy végre megjöttem, segíthetnék neki a lakást átrendezni. 

– Miért kéne a lakást átrendezni? – próbálkoztam ezzel a tökéletlen kérdéssel, abban a reményben, hogy hátha azt feleli: „Tényleg, nem is kell", és mire megmosom a kezem, és felveszem a melegítőmet az esti kényelmes tévézéshez, addig ő visszatol és -rak mindent a helyére.

Persze, ez hiú ábránd volt, mert az én édesem megpihent a kanapé tuszkolása közben, és lihegve egy hosszú litániát zúdított rám. Nem tudtam követni minden szavát, mert még a békés esti tévézés lebegett a szemem előtt egy kis sós mogyival és sörrel – egyre távolodva –, de annyit ki tudtam venni, hogy a lakásunk nem felel meg a feng-shui, vagy mi a súly követelményeinek.

Márpedig ha annak az előírásai szerint  rendezzük át a lakást, akkor boldogok, szerencsések és gazdagok leszünk.

Megint tettem egy tétova kísérletet, hogy én így is szerencsés vagyok, hiszen itt van nekem az én kis mókusom, és boldog is lennék, ha nem rendeznénk át a lakást; na, jó, gazdagabbak még lehetnénk, de arra például célravezetőbb módszernek tűnne, ha kevesebb holmit vásárolna a plázában az én szívem szottya.

Persze lesöpörte az érveimet, én pedig megadóan vártam az utasításait. Ha egy nő át akarja rendezni a lakást, az olyan, mintha egy úthengerre ülne. Kő kövön nem marad, és átgázol mindenen, beleértve a békés esti tévézést.

Feltűrtem hát az ingujjamat, és segítettem az ágyat a keleti sarokba tolni, illetve én toltam, a drágám meg mutogatott, hová legyen a tuszkolás. Ha odatesszük, mondta huncutul, jobb lesz a szex. – Miért, eddig nem volt jó? – kaptam fel a fejemet, hiszen eddig nem hallottam ez ügyben elégedetlen hangokat.

De az én kicsikém erre mit sem válaszolt, máris tovaröppent szőnyeget felcsavarni, hogy toljam át a tévéasztalt is. Az, hogy a kábelek nem érnek a megcélzott sarokig, egy puszival oldotta meg.

Ezt én kaptam, hogy ugye majd odaviszem egy hosszabítóval, amit kell, úgyis jeles voltam általánosban a gyakorlati órán villanyszerelésből. De akkor relét csináltunk egérfogóból, az könnyebb volt. 

Éjfékor már semmi sincs a helyén, nem lehet leülni, a kanapéról csak kitekert nyakkal látom a tévét, az ágy fölött van az ablak, és majd a hasunkra süt a nap, a kedvesem pedig odamutat az ajtó mellé egy polcra, hogy oda jön az akvárium. – Nincs is akváriumunk – sóhajtok fel, a homlokomról az izzadságcseppeket törölgetve.

De életem értelme csak megvonja a vállát, és közli, hogy veszünk egyet, a halak nagyon fontosak a keleti filozófia szerint.

Már csak beletörődően és megadóan bólogatok, és arra gondolok, hogy ezentúl tévézés helyett majd horgászom otthon, azt úgyis szeretek. És felnyögök: miért nem érti a drágám, hogy a változatlanság az, ami igazán gyönyörködtet!

Címkék: nagytakarítás, feng shui, vidám írás, lakás átrendezés